“Ez lett az állómunka vége” – LábStoryk a visszerekről

Eszter egészen kislány kora óta szakácsnak készült, most 54 évesen egy vidéki étteremben dolgozik, sajgó lábakkal. „Eleinte fel sem tűnt, hogy 2-3 órát állok egy helyben, ugyanabban a pozícióban – írta a fájdalommentes évekről Eszter. – Fiatal tanoncként volt, hogy 300 vajas kenyeret kellett megkennem, és ameddig nem végeztem, egy lépést sem tehettem. 30 éves lehettem, amikor az első visszereket észrevettem a lábamon.”

Ő azok közé tartozik, akik többek között az egész napos állómunkának köszönhetik a visszereiket. Eszter állapotán ráadásul az sem segített, hogy egész nap ínyencfalatok veszik körül, amit nem lehet kibírni kóstolgatás nélkül.

„Az évek során a mozgáshiány miatt egyre inkább rakódtak rám a pluszkilók. Állandóan fogyókúráztam, de mindig elcsábultam. 40 éves koromra a visszereim egyre csúnyábbak lettek, és estére már személyesen is tapasztalhattam, hogy milyen az, amikor valakinek nehézláb-érzése van. Még így is 4 évet vártam, hogy elmenjek orvoshoz a problémáimmal, amelyek már túlmutattak az esztétikai szempontokon. Ráadásul azt is nehezen ismertem be magamnak, hogy 44 évesen visszérbeteg vagyok, addig azt hittem, ezzel csak »öregek« küzdhetnek – emlékezett vissza Eszter. – Azóta kénytelen vagyok gumiharisnyát hordani, és rászoktattam maga arra, hogy egy megállóval korábban szálljak le a buszról, hogy legalább egy kevés testmozgásra rákényszerítsem magam.”

Eszter története jó példa arra, hogy a visszérbetegség első tüneteit sem szabad figyelmen kívül hagyni. A visszeres panaszokon sokat segíthet a rendszeres testmozgás és a gumiharisnya is, ami főleg azoknak jelenthet segítséget, akik állómunkát végeznek.

Tudj meg többet a www.lioton.hu-n »