Volt már olyan, hogy egy feszült vitában hirtelen elhangzott valami, ami rögtön véget vetett az értelmes beszélgetésnek? Talán te is mondtál már hasonlót, amikor elszabadultak az indulatok. Ezek a mondatok elsőre ártalmatlannak tűnhetnek, de valójában megakasztják a párbeszédet ahelyett, hogy előre vinnék azt.
Most megmutatjuk azt a 10 leggyakoribb kifejezést, ami rombolja a diskurzust, sőt, nemcsak abban segítünk, hogy felismerd és elkerüld őket, hanem abban is, mit tudsz helyettük mondani.
Mindegy
Elsőre úgy hangzik, mintha semlegesen lezárnál egy beszélgetést. Ugyanakkor gyakran inkább menekülőút, mint valódi lezárás. Aki ezt mondja, már nem akar tovább gondolkodni vagy nem akarja megérteni a másikat. Ha ezt hallod, az sokszor azt jelenti: a valódi válasz még nem tiszta – vagy túl sérülékeny ahhoz, hogy kimondják.
Konstruktívabb változat lehet: „Most még nem látok tisztán. Visszatérhetünk rá holnap?” Az időpont kijelölése segít benne maradni a beszélgetésben anélkül, hogy menekülőútnak tűnne. Ha kell, írj össze egy konkrét listát a felmerült kérdésekről vagy szükségletekről. Leírva általában sokkal világosabbá válik a helyzet egy újabb vita során.
Ez van
Bár bölcsnek tűnhet, sokszor inkább a lemondás és beletörődés jele. Gyakran azt jelenti: „nem akarok/tudok ezzel foglalkozni”. Hasznos kérdés ilyenkor: „Mi az ebben a helyzetben, amit ma ténylegesen befolyásolni tudunk?”
Meglepően sokszor egy apró gesztus – egy hívás, egy e-mail, öt perc átszervezés – képes feloldani a berögzült problémát. Ha te használsz ilyen kifejezést, gondold végig gyorsan: idő, pénz, tudás – ezek közül legalább az egyik biztosan mozdítható egy kicsit. Egy kis mozgástér többet ér, mint a teljes lemondás.
Én már csak ilyen vagyok
Az identitásra hivatkozás leállítja a párbeszédet. Tulajdonképpen ezt üzeni: „Ne kérd, hogy változzak.” A neuroplaszticitás kutatásai viszont azt mutatják, hogy sokkal inkább képesek vagyunk változni, mint gondolnánk. Rugalmasabb megfogalmazásban ez így hangzana: „Most ez a szokásom, de igyekszem változtatni.” Ez nyitottabbá teszi a beszélgetést, együttműködésre sarkall, ahelyett, hogy falat húzna.
Mindenki tudja, hogy…
Ha valaki ezzel érvel, gyakran csak arra a néhány emberre gondol, akik úgy gondolkodnak, mint ő. Ez a „láthatatlan többségre” hivatkozás helyettesíti a valódi érveket. Kérdés, amit feltehetsz ilyen esetben: „Konkrétan kikről van szó? És mire alapozzák ezt?” Ha te magad mondanád ezt, akkor is hivatkozz egy megbízható forrásra: tanulmányra, szakértőre, statisztikára. Ez nemcsak hitelesebbé tesz, hanem segít különbséget tenni tény és vélekedés között.
Mert csak
Egy szülő-gyerek kapcsolatban ideiglenesen működhet, de felnőttek között elveszíti a hitelességét. Ehelyett érdemes úgy fogalmazni: „Ez a gondolatmenetem” – már ez is párbeszédet nyit. Még egy tömör, logikus magyarázatot is bevon a közös gondolkodásba.
Úgysem értenéd
Yuval Noah Harari írta: „A világosság hatalom.” Ez a mondat ennek az ellentéte, rögtön bezárja az ajtót, és rombolja a bizalmat. Ha feltételezed, hogy a másik nem érti meg, amit mondani szeretnél, már a beszélgetés előtt elzártad a lehetőséget a kapcsolódásra.
Helyette próbáld meg: „Ez egy kicsit trükkös, szeretnél egy rövid összefoglalót?” Az emberek kíváncsiak – még egy tömör magyarázatnak is örülnek. Ha a szakszöveg probléma, használj képeket, példákat a könnyebb érthetőség jegyében.
Ez hülyeség
A sértés gyakran a felszínes gondolkodás jele. Ez a mondat nem mondja meg, mi a probléma – és nem is ad esélyt az ellenkezőjének bizonyítására. Jobb verzió ennél, ha ezt mondod: „Attól tartok, figyelmen kívül hagyod a kockázatot. Hogyan tudnánk ezt beépíteni?”
Így nem a személyt, hanem az ötletet kritizálod – és az együttműködést választod ahelyett, hogy harcot provokálnál. Extra lépésként azt is megteheted, hogy javasolsz egy alternatívát, amely javít a problémás ötleten. Gyakran egy ügyetlen ötlet mögött is ott van egy menthető gondolatmag.
Nem érdekel
Ez gyakran álca. Leginkább akkor szoktuk mondani, ha egy projekt túl bonyolultnak vagy távolinak tűnik. A „nem érdekel” sokszor tehetetlenséget vagy elkerülést fejez ki – még akkor is, ha valójában szeretnél benne lenni. Jobb megfogalmazás ez: „Most nem látom, hogyan kapcsolódik az én szerepem ehhez. El tudnád mondani, hogyan illeszkedik az összképbe?” Így ez nem kivonódás, hanem kérés a tisztább kontextusra – ami gyakran visszahozza a motivációt.
Maradjunk annyiban, hogy nem értünk egyet
Néha ez a mondat valóban megment egy kapcsolatot, de sokszor csak arra szolgál, hogy elkerüljük a kényelmetlen mélyebb párbeszédet. Tedd fel magadnak a kérdést: „Valóban zsákutcában vagyunk… vagy csak túl korán feladom?”
Ha csak egy ponton akadtatok el, mondhatod például: „C ponton elakadtunk, de A és B pontban egyetértünk, igaz?” Az egyetértés kijelölése csökkenti a feszültséget és lendületet ad. Másik lehetőség az időkeret megfogalmazása: „Próbáljuk még 5 percig, aztán eldöntjük, folytatjuk-e vagy tartunk egy szünetet.” A rövid időkeret csökkenti a nyomást, és gyakran hoz váratlan felismerést.
Túl sokat agyalsz rajta
Másképp megfogalmazva: „Én nem akarok ennyire mélyre menni.” Pedig a bonyolult témák gyakran igényelnek alapos és árnyalt gondolkodást. Ha ezt „túlzásnak” nevezed, leállítod az intellektuális munkát. Inkább kérdezd ezt: „Melyik rész tűnik túl bonyolultnak?” Ha sikerül elkülöníteni a problémás elemet, gyakran könnyebben tisztázható vagy leegyszerűsíthető az egész.
Amennyiben te használod ezt a kifejezést, próbáld ki ezt:
- Írd le két percig szabadon, mi zakatol benned – cenzúra nélkül.
- Aztán olvasd vissza, és emeld ki, mi az a központi kérdés, amire választ keresel.
- Ha erre összpontosítasz, az elemzés átláthatóbbá – és kevésbé nyomasztóvá válik.
