Láthatatlan teher a hátizsák mellett
„Jól érezted magad a táborban?” – kérdezzük hazaérkezéskor a gyermektől. A válasz legtöbbször „igen” vagy „jó volt”, de vajon gyermekünk ilyen esetben mindig igazat mond? Vagy csak nem tudja, hogyan beszéljen arról, ami bántja? Amikor hazaérkezik egy tábori nap végén vagy egy hét nyaralás után, még ha nem is kapunk részletes beszámolót tőle, a napbarnított bőrt, a kócos hajat és az elázott cipőt igyekszünk kellemes élmények jelének betudni. De mi a helyzet akkor, ha a gyermek mást is cipel magával? A nyári táborok – akárcsak az iskola – ugyanúgy lehet helyszíne a kortárs zaklatásnak, akár testi, akár verbális vagy érzelmi formában.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szerint a zaklatás minden olyan rendszeresen ismétlődő bántás, amely szándékosan okoz fájdalmat, és amiből az áldozat nem tud kilépni. Ez lehet gúnyolódás, kiközösítés, fizikai erőszak, vagy az is, ha valakit rendre elhallgattatnak, kinevetnek, vagy szándékosan elrontják a játékát. A baj csak az, hogy a gyerekek sokszor nem tudják, hogy amit átéltek, az nem „csak játék” volt.
Miért nem veszi észre a szülő?
Az iskolai bántalmazás esetében már kialakultabb a figyelem: egy agresszív osztálytárs, egy sértő becenév vagy egy ütés nyoma hamarabb szemet szúr. A tábor viszont más: rövid ideig tart, új közeg, új szabályok, új gyerekek, a szülő pedig gyakran nem folyik bele túlzottan, hiszen örül, hogy egy hét meg van oldva a hosszú nyári szünetből. Itt ráadásul gyakran nincs olyan felügyelő tanár vagy felnőtt, aki valóban ismeri a gyermeket, így észreveszi, ha valami megváltozik benne. A szülő dolgát szintén megnehezíti az a tény is, hogy a gyerekek legtöbbször nem szólnak, ha történt velük valami.
Fotó: profimedia
Miért nem szól a gyermek?
Sokszor egészen hétköznapi okok miatt hallgatnak, de az is előfordul, hogy olyan oka van, amire először nem is gondolnánk. Számos gyermek nem szól, mert
- fél, hogy nem hisznek neki
- szégyelli, ami történt
- nem tudja megfogalmazni, mi történt pontosan
- azt hiszi, ő tehet róla
- nem akarja, hogy a szülő vagy tanár „ügyet csináljon” belőle
- úgy érzi, hogy a zaklatás a „normális” része egy közösségnek
- megfenyegették, hogy ne szóljon
- nem akar árulkodónak tűnni
- nem érti, hogy amit átélt, az bántalmazás
- attól tart, hogy még rosszabb lesz, ha kiderül
- meg akar felelni, hiszen a szülő hangsúlyozhatja: érezze jól magát a táborban, mert drága volt.
Mi a különbség a konfliktus és a zaklatás között?
Míg a konfliktus két fél között kialakuló alkalmi nézeteltérés, ahol az erőviszonyok ha nem is teljesen kiegyenlítettek, de leggyakrabban lezárással és felelősségvállalással végződik, addig a zaklatás ismétlődő, szándékos bántás, amelyben az egyik fél tehetetlen, míg a másik visszaél a fölötte gyakorolt hatalmával.
7 jel, amiből gyanakodhatsz, hogy baj volt a táborban
- „Nem emlékszem semmire”: a teljes „emlékezetkiesés”, a túl általános válaszok vagy a válaszok megtagadása védekezési mechanizmus is lehet
- Furcsa ragaszkodás a következő naptól való távolmaradáshoz: a „holnap inkább már nem mennék” mögött néha több van, mint motiválatlanság
- Testi tünetek: hasfájás, fejfájás, alvásprobléma – akár egy-két hét késéssel is
- Félelem a telefon vagy közösségi média használatától: lehet, hogy az online térben is folytatódott a zaklatás
- Nevetgélés a „poénkodásokról”, majd hirtelen sírásra váltás: a gyermek próbálja elviccelni, amit átélt, de nem tudja feldolgozni
- Tárgyak eltűnése, ruhák rongálódása: az erőszaknak gyakran vannak „nyomai”, még ha nem is a testen
- Szokatlan, új viselkedésminták: a gyermek hirtelen félénk, szorongó, agresszív vagy magába forduló lesz – ezek a reakciók gyakran védekezések.
Fotó: profimedia
Mit tehet a szülő, ha zaklatásra gyanakszik?
Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy figyeljünk a jelekre – elég az empatikus hozzáállás, a nyitottság a válaszokra és a bátorság arra, hogy kérdezzünk. Ha valami gyanús, érdemes:
- beszélgetni a gyermekkel egy nyugodt, biztonságos környezetben. Semmiképp se vallassuk, mindössze hallgassuk kíváncsian.
- nem lekicsinyelni! – Az, hogy szerintünk egy „csúfolódás” apróság, nem jelenti, hogy neki is az.
- kapcsolatba lépni a tábor szervezőivel, és ha kell, az egész ottani rendszer működését átlátni, megérteni.
- segítséget kérni szakembertől, ha úgy érezzük, a gyermek nem tudja egyedül feldolgozni, amit átélt.
- nem bűntudatot kelteni, hanem biztonságot nyújtani – a zaklatás nem a gyermek hibája. Soha.
Segíts Dörmivel!
Most Te is segíthetsz az iskolai bántalmazás megelőzésében!
Minden Dörmi árának 1%-ával a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Programját támogatod, ezzel is segítve az iskolai bántalmazás megelőzését.
További információ: https://meddigjatek.hu/
Szponzorált tartalom
