Egészség

“Végre én is anya leszek!”

Egy asszony, feleség, aki már egészen kis korától sok gyerekre és nagy családra vágyott. Aki mégis hosszú utat tett meg, háta mögött sok-sok átsírt éjszakával. Aki ezerszer megélte az alkalmatlanság érzését, női szerepe kudarcát, s ma már tudja, mit érez egy nő, amikor a várva várt baba végre megérkezik, és azt is, miért kellett ez a maratoni küzdelem.

Palágyi Kata nyolc éve van együtt férjével, Gáborral, négy éve házasodtak. Akkor úgy gondolták, rögtön jöhet is a baba. Nem így lett…

„Végre én is anya leszek!”„Eleinte olyan lazának tűnt ez az egész, éltük az életünket, gondoltuk, ha jönnie kell, majd jön. De egy év után már egyre kevésbé éreztem könnyednek a dolgot. A nőgyógyászomnak fel is tettem a kérdést, nem lenne-e érdemes elmenni valamilyen speciális meddőségi vizsgálatra, de ő csak legyintett: ne akarjak én specialistát, tervezzem csak vele a babát. Régóta hozzá jártam, nagyon megbíztam benne, gondoltam, nincs okom aggódni. Másfél év után viszont az asztalra csaptam, hogy igenis csináljuk meg a hormonvizsgálatot. Ki is derült, hogy alacsony a progeszteronszintem. Gyógyszert írt föl, de három hónap után sem történt semmi, majd folytatni akarta. Ellenőrzés, vagy bármilyen különösebb vizsgálódás nélkül. Hát rákérdeztem, nem kellene-e a kontroll. Nagyon kellemetlen beszélgetés következett, sértve érezte magát, én pedig azt éreztem meg, hogy egyáltalán nem tekint partnernek. Akkor eldöntöttem, keresek egy olyan dokit, aki normálisan áll hozzá. Aztán a döntésem valahogy sorsszerű volt: épp azt az orvost kerestem meg, aki mint kiderült, az én problémám specialistája. Mert persze nem volt minden rendben. Már az első vizsgálatoknál gyanították, majd be is igazolódott: endometriózisom van (a méh nyálkahártyájának túlburjánzása – a szerk). Talán meghökkentő, de én abszolút nem láttam szörnyűnek ezt a betegséget. Sőt, nagyon is helyénvalónak éreztem nálam. Valahogy úgy éltem meg, mintha a bennem túltengő érzésekhez hasonlóan a méhem is utat tört volna magának, ki akarna szakadni az eddigi zárt rendszeréből. Egy-egy gyengébb pillanatomban a férjemet is megkérdeztem, nem rossz-e, hogy egy ilyen »selejtet« választott, miközben nála annyira jól működik minden, hogy akár egész Kínát megtermékenyíthetné. Csak épp engem nem… Ő pedig csak azt mondta: ez a betegség kialakul, mert valami elromlik. Én eredetileg teljesen rendben voltam. A kapcsolatunk szövetség volt addig is, és ezáltal csak erősödött. Nemhogy nem hibáztatott, hanem az egészet közös gondként élte meg, s együtt kerestük a megoldást. Amit az esküvőn megfogadtunk, a kimondott szavakat itt a valóságban kellett bizonyítanunk. Nem is bánom, hogy így alakult, mert csak erősödtünk, közösen folytattuk a harcot.

A műtét – biztos meghökkentő – egy élmény volt: az a profizmus és emberség, ahogy hozzám álltak, emberként kezeltek. Gyógyulgattam, aztán kezdődött az újabb próbálkozás. Három hónapunk volt, hogy összehozzuk a babát, merthogy a betegség kiújulhat. Nem sikerült. Úgyhogy elkezdődött a stimuláció, a napi többszöri hasba szúrás, majd levették az érett petesejteket, 8 embrió lett végül életképes, de csak egyet akartak beültetni, a többit lefagyasztották. Azonnal összejött, beágyazódott. És ma már itt növekszik a pocakomban.

Amikor megtudtam, furcsa, de igazán nem is tudtam elhinni. Bennem volt a félelem, hogy az nem lehet, hogy ennyire könnyen sikerül, pedig hol volt ez könnyű? Voltak pillanatok, amikor Fülöp doktor volt az egyetlen ember, aki pontosan megértette, mi is van bennem. Abban a kritikus percben, amikor megtudtam, de mégsem hittem, ő csak annyit kérdezett: nehéz ugye elhinni, hogy hirtelen kaptam egy ilyen kincset? És ebben a kérdésben benne volt minden. Azóta is, hacsak meglátom őt, örülök neki, a hála, a szaktudása és az emberségének szóló tisztelet mind-mind bennem van. Most, hogy már a 28. hétben vagyunk, és a legifjabb Palágyi Gábor itt rugdos a pocakomban, már nem számít az a sok negatív érzés, amit az ember, minden meddőséggel küzdő nő átél. Az érzés, hogy »nem vagy okés«, hogy »el vagy rontva«. Az a bennem is túlcsorduló anyaszerep iránti vágy, ami számomra már ötéves koromtól a legfontosabb volt… Az a fájdalmas érzés, hogy Anya vagyok Gyermek nélkül. És minderre ma már sok válaszom van, s örülök is, hogy bejártuk ezt a hosszú utat. A kapcsolatunk erősebb lett, mint valaha, jó, hogy mi már igazán tudjuk, hogy mit jelent »jóban és rosszban, egészségben és betegségben«. De nemcsak a kapcsolatunk erősödött, hanem sokkal felkészültebbek is lettünk, mint azok, akiknél minden könnyedén sikerül.

A terhesség elején hetekig tartó szigorú ágynyugalom, ami még a lombik után következett egy vérömleny miatt, megtanított minket arra, hogy teljesen más munkamegosztásban és másfajta kötődésben is tudunk együttműködni és szeretni egymást. Ahogy a férjem által választott esküvői idézet mondta: »A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is.«
Persze akkor még nem tudtuk, milyen változások várnak ránk… Azokhoz az érzelmi viharokhoz képest, amit mondjuk a stimuláció okozott, a terhesség alatti hangulatingadozás csak enyhe szellő. Lehet, meghökkentő, de nyertem szakmailag is, hiszen pszichológusként párkapcsolati problémákkal foglalkozom, és ezek a saját élmények talán ahhoz vezetnek, hogy ezzel a speciális területtel is hitelesebben tudjak foglalkozni a későbbiekben. De a mostani munkahelyemet sem találom meg, ha a baba azonnal összejön, amit pedig imádok. Egyébként meg praktikus jó oldala is van annak, hogy mi a többi barátunkhoz képest »egy körrel« lemaradtunk: mindenhol már túl vannak az »elsőn«, ráadásul mindenhol fiúgyerek van, így annyi babaruhánk van, hogy már nem is tudjuk hová tenni!”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése