Újra fedél alá

A Menhely Alapítvány tizenkilenc éve segít a hajléktalanokon, számtalan hatékony segítségnyújtási módszert találtak már ki. A hajléktalanszállók kialakítása mellett 1993-ban bevezették a teajáratokat, amelyek forró teát és szendvicseket osztottak a rászorulóknak.
Később a közterületeken alvók megsegítésére létrehozták a krízisautó-szolgálatot, amelynek hátteréül az éjjeli menedékhelyeken megalakították a lábadozórészlegeket. Az igazi segítség azonban az, ha ennél többet tudnak adni.

Ezért a Práter utcai nappali melegedőben speciális szolgáltatásokkal is várják a fedél nélkülieket. Az álláskereső-iroda a munkához jutást segíti, az elhelyezkedési és munkahely-megtartási program a már dolgozó ügyfeleket segíti munkaruházattal, utazási és étkezési hozzájárulással és más juttatásokkal. A Menhely lakhatási támogatást is nyújthat azoknak, akik már gondozási kapcsolatban állnak valamelyik munkatársukkal.

Vissza a munkába, a társadalomba

– A hajléktalan emberek többsége valójában már „kiilleszkedett” a társadalomból – elemzi a helyzetet Matlári Ferenc, az alapítvány munkatársa. – Az ilyen mértékű életvezetési problémának pedig csak az lehetne az ideális megoldása, hogy szakemberek segítségével az otthontalanok tudatosíthatnák a korábban elszenvedett sérelmeiket, viszontagságaikat, és mozgósíthatnák régebben megszerzett készségeiket, képességeiket.
Azok a segítők, akik ebben az ügyben dolgoznak, arra alapozzák tevékenységüket, hogy a kliens korábbi életét megismerve felmérik azokat a meglévő képességeket és tudást, ami rendelkezésre áll, és megpróbálják megtanítani azokat a mintákat, amelyeket gyakran a nulláról kell felépíteni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a konkrét ember megélt életéből kell keresni rászabott megoldást.

Nagyon nagy segítség lehet a régebben elvesztett kapcsolatok, ismeretségek újraélesztése is. Érdekes, hogy sokszor segítségül hívható minden olyan indulat, érzelem is, amely kimozdítja az embert az apátiából, a tehetetlenségből. Ilyen szempontból még a szégyent és a félelmet is lehet jó célra használni. A külső segítség ellenére azonban a nagy döntéseket mindig az érintettnek kell meghoznia.

Együtt maradhat a család

Előfordul, hogy egy egész család kerül kilátástalan helyzetbe, például azért, mert már nem tudják tovább fenntartani az albérletüket. Ez hatalmas megpróbáltatás szülőknek, gyerekeknek egyaránt, de ebben a helyzetben sem veszett el még minden.

Stanczel Adél

A RÉS Szociális és Kulturális Alapítvány 2006-ban nyitotta meg a Családok Átmeneti Otthonát Budapest XVII. kerületében. A tíz-tizenkét családnak helyet adó intézmény célja, hogy az ott élők megerősödjenek annyira, hogy a biztonságot adó falakon kívül is otthonra tudjanak találni. Fontos, hogy az innen kikerülő családok képesek legyenek kilépni a hajléktalan életformából, munkát találjanak és társas kapcsolatokat alakítsanak ki. Éppen ezért a felvételi beszélgetésben felmérik a család történetét, a motiváltságát, és szerződést kötnek az együttműködés kereteiről.
A valódi segítség érdekében fontos: az itt élők kötelezettséget vállaljanak arra, hogy maguk is dolgoznak a céljaikért. A nyilván lendületet ad nekik, hogy egy család legfeljebb tizenkét hónapig maradhat az otthonban, igaz, ez szükség szerint hat hónappal meghosszabbítható.

– Mindig is fontosnak tartottuk, hogy minden olyan családot elfogadjunk, amely magát annak tartja. Így az első beköltözőnk például egy apa volt két sérült gyermekével, de lakott már nálunk ötgyermekes anyuka is – mondja Stanczel Adél, az alapítvány igazgatója. – Lakóink legnagyobb problémája, hogy  szaktudásuk többnyire nem megfelelő. Mi arra biztatjuk őket, hogy folyamatosan próbálkozzanak a munka- és otthonteremtéssel, hiszen tapasztalatunk szerint minél kevesebb időt töltenek el a szociális ellátórendszer ilyen formájában, annál jobbak az esélyeik a továbblépésre. Volt már olyan családunk, amely egy év alatt előteremtette a lakásvásárláshoz szükséges önrészt, mi pedig a hitelkeresésben segédkeztünk.

A RÉS-hez évente száz-százhúsz felvételi kérelem érkezik, de csak körülbelül a felét, negyven-ötven családot tudnak fogadni. A családok átlagosan hat hónapot töltenek az otthonban, és általában úgy kerülnek ki, hogy vagy egy másik intézmény fogadja be őket, vagy sikerül albérletet találniuk.

Nagyobb szállást kaphatnak

Száz elefántborjúval gazdagodik áprilisban Budapest, legalábbis egyedien kidíszített elefántszobrokat csodálhatnak a járókelők az Elephant Holding Zrt. és az MKB Bank jóvoltából.

Csikós Balázs

A több mint nyolcvan képzőművész által megalkotott kiselefántok egy jótékonysági közterületi kiállításra készülnek, és három hónapig lesznek láthatók a Vörösmarty téren, az Andrássy úton és az 56-osok terén. Júniusban az exkluzív ormányosokat elárverezik, a befolyt összegből pedig az alkotónak járó 20 százalék kifizetése után egy budapesti hajléktalanszállót bővít ki a szervező.

– Mindig is úgy gondoltuk, hogy egy ilyen nagy cégnek részt kell vállalnia a segítő kezdeményezésekben. Tulajdonképpen csak az volt a kérdés, hogy milyen jellegű támogatási akciót szervezzünk – mondja Csikós Balázs, az Elephant Holding Zrt. igazgatója. – Végül a fedél nélküliek ügye mellett döntöttünk. Nekem személy szerint is több ismerősöm dolgozik ilyen jellegű alapítványoknál, és láttam, milyen nehéz a helyzetük.

Az Elefántparádén kívül a fővárosi önkormányzat Sorsfordító programjának is támogatói vagyunk, ennek keretében azokat segítjük, akik már a hajléktalanság határán járnak. Innen ugyanis még mindig könnyebb visszafordulni, mint az utcáról.
www.elephant.hu