„Dadogással is lehet teljes életet élni” – Ma van a dadogás elfogadásának világnapja

Van még mit tanulunk, ha a beszédzavarokról, például a dadogásról van szó, és nemcsak feltétlenül – az olykor nagyon káros – tévhitekről van szó. Ami biztos, az elfogadásnak a prioritások között kellene szerepelnie, és talán eljön az idő, amikor teljesen normális lesz az, ha valaki dadog.

Pálúr Krisztina

2022. Október 22.

Október 22-én van a dadogás elfogadásának világnapja. Ez a beszédhiba világszerte 70 millió embert érint, és ugyan már az ókorban is foglalkoztatta az embereket, hogy mi állhat mögötte, mit lehet vele kezdeni, a tudomány még nem tudott megválaszolni sok kérdést. Ma is több izgalmas kutatás zajlik ezzel kapcsolatban, mindeközben sajnos azoknak, akik dadognak, még mindig sok előítélettel kell szembesülniük, például óriási tévedés az, hogy ne tudnának kommunikálni vagy ne rendelkeznének megfelelő értelmi képességekkel.

Számtalan híres és ismert ember is bizonyította, hogy ez a beszédzavar nem egy olyan akadály, amit ne lehetne leküzdeni vagy amivel nem lehetne komoly sikereket elérni. Mindenki ismeri talán Démoszthenész, a kiváló szónok és politikus történetét. Démoszthenész maga is dadogott, és annak érdekében, hogy ez ne állja útját álmainak, többek között kavicsokkal a szájában gyakorolta a beszédet. De Charles Darwin, Winston Churchill, Lewis Caroll vagy éppen Sir Anthony Hopkins is. Mint ebből a névsorból is látszik, a dadogás nagyobb arányban fordul elő a férfiak körében, a nemek aránya körülbelül három az egyhez.

A dadogás okairól

De pontosan mi is a dadogás? A Demoszthenész Egyesület oldalán található definíciója szerint

légzési, hangadási, és artikulációs zavar, mely a beszédben megakadásokat és hangismétléseket okoz.

Ennek az egyesületnek az elnöke Őze Áron színész, aki korábban ezt nyilatkozta arról, miért mondott igent akkor, amikor felkérték erre a posztra.

A saját példámmal is szeretném bizonyítani, hogy a beszédzavar nem olyan nagy tragédia, meg lehet tanulni együtt élni vele, sőt, le is lehet küzdeni. Nem kell szégyellni, bezárkózni. Dadogással is lehet teljes életet élni, hiszen nekem például, amikor a színpadon állok, munkaeszközöm a beszéd.

Őze Áron a Hotel Margaret c. sorozatban (Fotó: RTL Magyarország)

Ami az okokat illeti, azok különbözőek lehetnek, és még mindig feltérképezés alatt állnak. Ami biztos, a dadogásnak van genetikai háttere, hiszen megfigyelhető családi halmozódás. Persze ez nem jelenti azt, hogy akinek a szülei vagy nagyszülei közül valaki dadogó személy volt, akkor ő is az lesz. Tévedés hinni abban is, hogy valamilyen megrázó életesemény az egyetlen kiváltó ok. Ugyan lehet, hogy mondjuk egy kistestvér születése hozzájárul ahhoz, hogy egy gyermek dadogni kezdjen, lehet ez a gyújtópont, de más is meghúzódik a beszédzavar mögött.

Az, hogy milyen módon jelenik meg a dadogás, milyen tünetei vannak, szintén elég sokrétű. A legtöbben a dadogást azzal azonosítják, hogy az érintett személy megismétli a szavak első hangját vagy az első szótagot. Ez az úgynevezett klónusos dadogás, de beszélhetünk tónusos dadogásról is, amikor a dadogó személynél olyan erős a görcs, hogy el sem tud kezdeni szavakat, azokat csak komoly munkával tudja kimondani. Utóbbit kevesen ismerik vagy ismerik fel, pedig a görcsök szempontjából ez sokkal erősebb. Fontos hozzátenni azt is, hogy egyik megjelenése sem kizárólagos ennek a beszédzavarnak, vannak, akiknél keverten jelentkezik, hívta fel a figyelmünket Kovács Benedek logopédus, okleveles gyógypedagógia-tanár, az ELTE PPK-n doktorandusza, a Démoszthenész Egyesület alelnöke.

Milyen helyzetekben jön elő a dadogás?

Azt is emberre válogatja, hogy milyen helyzetekben jelenik meg a dadogás. Alapvetően persze elmondható, hogy az érzelmileg töltött szituációkban jelentkezik leginkább, például ha egy diáknak felelnie vagy vizsgáznia kell, hangosan kell olvasnia, ha egy munkavállaló állásinterjún vesz részt, de akár a párkeresést is mondhatnánk, emellett akár olyan hétköznapi helyzetekben is jelentkezhet, mint a telefonálás vagy a bevásárlás. Az érintettek beszámolója szerint számít az is, hogy ki a másik fél, van-e alá és fölérendeltségi viszony.

