Tanítsd meg a gyereket a helyes időbeosztásra

Ha egy iskolás gyerek anyukájával találkozol, szinte biztos lehetsz benne, hogy felmerülnek azok a vérzivataros reggelek is a beszélgetésben, amikor úgy kell kirángatni a gyereket az ágyból. A gyerek jellemzően csigalassan eszi a reggelijét és meg van győződve arról, hogy öt perc igazából egy óráig tart. Legalábbis erre enged következtetni a viselkedése, és az a tempó, amiben az önálló öltözést előadja. Minden reggel így agybaj és rohanás lesz, de van két olyan tükk, ami segíthet abban, hogy könnyebben menjen a gyereknek a reggeli készülődés. A megoldás az időbeosztásban rejlik.

A két stratégiát dr. Sharon Saline gyerekpszichológus tette közzé azzal, hogy az ADHD-s és figyelemzavaros gyerekeknél ezek a megoldások szoktak működni. Az ilyen problémákkal küzdő gyerekeknek az egyik legalapvetőbb problémája az idővel van, ugyanis kevésbé érzik az idő múlását. A jó időbeosztáshoz szükséges készségek elsajátítása nehezebb a neurodivergens agy számára az impulzuskontrollal, figyelemeltereléssel, és a szervezetlenséggel kapcsolatos általános problémák miatt. Ha pedig náluk bejön ez a két technika, akkor jó eséllyel használ majd a többi gyereknek is. A szakember szerint fontos, hogy életkortól függetlenül megtanítsuk a gyerekeknek az időgazdálkodási készségeket, tehát nem kell várni kisiskolás korig azzal, hogy önállóságra kezdjük nevelni ezen a téren is a gyerekeinket.

1. Visszafelé tervezés

Sokszor csupán annyi a probléma, hogy a gyerek nem jól érzékeli az idő múlását, úgyhogy azzal tudunk segíteni, hogy megmutatjuk neki, hogyan mozog az idő. Ehhez az analóg órákat és a visszafelé tervezés technikáját javasolja a pszichológus. A visszafelé tervezés során a végső céltól dolgozunk visszafelé, levonva a kitűzött időpontból a feladatok időtartamát.

Például, ha reggel 7-kor kell elindulni az iskolába, 15 percig tart reggeli, előtte 20 percig tart az ágyból kimászás és öltözködés, 5 percig a fogmosás, majd további 10 percig a hátizsák, a cipő és a kabát felvétele, akkor az ébresztési időnek reggel 6-nak kell lennie, mert 10 percet hagyni kell a váratlan tennivalókra is. A visszafelé tervezésnek úgy kell nekiállni, hogy előtte a gyerekkel közösen összeállítunk egy listát a reggeli feladatokról szép sorban, és arról, mennyi ideig szoktak tartani. Így egyrészt könnyebben ki tudja számolni a gyerek visszafelé, hogy mennyi időre van reggel szüksége a keléstől az indulásig, másrészt pedig a szeme előtt lesz a saját reggeli rutinja szépen listába szedve, amivel megkönnyítjük a készülődést (és kíméljük a hangszálainkat).

Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)

2. Egy lépést hátra

A szakember szerint, ha már leraktuk az alapokat, megtanítottuk a gyereknek az első technikát, akkor a második teendőnk az, hogy egy lépést hátralépjünk. Azaz elengedjük a teljes kontrollt a gyerek időbeosztása felett, mert enélkül nem fogja megtanulni, hogyan kell a saját idejét irányítani. Persze nem azt mondja a pszichológus, hogy ne segítsünk semmiben, és ez a lépés nem is a kis alsó tagozatosokra vonatkozik, hanem onnantól kezdve gyakorolhatjuk, hogy már önállóan jár iskolába a gyerek. A szakember egy példával igyekszik szemléltetni a problémát:

„Íme egy gyakori forgatókönyv: a fiad nehezen kel fel reggel és nehezen ér be időben az iskolába. Mivel nem akarod, hogy elkéssen, te vagy az ébresztőórája, bejössz a szobájába, vagy kiabálsz vele, hogy keljen fel. Különösen nehéz reggeleken szabályosan kihúzod az ágyból. A késések elkerülése érdekében mindig az asztalra teszed a reggelit, és előző este becsomagolod az ebédjét.

A fiadat semmi sem ösztönzi arra, hogy másképp végezze a feladatait, mert tudja, hogy úgyis megmented. Bár a szándékaid jók (nem szeretnéd, hogy a fiad késsen vagy éhes legyen), így mégsem gyakorolja az időbeosztást a gyerek. Eljött az ideje, hogy szép lassan átruházd rá a felelősség egy részét.”

Szó sincs tehát arról, hogy egyik pillanatról a másikra elengedjük a gyerek kezét. Kezdjük az önállósodást egy beszélgetéssel arról, hogy a gyereknek min és miért kell változtatnia a reggeli készülődéssel kapcsolatban. Egyszerre csak egy feladaton változtassunk, például egy hétig ne mi keltsük a gyereket, hanem bízzuk rá az ébresztőóra használatát. Mert ha egyszerre változtatunk mindenen, akkor csak mindenki ideges és frusztrált lesz, arra pedig pont nincs szüksége senkinek. Amint a gyerek elsajátította az első készséget, bevezethetünk egy újabb változást. Lassan és következetesen van rá esély, hogy nyugodtabbá és gördülékenyebbé váljanak az iskolai reggelek.