Lélekterápia: írj naplót a jó dolgokról!

Néhány évtizeddel ezelőtt nem csak a naplóírás, hanem a levélírás is nagyon jó szolgálatot tett, néhány papírlapon kellett összefoglalnunk, és elemeznünk azt, hogy mi történt velünk az elmúlt napokban, hetekben. Az írást általában egyéb művészi tevékenységgel kombináltuk, amikor sormintákat, kis rajzokat vagy egyéb dekorációkat biggyesztettünk a papírra, így egy levél megkomponálása általában többórás meditációs tevékenység volt.

Miért is hasznos a naplóírás?

Egyrészt tudnunk kell azt, hogy léteznek olyan élethelyzetek, melyekre vagy egyáltalán nincs megoldás, vagy éppenséggel türelmesen kell várnunk, amíg helyreáll a világ rendje. Ilyenkor nem a barátok okoskodására van szükség, hanem egyszerűen arra, hogy kimondjuk: rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, csalódottak, dühösek, szomorúak vagyunk. A feszültség már attól csillapodni fog, ha ezeket az érzéseket leírjuk, ha pedig nagy a baj, legalább a néhány percig tartó írás alatt csökken bennünk a tehetetlenség érzése.

Határozott előnye továbbá a titkos naplóírásnak az, hogy míg barátaink előtt legalább egy picit óhatatlanul megjátsszuk magunkat, a naplóval tökéletesen őszinték tudunk lenni, hiszen írás közben tulajdonképpen magunkkal beszélgetünk. Egyáltalán nem véletlen tehát az, hogy ha stresszes-zűrös élethelyzetünk miatt pszichológushoz fordulunk, a szakemberek többsége arra fog kérni minket, hogy a terápia alatt vessük papírra minden nap érzéseinket. Matthew Lieberman, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem agykutatójának vizsgálatsorozata igazolta, hogy amikor az érzelmeket szavakba öntjük, az érzelmi önkontrollért is felelős agyi területet használjuk, ami szabályozza a szorongást, és megkönnyíti a stressz feldolgozását.

A napló, amiben csak jó hírek vannak

Van az írásnak egy másik módja is. Ez arról szól, hogy nem aktuális negatív érzelmeinket vetjük papírra, illetve pötyögjük be nyilvános vagy teljesen privát blogunkba, hanem éppen ellenkezőleg, igyekszünk pozitív gondolatokkal elősegíteni jobb közérzetünket. Végeztek erre konkrét kísérleteket is. Az említett Kalifornia Egyetem kutatói krónikus betegeket osztottak három csoportra. Az egyik csoport mindennap leírta, hogy aznap mi történt vele, a második csoport öt olyan dolgot írt naplójába, ami aznap bosszúságot okozott neki, a harmadik csoport pedig öt olyat, ami miatt hálás volt.

Néhány hét elteltével a “hálás” csoport tagjai sokkal optimistábbnak, boldogabbnak és ezzel együtt természetesen kevésbé feszültnek érezték magukat, mint a másik két csoportba tartozók. Bebizonyosodott tehát, hogy ha elalvás előtt a napunk pozitív történéseire koncentrálunk, életminőségünk jelentősen javul. Egyszóval, naplóírásra fel.