Egészség

“Nem lehet csak a génekre fogni”

Tehetünk-e az öröklött adottságok ellen, vagy teljesen felesleges küzdeni a gének diktálta "problémák" ellen? A visszérbetegségekkel kapcsolatos tapasztalatokat feldolgozó LábStory sorozatunkban olvasónk ezúttal arról mesélt, hogy ha háborút nem is, legalább csatát nyerhetünk a természet ellenében is.

„Bármennyire is általános tévhit – amit sajnos én is vallottam egészen idősebb koromig –, hogy a genetika játssza a legfontosabb szerepet bizonyos betegségek kialakulásában, a géneknek mégis kisebb a szerepük, ha helyes életmóddal dolgozunk ellenük” – szögezte le LábStoryjában Móni nevű olvasónk.

„Én is mindig azt gondoltam, hogy »ezt dobta a gép«, ha a lábamon már a negyvenes éveim elejétől jelentkező visszereken keseregtem. Mert csak ennyit tettem, panaszkodtam, takargattam és a géneket okoltam, hiszen édesanyámnak, nagymamámnak is emlékszem a befáslizott, dagadt, visszerekkel borított lábára. Még örültem is, hogy legalább nem annyira csúnya, igaz, a felmenőim idősebbek, és azért jóval kövérebbek voltak nálam” – tette hozzá.

„Nem lehet csak a génekre fogni” – LábStoryk a visszerekről

Abban igaza van Móninak – ahogy visszérszakértőnk is több ízben kifejtette –, hogy a genetikai adottságok nagy szerepet játszanak, a visszerességre való hajlam valóban öröklődik. Azonban nagyon jelentősen közrehat a lábon éktelenkedő, kidudorodó vénák kialakulásában – mint a civilizációs betegségeknél is – a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás is.

Vagyis az adott, hogy milyen betegségekre hordozzuk a hajlamot, de azt, hogy ezek nálunk hogyan és mennyire fejlődnek ki, azt életmódunkkal nagyban tudjuk befolyásolni. „Nem a visszerek, hanem talán a hiúságom miatt kezdtem fogyókúrázni 45 éves korom táján: a tíz kiló túlsúly nagyon zavart. Korábban soha nem sportoltam, de akkor elkezdtem tornázni járni egy közeli terembe, a pilates valóságos szenvedélyemmé vált, és közben figyeltem az egészségesebb táplálkozásra is. A kilók pedig szépen mentek le rólam, és a sportosabb új énem egyszer csak arra csodálkozott rá: mintha már nem is fájna esténként annyira a vékonyodó lábam, elmúltak a görcsök, nem volt nehézláb-érzésem” – mesélte Móni.

„Persze a már kialakult vastagabb visszerek továbbra is ott éktelenkedtek a lábamon, de a kisebbek már nem látszottak annyira lilás-vörösnek, és ahogy kopott lefelé a felesleg rólam, valahogy a formásodó alakomon kevésbé voltak feltűnőek. Elkezdtem a patikában kapható gyógyhatású készítménnyel kenni, ami legalább ennyire jót tett. Nemsokára, ha az utolsó 3 kiló is lemegy, lehetséges, hogy vállalkozom a műtétre, hogy a leginkább zavaró érkitüremkedéseket eltávolítsák.

Elkerülni nem tudtam volna a visszerességet, hiszen továbbra is azt gondolom, hogy ez egy olyan probléma, amit a korábban elkezdett egészséges életmóddal sem előzhettem volna meg. Viszont sokkal később jelentkeztek volna, ha előbb szembenézek vele, és vannak olyan dolgok, ahol már a késleltetés is igazi siker” – zárta történetét olvasónk.

Tudj meg többet a www.lioton.hu-n »

 „A te LábStoryd” sorozatunkban olvasóink osztják meg másokkal személyes tapasztalataikat a visszérbetegségekről. Küldd be te is saját, de akár édesanyád, testvéred vagy más ismerősöd minél részletesebb sztoriját erre a címre e-mailben. A Nők Lapja Café szakértőjének segítségével kiválasztjuk a legjobb történeteket, amelyek – a beküldő nevének feltüntetése nélkül, vagyis anonim módon – megjelennek a témával foglalkozó rovatunkban. Az a cél, hogy minél több ember figyelmét felhívjuk a megelőzés fontosságára és arra, hogy mit tehetünk a kínzó tünetek ellen.

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top