Ha már elmerültél a TikTok bugyraiban, akkor jó eséllyel szembejöttek veled is olyan videók, amikben az almond mom, azaz a mandulaanya kifejezést hallhattad. A fiatalok általában kritikus hangvételben beszélnek a TikTokon erről a káros nevelési stílusról.
Ki az a mandulaanya?
A mandulaanyák trendje 2022 őszén kezdett terjedni, amikor egy régi, 2014-es Real Housewives of Beverly Hills epizódból került fel több rövid részlet TikTokra. Az egyik felvételen Yolanda Hadid és lánya, Gigi látható, aki épp arról panaszkodott, hogy gyengének érzi magát, mert egész nap egy fél mandulát evett. Yolanda, az anya válasza erre ez volt: „Egyél egy pár mandulát, és rágd meg nagyon alaposan.” Ettől aztán felszaladt a tiktokkerek szemöldöke. Nem ez volt az egyetlen problémás videó Hadidék háza tájáról, az egyik összeállításban például Yolanda nagynak és terjedelmesnek nevezi Gigi testét, és lehordja, hogy „úgy eszik, mint a férfiak”. A Gigi születésnapjáról szóló epizódban pedig azt mondja az akkor még tinédzser lányának, hogy „csak egy estét lehet rosszalkodni”, aztán vissza kell térnie a diétára, mielőtt megengedne neki egy falat tortát.
Ha definiálni kellene a mandulaanya fogalmát, akkor azt mondanánk, hogy az olyan szülőre (általában anyára, de az apák között is vannak bőven) használják ezt a terminust, akik
a gyerekekre erőltetik az egészség zászlaja alatt a saját étkezési zavaraikat és fitneszmániájukat.
Fotó: Astrid Stawiarz/Getty Images for Victoria’s Secret
A TikTok felhasználók szerint ezek a szülők mesterei a bodyshamingnek, és folyton kéretlen étkezési és edzési tanácsokkal zaklatják a gyerekeiket. Mindez még erősebbé válik a karácsonyi időszakban, úgyhogy a január sok fiatal számára az a hónap, amikor a halmozott megszégyenítést igyekeznek kiheverni, amit azért kaptak, mert ettek a finomságokból az ünnepek alatt és esetleg felszedtek egy-két kilót.
Yolanda Hadid egyébként később egy interjúban kifejtette, hogy egyáltalán nem tartja magát mandulaanyának és csak kiragadták a kontextusból a mondatait: „Mindig van egy zacskó mandula vagy másfajta olajos mag a táskámban, mert amikor leesik a vércukrom, akkor csak eszem egy marékkal belőle és már rendben is vagyok. De nem arról van szó, hogy diétás ételként használom. Amúgy sem hiszek a diétákban.”
Generációs probléma
Bár a TikTok alig pár hónapja kapta fel a jelenséget, a mandulaanyák nem most kezdték káros tevékenységüket, hanem lassan már fel is neveltek egy generációt, akik most már kamaszok és fiatal felnőttek, és akiknek az élete akörül forgott egész gyerekkoruktól kezdve, hogy mit ettek, hány kilók és mit kellene tenniük, hogy még vékonyabbak legyenek. A mandulaanyák általában a diéta megszállottjai, de ezt a világért sem ismernék be, a kalóriaszámlálást és ételkorlátozást az egészséges életmódra fogják.
Természetesen nem leszünk attól mandulaanyák, ha nem engedjük a gyereknek számolatlanul enni a csokit vagy ha rászoktatjuk a teljes kiőrlésű kenyérre, mert azt tartjuk az egészségesebbnek.
A szülő feladata, hogy egészséges keretek között tartsa a gyerek étrendjét, de ha csak az számít egy anyának, hogy vékony legyen a gyereke, és ez minden teljesítmény, mérföldkő előtt van számára, akkor ott már probléma van.
A mandulaanya persze nem a gyerekével kezdi ezt a terrort, hanem saját magával a legszigorúbb. Hajlamos egyszámjegyű mennyiségű mandulán tartani magát – bár időnként zöld smoothie-val, 100 kalóriás nassolnivalókkal és zsírszegény joghurttal is próbálkozik –, és nehezen érti, hogy a gyereke (főleg a lánya) miért nem teszi ugyanezt.
