Mérgező gyerekruhák – Mit jelent ez valójában?

Amikor a Nők Lapjában két éve elkezdtem írni az Ökoanyu sorozatot, megfogadtam, soha nem fogok ijesztgetni. Amúgy is utálom a rémhírt keltő körleveleket, illetve a közösségi oldalakon egy pillanat alatt terjedő: „ha zebracsíkos a fogkrémed kupakja, akkor ki fog hullani egy héten belül az összes fogad” jellegű cikkeket. Az olyan oldalakért sem tudok rajongani, amelyek csak a látogatószám növelésének érdekében néha felkapnak egy-egy félinformációt és azt hatalmas szenzációként tálalják. De ez a mostani helyzet sajnos más. Itt egy nemzetközi kutatásról van szó, amelyet független laborokban végeztek. Miután megkaptam a  sajtóközleményüket, felhívtam a Greenpeace vegyianyag-szakértőjét, Simon Gergelyt, hogy megtudjam, a kutatásban szereplő problémás eredmények mennyiben érintenek minket itthon. Nos, a hazai boltokban is vásárolhatunk a szóban forgó termékekből, tehát a probléma mindannyiunkat érint. (Gondolom sokan kíváncsiak a konkrét márkákra, ezen a linken megnézhetitek őket.)

Mindez tehát most sajnos nem rémhírkeltés, tehát nem mehetünk el mellette, mintha mi sem történt volna. A Greenpeace 2013 májusában és júniusában összesen nyolcvankét, gyerekek számára gyártott textilterméket vásárolt huszonöt országban, nagyobb ruhaüzletekből. A mintákat független kutatólaboratóriumokban vizsgálták. Volt olyan, itthon is kapható márka, melynek hét bevizsgált gyerekruhájából hatban találtak mérgező anyagokat.

Patkányméreg a farmerben

Rengetegen kérdezik tőlem, hogy a gyerekruhákat hány éves korig szoktam kimosni első használat előtt? Ilyenkor mindig nagyon elkerekedik a szemem, mert nemhogy a gyerekruhákat mosom ki első használat előtt, de természetesen a felnőttekét, a sajátjainkat is.

A ruhaneműk anyagában sajnos bőven találhatunk nemkívánatos anyagokat. A hosszú szállítás során például meg kell védeni a ruhákat a rágcsálóktól, tehát az, hogy például egy farmerben patkányméreg maradványai találhatók, nem meglepő. Aztán ha belegondolunk abba, hogy az adott nadrágot hányan próbálták fel, mielőtt mi megvettük volna, nem csoda, ha ami elsőre az eszünkbe jut, az egy jó, kiadós mosás. Szintén tény, hogy a bőrünkön keresztül bármilyen anyag bekerülhet a véráramba, elég csak arra gondolnunk, hogy a gyógyító krémek is hasonlóképpen fejtik ki hatásukat.

A fentiek már ismert tények, de a Greenpeace mostani kutatása ennél sokkal szomorúbb képet fest, ugyanis sajnos az itthon kapható gyerekruhák között is jócskán akad olyan, amelyben előfordulnak nemkívánatos, a kicsikre nézve veszélyes anyagok; ezek a gyártás során kerülnek a ruhákba, cipők anyagába.

Megengedő szabályozás

A játékokra komoly szabályozás vonatkozik, de ez sajnos nem terjed ki a ruhaneműkre, ezért a gyártókat és beszállítókat semmi, de semmi nem köti, retorzió nincs.

Hogy egy példát is írjak, a gyerekjátékokban tiltott az úgynevezett ftalátok használata. Idézek a tanulmányból: „Az egyik legszélesebb körben használt ftalát, a DEHP például bizonyítottan károsítja az emlősök szaporodási képességeit: az élet korai szakaszában megzavarhatja a herék kifejlődését, csökkenti a nőstények termőképességét, és gátolja a fiatal egyedek fejlődését.”

