Marie Kondo feladta a gyerekek mellett a rendrakást

Marie Kondo azzal épített fel egy egész bizniszt, hogy rendet rakott. De nem akárhogy! Ahogy ő rendszerezett, úgy nem csinálta senki más, rengeteg embernek segítettek a szelektálásban a módszerei, sorozat készült róla, könyveket adott ki a témában, és szállóigévé vált a „spark joy” Kondo-szlogen, ami annyit jelent, hogy nem szabad megtartani semmit, ami nem sugároz számunkra örömet. Kondo évek alatt kiépített rendszerezős birodalmát KonMari néven emlegetik, amely a rendrakási módszerével azonos nevet visel, a fő irányvonala pedig az, hogy nézz befelé, hogy rendet tegyél magadban és az otthonodban.

Úgy tűnt, mintha Marie Kondo lenne a szervezettség, a rendezettség és a letisztultság megtestesítője, mindaz, amit mi, fáradt, rendetlen anyukák nem tudunk elérni. Ezért aztán a KonMari-módszer amennyire nagy segítség, annyira frusztráló is, főleg az olyan anyáknak, mint például én, aki három gyerek mellett próbáltam fenntartani valamiféle rendet – vagy annak látszó tüneményt -, szelektáltam, rendszereztem, hajtogattam a cuccokat, ahogy Kondo írta, megszabadultam a fél háztartástól, mert nem sugároztak örömet a holmik, hogy aztán visszapótoljam a tárgyak többségét, mert kiderült időközben, hogy tényleg nem véletlenül suvasztottam el a fiókba és tényleg jó lenne még valamire, valamikor.

Marie Kondo a sorozatban (Forrás: Netflix)

Kondo az én keresztem volt, folyton ott motoszkált a háttérben, hogy ez az otthon nem olyan, mint amilyennek lennie kéne, lehetne sokkal rendesebb, letisztultabb, például, ha nem hevernének most is hajtogatott papírcicák az íróasztalomon, amiket a legkisebb gyermekem készített nekem, és nem bukkannának fel random helyeken a két nagy gyerekem tinicuccai, akkor mennyivel stresszmentesebb lenne a környezetünk.

Ezért nekem különösen jólesett és megkönnyebbülés volt olvasni, hogy Marie Kondo bejelentette, hogy elengedi az egész rendszerezés és rendrakás dolgot, mert belátta, hogy három gyerek mellett ez bizony nem megy könnyen.

A Washington Post cikkében Kondo azt mondta, hogy feladta, de jó értelemben, rámutatva arra, hogy mennyire megváltozott az élete, mióta 2021-ben megszületett a harmadik gyermeke: „Eddig hivatásos rendszerező voltam, ezért mindent megtettem annak érdekében, hogy az otthonom mindig rendben legyen. Ám mostanra már rájöttem, hogy számomra az a fontosabb, hogy élvezzem a gyerekeimmel otthon töltött időt.” Az anyák szerte a világon kollektíven együtt lélegeztek fel valószínűleg, amikor olvasták, hogy Kondo otthona most rendetlenebb, mert az életének ebben a szakaszában máshogy tölti el az idejét, hogy neki és a családjának is jó legyen, nem rendrakással.

Kondo átértékelte a fontossági sorrendet, ahogy mondta: „A rendrakás azt jelenti, hogy az életedben lévő összes dologgal foglalkozol… szóval mit akarsz valójában rendbe tenni?” A kérdésben ott a válasz: nem a rendetlen könyvespolc a lényeg, hanem az, hogy leüljünk a gyerekünkkel és töltsünk el minőségi időt a családunkkal. A rendrakás királynője egyébként erre már régebben is célozgatott, amikor a nyilatkozataiban kifejtette, hogy nehezen találja az egyensúlyt a gyerekek igényei és a tiszta házra törekvés között. Ami viszont megmarad Kondonál és mi is eltanulhatjuk tőle, hogy mindig hálás lesz és megköszöni a tárgyaknak a szolgálatukat, akár takarításról, akár szelektálásról van szó. Ez egy olyan szép gyakorlat, amit mindenképp érdemes beiktatni az életünkbe.

De most már legalább belátunk a tökéletesség mögé, és nem keseredünk el annyira, ha végignézünk a saját otthonunkon, aminek minden szegletében ott vannak a gyerekek kéznyomai – sokszor szó szerint -, és ahol már feladtuk az erőfeszítéseket, hogy rendezetté varázsoljuk a környezetünket. Kondo beismerése, hogy három gyerek mellett nem olyan egyszerű rendet tartani és még neki sem megy, hatalmas megkönnyebbülést jelent minden olyan anyának, aki az üres konyhapultok és csillogó fürdőszobák Instaideáljaiért küzd, miközben túléli a mindennapi káoszt. Üdv a mi valóságunkban, Marie Kondo!