Persze az, hogy bizonyos helyzetekben nehezen jönnek a szánkra a szavak, nehezen tudjuk kifejezni magunkat, megbotlik a nyelvünk, mindenki számára ismerős. „Ismerek egy kiváló szakembert, aki nem dadogó személy, mégis iszonyatosan lámpalázas, ha ki kell állnia közönség elé, pedig más helyzetekben nincsen ilyen jellegű problémája. Az, hogy néha – fogalmazzunk így – hebegünk-habogunk, ez a beszéd sajátossága, amiben a dadogás különbözik ettől az az, hogy folyamatosan megjelenő elakadásról van szó” – nyilatkozta az nlc-nek a szakértő.

A dadogás mind gyermek-, mind felnőttkorban javítható vagy mérsékelhető megfelelő terápiával. Ez nemcsak logopédiai terápiából állhat, lehet, hogy pszichológust is be kell vonni, ha csak így lehet javítani a dadogó személy életminőségén.

Kovács Benedek a Démoszthenész Egyesület alelnöke

Nem mindenki jut el szakemberhez

A szakértő szerint vannak, akik sajnos nem jutnak el hozzájuk, nem kerülnek be a rendszerbe, ennek is nagyon sok oka lehet. Vannak olyanok, akik túlságosan elszigetelik magukat, a dadogásukat nem szívesen vállalják fel vagy nem érzik elég nagy problémának, vagy nincsen olyan anyagi vagy földrajzi helyzetük, hogy ellátáshoz jussanak. Ez inkább a felnőttekre igaz, mert a gyereknél azért van egy jelzőrendszer, jó esetben az óvónő és/vagy a gyermekorvos is észleli, ha egy gyereknek szüksége lehet logopédiai terápiára.

Fontos lenne, hogy a pedagógusoktól kezdve a gyerekekkel foglalkozó orvoson át mindenki rendelkezzen a megfelelő háttértudással. Ahogyan a gyermek belép az iskolába, az lenne az ideális, ha a tanár megfelelően tudná kezelni a helyzetet, fontos, hogy a dadogó tanuló igényeinek megfelelően segítse az osztályba való beilleszkedést, mert azáltal, hogy egy elfogadó környezetben töltheti valaki az iskolás éveit, sok sérelem kivédhető, megelőzhető

– tette hozzá. Kiemelte: az életkori sajátosság miatt gyermekeknek szóló dadogás terápia célja más, mint a felnőtteknél. Ő személy szerint 14 év felettiekkel foglalkozik, és egy olyan, angolszász eredetű módszerrel, melynek segítségével kicseréljük egy nem jól működő beszédet egy jól működőre úgy, hogy az egyre jobban közelítsen a magyar nyelv hangzási világához.

„Ez nagyon kemény munka, vagyis kell hozzá egy nagyon komoly belső motiváció, kell a tenni akarás, mert hiába vagyok én ott mint «edző», ha a kliens nem gyakorol, akkor annak nem lesz eredménye. A serdülőkben és a fiatal felnőttekben azért már van annyi «dadogáskilométer», hogy ez meglegyen bennük, és komolyabban akarjanak ezzel foglalkozni. A terápia – ami a korábban alkalmazott módszertől eltérően sokkal strukturáltabb – plusz egy évig tart, és ezt egy-két hónappal ki lehet tolni. Az, hogy szakaszosan haladunk egy nagy szabadságot ad a logopédusnak, viszont számunkra is nagyon nehéz elsajátítani.”

Dadogók Magyarországon

Hogy pontosan hány embert érint a dadogás Magyarországon, azt a szakember szerint nehéz megsaccolni, többek között azért, mert ahogyan korábban írtuk, vannak, akik be sem kerülnek a rendszerbe, és ugyan a tankötelezettség ideje alatt elvileg jár a logopédiai eljárás, de nem feltétlenül van ez így valójában.

„Hozzátartozik ehhez, hogy dadogás több szempontból is rejtőzködik. Addig, amíg nem kezdünk el beszélgetni valakivel, nem derül ki róla, hogy ő is egy dadogó személy. Ez sajnos azzal jár együtt, hogy meglepődünk, és – mivel ilyen az emberi természet – ez nem feltétlenül kelt bennünk kellemes érzéseket. Másrészt a dadogó személyek most, az internet korában jobban el tudják rejteni a beszédzavarukat, hiszen már szinte mindent el lehet intézni online. És ott vannak azok is, akik olyan hátrányos környezetben élnek, ahol esélyük sincsen bejutni az ellátórendszerbe. Sajnos azt sem tudjuk megmondani, hogy a gyerekkori terápiák mennyire sikeresek, egyáltalán mi számít sikernek.