Nos, mi információ hiányában ftaláttartalmú ruhákat adunk a picikre. Kiábrándítok mindenkit: csecsemőruhában is találtak nem oda való anyagokat, konkrétan kicsi bodyban. A gyerekjátékokat az uniós szabályozásnak megfelelően sokszor ellenőrzik, és komoly szalagcímekre számíthat az a játék, amelynek ftaláttartalma meghaladja a 3 százalékot. Sajnos tudok még rosszabb hírt mondani: akadt olyan bevizsgált gyerekruha, amelyikben 11 százalékos ftaláttartalmat mértek. Érdemes itt megjegyezni, hogy sokszor az igen népszerű műanyag klumpákban is túl sok található ebből az anyagból.

A Greenpeace 2011-ben kezdte el vizsgálni először a ruhák anyagát, és indította el „Detox” kampányát. Arra kérték fel az érintett divatmárkák képviselőit, kezdjék el a „méregtelenítést”.  Szerencsére világszerte eddig már tizennyolc ruhamárka tett ígéretet a méregmentesítésre, és sokuk már komoly lépéseket tett a beszállítói láncok nagyobb átláthatósága és a méreganyagok kivezetése érdekében. De van olyan, közkedvelt, már itthon is kapható márka, mely teljesen figyelmen kívül hagyta a kutatási eredményeket.

Önvédelem vagy környezetvédelem?

Ezt a kérdés gyakran fel szoktam tenni magamnak. Ebben az esetben mindkettő. A ftalátok egészségre káros hatása erősen valószínűsíthető, a ruhákban talált másik, igen erősen kifogásolt anyagcsoport, a nonilfenol-etoxilátok csoportja talán nem annyira káros az egészségre, és ez utóbbi az, amit két mosással könnyen el is lehet távolítani a ruhákból. Viszont ez a vegyületcsoport jelentős környezeti károkat okoz Indonéziában és Kínában, ahol ezeket a ruhákat gyártják. Természetesen ezek az anyagok azért kerülnek bele a ruhákba, mert valamely munkafolyamatot gyorsabbá vagy olcsóbbá tesznek.

Válaszd a világosat! 

Jó lenne, ha egyetlen címke segíthetne a vásárlóknak a választásban, de sajnos nincs még olyan jelölés, amit széles körben nyugodtan lehetne használni. Pár logó létezik, de ezek a most vizsgált ruhákra nem használhatók. A pillanatnyilag létező címkék listáját ezen a linken találhatjátok.
A tanulmányban előkerülő káros anyagok nagy része nagyjából két mosással kijön a ruhákból, de a ftalátok csak lassan szellőznek, kopnak ki, és a mosás nem segít rajtuk Simon Gergely vegyianyag-szakértő szerint. Lehetőleg kerüljük a nyomott mintás ruhákat, illetve jó, ha tudjuk, hogy a sötét színűekben is több lehet a káros vegyület, mint a világosakban. De akkor is gyanút foghatunk, ha a következő információkat találjuk a ruhán:

• külön mosandó
• nem gyűrődik
• vasaláskönnyített

Megoldás a biopamut?

Nem százszázalékosan. Ha biopamutból készült ruhát vásárolunk, csak abban lehetünk biztosak, hogy a ruha alapanyaga bio volt, de abban már nem, hogy a gyártás, tárolás és szállítás során nem került bele valami egészségre ártalmas összetevő. Bár a józan ész azt diktálná, ha már egy cég hangsúlyt fektet arra, hogy biopamutból gyártasson, akkor talán a munkafolyamat többi részét is kontrollálja ebből a szempontból, de erre azért nem vennék mérget (khm). Ha pedig kiderülne, hogy a biopamut ruhákban is előfordulnak káros anyagok, az lenne a világ egyik legcinikusabb és legálnokabb képmutatása. És persze most alapvetően a gyerekruhák miatt vagyunk felháborodva, de nem kell hozzá túl nagy képzelőerő, hogy kitaláljuk, a felnőtteknek szánt ruhák biztonságát illetően sem lehetünk kimondottan nyugodtak.

Az az igazság, hogy egy hete ennek a kutatási eredménynek a hatása alatt vagyok, mert végtelenül elkeserít. Persze tudom, az én keserűségem nem változtat semmin, de tényleg folyamatosan az kattog a fejemben: semmi sem szent?

A kutatás teljes anyaga megtalálható a www.greenpeace.org weboldalon.