Dr. Cara Bohon klinikai szakpszichológus, evészavar-specialista szerint fontos azért azt is észben tartani, hogy a mandulaanyák nem szándékosan ilyenek, nem rossz emberek, hanem ők maguk is áldozatok. A viselkedésük mögött általában bonyolult folyamatok és környezeti hatások állnak, például az az évtizedek óta létező fogyókúrás kultúra, amiben felnőttek és természetessé vált számukra, hogy akkor értékesek, ha vékonyak. Hiszen ez ömlött rájuk a médiából, kifutókról, divatból. A mandulaanyák legtöbbször egyáltalán nem akarnak ártani, sőt, azt hiszik, hogy szeretetből cselekszenek, amikor a gyereküket zaklatják a fogyással, úgyhogy nem a rosszindulat, hanem inkább a tudatlanság és a naivitás vezérli őket.
Tudatosabb fiatalok
Érdekes kérdés, hogy miért most lett a TikTokon trend a mandulaanyák létezése, ha egyszer már évtizedek óta együtt élünk velük. Egyrészt ez az a platform, ahol őrült gyorsan tud terjedni az információ, így a mandulaanya fogalma is hamar eljutott azokhoz, akik felismerték benne a saját szüleiket, és reagáltak is azonnal a jelenségre.
Másrészt pedig szerencsére a mai fiatalok sokkal tudatosabbak a saját mentális egészségüket illetően, mint anyáik voltak az ő korukban. Igyekeznek azonosítani az érzéseiket, feldolgozni a traumáikat, foglalkoznak azzal, hogy mi történik a lelkükben.
Így aztán hamarabb ébrednek rá, ha egy mandulaszülő okozott nekik károkat az ételek megvonásával és edzések erőltetésével. Ám mivel fiatalok, ezért még hevesebbek és kevésbé empatizálnak a szüleik érzéseivel, ezért olykor túllőnek a célon a videóikban.
A témában készített TikTok-videók nagy része például arról szól, hogy a szülők passzív-agresszív módon arra ösztönzik gyermekeiket, hogy korlátozzák az étkezést. Az egyik videóban egy nő a mandulaanya szerepében azt mondja: „Talán jobb lenne, ha a chipset a tányérodra szednéd, hogy lásd, pontosan hány darabot eszel belőle.” Más titkokkerek történeteket mesélnek a saját gyerekkorukról, az olyan szigorú szabályokról, mint amikor az anyjuk teljesen betiltotta a fehér lisztes ételeket és a csokoládét a házban. Megint mások az anyák fogyókúrás mantráira panaszkodnak, amit annyiszor hallottak, hogy családi szlogenné is válhatnának.
Néhány tipikus mondat, ami a mandulaanyákra jellemző:
- Semmi sem olyan jó ízű, mint a soványság.
- Biztos, hogy ezt meg akarod enni?
- Nem vagy éhes, csak unatkozol.
- Igyál vizet, ha éhesnek érzed magad – valószínűleg csak szomjas vagy.
- Új év, új (és soványabb) én.
- Mi ketten együtt fogunk diétázni.
- Tudod, ha csak pár kilót fogynál, gyorsabb lennél, igaz?
- Biztos, hogy meg akarod enni?
A 19 éves tiktokker, Lily Rosenthal egy olyan videót tett közzé, amelyben megosztotta édesanyja megjegyzéseit az ételekről és a testéről, amelyek hatással voltak Rosenthal ételhez való viszonyára. „Nagyszerű anya volt, de már nagyon korán hipertudatossá tett a testemmel és a társadalmi szépségnormákkal kapcsolatban – mondta Rosenthal. – Azt hiszem, mivel úgy nőttem fel, hogy az ételt »rossznak« és olyasvalaminek láttam, ami »kövérré tesz«, kialakult bennem egy mérgező kapcsolat az étellel, amit soha nem tudtam igazán lerázni. A mai napig küzdök az evéssel és a testképpel, és úgy gondolom, hogy mindig is küzdeni fogok. (…) Anyukám mesélt nekem a 800 kalóriás diétáiról, és kezdtem azt hinni, hogy ez normális. Nyolcéves koromban kezdtem el diétázni, és 12 éves koromra étkezési zavar alakult ki bennem, ami 18 éves koromig tartott.”
