Vége a kismamák paráztatásának?

Mi van, ha, mi lesz, ha…

Terhesség. Kinek mi jut eszébe róla? Én arra emlékszem, hogy az első lányommal minden csupa boldogság és öröm volt, azt éreztem, enyém a világ. Büszke voltam, alig bírtam kivárni a kilenc hónapot, és végre a hasamat sem kellett behúznom. Ma már arra gyanakszom, keveset tudtam még ahhoz, hogy féljek. A második terhességemnél ugyanis mindent bepótoltam: mi lesz, ha nem fog hallani a gyerekem, mi lesz, ha a köldökzsinór a nyakára tekeredik, mi van, ha nem tudják kiszűrni és valamilyen súlyos genetikai rendellenességgel születik, most éppen miért nem mozog, pedig mindig szokott, ha csokit eszem, vagy most miért mozog ennyit, biztosan valami baja van.

Azt hiszem, egyszerűen több rosszal szembesültem, és jobban láttam, szerencse is kell ahhoz, hogy egészséges gyerekem szülessen. Más szóval: kilenc hónap hosszú idő, sok mindenen lehet aggódni akkor is, ha alapvetően nem vagy szorongós típus. Na de akkor még ott vannak azok a felesleges finomságok, mint a kötelező AFP-szűrés. Illetve, szerencsére csak volt. Nem fogunk most számokkal fárasztani titeket, a lényeg, hogy az eredmény elvileg megmutatta, mennyi az esélye annak, hogy a baba nyitott gerinccel, nyitott hasfallal vagy Down-szindrómával szülessen. Elvileg, mert a gyakorlatban nagyon nem.

Alacsony, alacsony, magas

“Mi jut eszembe az AFP-ről? Az én történetem biztosan sokatmondó lesz. Három lányom van, kilenc-, hét- és háromévesek. Az első terhességemnél nagyon alacsony AFP-t mértek, de a lányom makkegészséges lett. A másodiknál is ugyanez volt az eredmény, de akkor már szerencsére sokat tudtam a vizsgálat haszontalanságáról és arról is, mekkora a hiba lehetősége. Nem mondom, hogy közömbös maradtam a hír hallatán, de közel sem ijedtem meg annyira, mint először. Másodszorra is egészséges lányom született. A harmadik terhességnél már direkt fel voltam készülve arra, hogy alacsony AFP-m lesz, de meglepő módon jó eredményt kaptam” – mondja Eszter, aki harmadszorra Down-szindrómás kislányt szült.

Végigzokogtam a napot

“Amikor megtudtam, hogy babát várok, majdnem kiugrottam a bőrömből, több mint egy évet vártunk a pozitív terhességi tesztre. Alapvetően nem vagyok félős, de a terhességem alatt időről időre bepánikoltam, az egyik legszörnyűbb emlékem annak a bizonyos rettegett AFP-szűrés eredményének napja volt” – meséli Orsi, akinek két csodaszép, egészséges gyereke van.  Orsi 35 éves elmúlt, amikor először teherbe esett.

“Csütörtöki nap volt, emlékszem, amikor megtudtam, jobb, ha elvetetem a gyerekem, mert nagyon nagy az esélye annak, hogy betegen születik, olyan magas a kockázat. Sokkot kaptam, végigzokogtam a napot, a férjemet is teljesen bepánikoltattam. A dokim egyáltalán nem volt megértő, azt mondta, még mindig jobb, hogy most derült ki, és elő is jegyzett volna abortuszra, ha nincs annyi lélekjelenlétem, hogy azt mondjam: bármi is legyen, biztos, hogy nem vetetem el a gyerekem.” Orsi vállalta az amniocentézist, azaz hogy egy tűvel vegyenek mintát a hasfalán keresztül. Kiderült, hogy a ma már nyolcéves Milán teljesen egészséges. “Annyira megkönnyebbültem, hogy haragudni is elfelejtettem az orvosomra, aki elvetette volna velem a gyerekem.”

Három hét rémálom

“Én már azt sem értettem, miért az utolsó menstruáció alapján akarta megmondani az orvosom, mikorra várhatom a babát. Én tudtam, mikor fogantam meg, de ez őt nem érdekelte. Így esett, hogy az AFP-m nagyon alacsony lett. Elküldtek genetikai ultrahangra, ahol azt mondták, minden rendben, de mégis amniocentézist javasoltak az alacsony AFP és a 32 éves korom miatt. Három hétig kellett várnom az eredményre, életemben nem féltem annyit, mint akkor. Persze nem találtak semmit. Aztán az orvosom utánaszámolt, és rájött, hogy egy héttel korábban, a 16. hét helyett a 15. héten végezték el az AFP-vizsgálatot. Ha az AFP-t megismételték volna, akkor nem rettegtem volna ennyit, és megúszhattam volna egy hasba szúrást is” – mondja Lilla, aki az első egészséges baba után ikreket szült nemrég.

82 százalékban alkalmatlan

Dr. Csermely Gyula

Hogy az AFP mennyire felesleges, arról fórumok, kismamák és orvosok százai is mesélni tudnának. Dr. Csermely Gyula, a Rózsakert Medical Center nőgyógyásza például azt, hogy évek óta küzdenek azért, hogy az AFP ne tartozzon a kötelező körbe, mert az nagyjából tényleg csak a várandós nők riogatására volt jó. Soha nem volt alkalmas arra, hogy Down-kórt mutasson ki, és bár erre is használták, nem erre találták ki. És bár volt némi összefüggés az alacsony AFP és a Down-szindróma között, 5 százalékban tévesen mutatott ki pozitív eredményt úgy, hogy 82 százalékban nem ismerte fel, ha tényleg downos a baba. Ő ráadásul a praxisában egyetlen olyan esettel sem találkozott, akinek a kombinált, vagyis a nemzetközileg is elfogadott vizsgálatok jó eredményei mellett rossz AFP-vel beteg babája született volna.

Ezek után nem kérdés, hogy sok haszna nincs a szűrésnek. Magyarországon – Európában egyedülálló módon – július elejéig mégis tartotta magát, és a protokoll része volt. Ma már sokkal korszerűbb technikákkal a 12. hétben, úgynevezett kiterjesztett első trimeszteri szűrést is végeznek, igaz, ez egyelőre még nem a kötelező protokoll része. Ez a Down-kór kockázatát 95 százalékos biztonsággal mutatja, de egy másik vizsgálattal a számbeli kromoszóma-rendellenességek 99,8 százaléka is kiszűrhető.

Tehát úgy tűnik, van remény, vége a felesleges ijesztgetéseknek. Az OEP azonban továbbra is finanszírozza ezt az ellátást, csak annak elvégzése július 2-ától már nem kötelező.