A szakmai konszenzus szerint mindenesetre a társadalom 1-2 százalékát érinti a dadogás, és tízből nyolc dadogó személy fiú.

Bár több kollégával együtt feltűnt, hogy egyre több nő keres fel minket ezzel a problémával, de alaposabban, tudományos szempontból is utána kellene járni, hogy egy valós, létező trendről van-e szó, és ha igen, akkor mi húzódik meg a háttérben.”

Részlet A király beszéde c. filmből (Fotó: Profimedia)

Ugyan a dadogás semmiképpen nem tekinthető betegségnek, érdekes kérdés az, hogy a dadogás fogyatékosságnak számít-e.

Ha valakinek ez a beszédzavar áthatja az életét, hátráltatja abban, akkor szakmai szempontból rá lehet mondani, hogy beszédfogyatékos személy, de sokat számít az, hogy az egyén mit gondol magáról. Könnyen lehet, hogy az esetleges nehézségek ellenére ő ezt teljesen másként éli meg. Van egy dadogó személy, akinél súlyos görcsök szoktak jelentkezni, mégis szépen menetel előre, elvégezte az egyetemet, családot alapított, és van olyan, akinél enyhébbek a tünetek, mégsem mer lemenni a boltba se vagy telefonálni. Vagyis az, hogy ki hogyan viszonyul saját beszédzavarához, az nem a súlyosságtól függ, és jó lenne, ha valahol találkozna az, hogy a dadogó személy és a szakma hogyan gondolkodik erről a kérdésről, hiszen a megfelelő érdekvédelem egy alapvető szegmense épp ez lenne.

Ami biztos, teszi hozzá Kovács Benedek, nagyon fontos, hogy sem a dadogó személyeket, sem másokat ne egytelen tulajdonságuk alapján ítéljük meg, ne egydimenziós karakterként kezeljük őket.

Amivel segíthetünk

Ez persze nem jelenti azt, hogy az adott szituációban ne lehetnénk tekintettel rájuk. “Nagyon fontos, hogy türelemmel várjuk végig, amit mond, és lehetőség szerint ne akarjuk befejezni a mondatot helyette. Bár ismerek olyan fiatalt, aki kifejezetten igényli, hogy az édesanyja befejezze a mondatot, neki ez nagy segítség. És van, aki a párjának engedi meg ezt, de idegeneknek nem, mert ők nem tudják úgy kitalálni, hogy mit is akar mondani. Itt szeretném megemlíteni azt a nyilatkozatot, amit Jane Powell, a Brit Dadogók Egyesületének (British Stammering Association, STAMMA) elnöke jegyez, és aminek a fontos mondanivalója, hogy tartsuk tiszteletben a dadogáshoz való jogukat az embereknek, hogy ne legyen általános elvárás, hogy ez valami, amin nekik változtatni kell, mert mi ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a beszéd folyamatos.”

És ugyan ez egy nagyon szép felvetés, Kovács Benedek nem hiszi, hogy egyhamar meg fog szűnni a munkája, szerinte sok időnek el kell telnie ahhoz, hogy teljesen normális és elfogadott legyen az, ha valaki dadog. Abban egyébként, hogyan viszonyulunk ehhez a beszédzavarhoz, vannak regionális eltérések is, egy felmérés szerint a tengerentúlhoz képest Európában – a svédeken és a norvégokon kívül – kevésbé elfogadók az emberek, a dadogó személyekkel szembeni attitűd negatívabb.

A fentiek alapján pedig még van min dolgozunk.

Hamarosan, december elején Larry címmel kerül a mozikba Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmje, amelyben Vilmányi Benett egy beszédhibával rendelkező borsodi rappert alakít. „A juhászként tengődő, 21 éves Ádám magának való vidéki fiú, aki szégyelli dadogását. Feszült, mégis meghitt hidegségben él egykor erőszakos, mára a vallásban menedéket lelt és megszelídült édesapjával. Ádám egészen addig nem találja a helyét, amíg rá nem ébred, hogy a rapzene segítségével – Larry művésznéven – kifejezheti magát, és szembe nézhet a tehetetlenségből fakadó frusztrációival. Explicit, dühtől fűtött szövegeire felfigyelnek a helyi fiatalok, majd a neten váratlan mértékű népszerűségre tesz szert. Egy országos tehetségkutató lehet számára a kitörési lehetőség, ám ehhez előbb a kezébe kell vennie a saját élete feletti irányítást” – olvasható a film leírásában.