A jó szándék és a pokolba vezető út
A mandulaanyák viselkedésére tökéletesen illik az a mondás, hogy „a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve”, hiszen azt gondolják, hogy segítenek a gyermeküknek az egészséges életmód felé vezető úton, ám a diéta és a testmozgás iránti megszállottság többet árthat, mint használ. Szülőként nemcsak az a feladatunk, hogy egészséges étrendre és rendszeres testmozgásra neveljük a gyerekeket, hanem az is, hogy érzelmi biztonságban tartsuk őket, és ne azon keresztül ítéljük meg a szerethetőségüket, hogy mennyire vékonyak. A testükkel, kinézetükkel jóval kevesebbet kell foglalkozni, és inkább arra lenne érdemes fektetni a hangsúlyt, hogy jó példát mutassunk az étellel való egészséges kapcsolatra. Ráadásul egy tanulmány szerint a szülők testképpel kapcsolatos hozzáállása már hároméves korban is hatással lehet a gyerekekre, így ezek a negatív minták már nagyon korán elkezdődhetnek.
De azért az józan paraszti ésszel is belátható, hogy nem tesz jót egy gyerek lelkivilágának, ha az anyja folyton azzal foglalkozik, hogy hány kilót nyom és mit nem szabad enni annak érdekében, hogy minél vékonyabb legyen.
Ha magunkba nézünk, jó eséllyel mind becsméreltük már a gyerek füle hallatára a saját testünket, vagy beleestünk abba a hibába, hogy kipróbáltunk divatos diétákat, hogy lefaragjunk pár centit a fenekünkről. Nem kell emiatt kétségbeesni, ez még nem a mandulaanyaság, hanem inkább csak egy kis önbizalomhiány, és ha nem ekörül forog minden gondolatunk és cselekedetünk, akkor jó eséllyel nem okozunk kárt a gyerekünknek. De aki rendszeresen szekálja a gyerekét azzal, hogy milyen sokat és mit eszik, vagy szigorú megszorításokat vezet be otthon annak érdekében, hogy vékonyabbak legyenek a gyerekei (akár egészen kicsi, már óvodás korban is), ott már potenciális mandulaanyával állunk szemben.
Az egészséges életmód nem diéta
Dr. Bohon rámutatott arra is, hogy mivel a toxikus étkezési szokások annyira elterjedtek a kultúránkban, „a súlyos étkezési zavar tüneteit gyakran a szőnyeg alá söprik, és tévesen »normálisnak« értelmezik, ahelyett, hogy komoly mentális egészségi problémaként kezelnék”. Ilyen körülmények között nagyon könnyű állandósítani a rendellenes táplálkozást anélkül, hogy észrevennénk, hogy ezt tesszük.
Sosem késő azonban megváltoztatni az ételekről és a testméretekről zajló párbeszédet, hiszen akkor érhető el változás társadalmi szinten, ha előbb mindenki a saját háza táján kezd sepregetni.
Például használjunk semleges nyelvezetet az ételek és a testformák jellemzésére, megnevezésére, hogy a gyerekek ne tekintsenek bizonyos ételcsoportokat vagy testformákat eredendően rossznak. Mivel azonban a gyerekek arra is nagyon figyelnek, hogy mi szülők hogyan bánunk magunkkal, érdemes azzal kezdeni a változást, hogy kezelésbe vesszük a saját mentális egészségünket és a testünkhöz való hozzáálláson változtatunk, ha szükséges.
Az egészséges életmódra nevelés ott kezdődik, hogy megtanítjuk a gyereknek, hogy az étel üzemanyag és a testünk működését szolgálja, nincs erkölcsi értéke, nem lehet rossz vagy jó, így aztán a komplett ételcsoportok kizárására sincs semmi szükség. A fő szempont ne a vékonyság, hanem tényleg az egészség legyen, és akkor talán elkerülhető, hogy a mandulaanyaság csapdájába esve ártsunk a gyerekeinknek.
