1. tévhit: A méhnyakrák öröklődik
Tény:
A méhnyakrákot a humán papillomavírus (HPV) onkogén (rákkeltő) típusaival való fertőződés okozza. Minden szexuális életet élő nő veszélyeztetett a HPV-fertőzés szempontjából, a fertőzés pedig az érintett nő családi kórtörténetétől függetlenül méhnyakrák kialakulásához vezethet. A nőgyógyász ennél a kérdésnél a mellrák kockázatát méri fel.
2. tévhit: A méhnyakrák nagyon kevés nőt érint
Tény:
A méhnyakrák a második leggyakoribb a nőket érintő daganatos betegségek között. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a méhnyakrák évente 270 000 nő halálát okozza, az új méhnyakrákos betegek számát pedig évi 500 000-re becsülik. Európában 60 000 nő megbetegedésével és 30 000 halálával számolnak évente.
3. tévhit: A méhnyakrák csak az idősödő nőket érinti
Tény:
A méhnyakrák több 45 év alatti nőt érint világszerte, mint bármely más rosszindulatú daganatos betegség az emlőrákon kívül. Mind a fiatal, mind az idősebb nők esetében fennáll a méhnyakrák kockázata, amelyet a HPV rákot okozó típusaival való új vagy jövőbeli fertőződés okoz.
4. tévhit: A méhnyakrák elleni oltás után nem kell többé rendszeres nőgyógyászati rákszűrésre járni
Tény:
A rendszeres szűrés és az oltás együtt jelenti a legjobb módját a méhnyakrák elleni védekezésnek. A méhnyakrák előfordulási gyakorisága közel 80 százalékkal csökkent azokon a területeken, ahol kiváló a szűrés. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szűrés a kóros sejtek jelenlétének felfedezését szolgálja, tehát nem jelent védelmet a fennálló HPV-fertőzéssel, azaz a méhnyakrák okával szemben.
5. tévhit: A szűréssel megelőzhető a méhnyakrák
Tény:
A szűrés a már meglévő elváltozást tárja fel, megelőzni nem tudja. A rendszeres szűrés és az oltás együtt jelenti a legjobb módját a méhnyakrák elleni védekezésnek.
6. tévhit: Csak a több partnerrel kapcsolatot tartó nők veszélyeztetettek a HPV-fertőzés szempontjából
Tény:
A HPV-vel való fertőződés kockázata már a legelső szexuális aktusnál is fennáll és végigkíséri a nő életét. Az aktív szexuális életet élő nők 80 százaléka élete során valamikor megfertőződik a HPV-vel.
7. tévhit: A HPV-vel már fertőződött nők szervezetében ellenanyagok termelődnek a vírus ellen, nekik tehát nincs szükségük az oltásra
Tény:
A rákkeltő HPV-típusokkal fertőződött nők többségének szervezetében nem képződik elégséges ellenanyag, amely meggátolhatná a következő fertőződést, így ezek a nők sem védettek a vírussal való későbbi találkozáskor. A korábbi fertőzések nem indítják be az immunrendszer későbbi fertőződések elleni védekezését. Egy olyan oltóanyag, amely arra készteti az immunrendszert, hogy már a szervezetbe kerüléskor – mielőtt a fertőződés kialakulna – felismerje és elpusztítsa a vírust, valóban védelmet jelent a későbbi fertőzésekkel szemben.
8. tévhit: A méhnyakráknak egyértelmű és szembetűnő tünetei vannak
Tény:
A méhnyakrák a legtöbb nő esetében hosszú időn át, nagyrészt tünetmentesen (minden jel nélkül) növekszik a szervezetben. Amikor a tünetek észlelhetőek, már egy kialakult betegséget jelez.
9. tévhit: A méhnyakrák elleni kizárólag a fiatal lányokat kell beoltani
Tény:
A méhnyakrák elleni oltóanyag minden nő számára hasznos és hozzáférhető. A vakcina vizsgálatai és laboratóriumi próbái azt mutatták, hogy az oltással elért kedvező terápiás hatás a nők széles életkori csoportjánál kialakul.
10. tévhit: Nem sok nő fertőződik HPV-vel
Tény:
A becslések szerint az aktív szexuális életet élő nők 50-80 százaléka fertőződik valamikor életében HPV-vel. E fertőzések megközelítőleg 75 százalékában a HPV-nek valamelyik rákkeltő típusa jut be a szervezetbe.
Társadalmi célú hirdetés