Vidám festmények segítik a gyógyulást

Javítja a gyerekek hangulatát, ha az orvosi vizsgáló- vagy kezelőhelyiségeket vidám képekkel festik ki: ennek belátásához még tudományos tanulmányok sem kellenek: a pozitív környezet segíti a felépülést. Egyszerűen azért, mert csökkenti a szorongást és stresszt, amit a kórházban élnek át a gyerekek. A Szent László Kórház gyermekosztályai most egy svájci–magyar összefogás nyomán szépülnek meg. A munkát a Mosolygó Kórház Alapítvány szervezi: rajzfilm- és mesehősök kerülnek majd a kórház csontvelő-átültetési osztályának vizsgáló- és kezelőszobáinak, valamint a kórház területén működő Démétér Ház falaira.

Kórházról kórházra

A Mosolygó Kórház Alapítványt Csáky-Bornemisza Éva grófnő és dr. Albert Royaards alapította még 2004-ben, azóta pedig a szervezet folyamatosan küld önkénteseket és művészeket – köztük zenészeket, bűvészeket, mesemondókat, színészeket, bábművészeket, kézműveseket – Magyarország-szerte huszonhárom kórházba (ugyanígy dolgoznak együtt helyi művészekkel még hét országban), emellett orvosi felszereléseket is vásárolnak, ha szükség van rá. Az alapítvány már tíz hazai intézmény falait szépítette meg mindössze két év alatt. Dr. Kriván Gergely, a László Kórház osztályvezető főorvosa már látta is a művészek néhány korábbi munkáját, és fantasztikusnak tartja azokat. A márciust pedig már alig várja, osztályukon és szakrendelőjükben ugyanis akkor látnak munkához az alkotók.

Fiatal művészeink is beszálltak

Az alapítványnak már két magyar művésze is van. Az egyikük Molnár Zsolt, aki tavasszal végzett a Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán, jelenleg pedig képzőművész-tanár szakon tanul ugyanott. „Nagyon komoly hatással van az emberekre az, hogy milyen környezetben tartózkodnak, és különösen igaz ez egy gyermekkórházban. Nagyon fontos, hogy egy ilyen nehéz időszakban pozitív világot lássanak maguk körül a kicsik” – mondja Zsolt.
„Boldogan vállaltam el a tisztséget mind anyaként, mind íróként, mind újságíróként, mind pedig a világban sokfelé járó emberként” – mondja V. Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja főmunkatársa, az alapítvány mentora. „Láttam már gyermekkórházat Kubában, Indonéziában és Mexikóban is, és persze rengeteget Budapesten. A gyógyulás félig testi, félig lelki folyamat, így hiszek abban, hogy számít, mit lát a gyerek, amikor a kórházban kinyitja a szemét. Amikor a kislányom orrmanduláját kivették, magam is sírtam. Azért, mert láttam őt ott ácsorogni, mögötte pedig csak szürke fal és szürkés-kopott ágy látszott. És csak állt, nézett utánunk. Mennyire más lett volna a kép akkor, ha színeket látok körülötte! Akkor talán ő is jobban érzi magát, és az anyja sem sírja el magát, amikor ott kell őt hagyni.”