Ismerd fel a gyerekkori epilepsziát!

Az elmúlt évtizedekben nem csak a gyógyszerek fejlődtek látványos ütemben, hanem az epilepszia felismeréséhez használt diagnosztikai eljárások, berendezések is, így ma már nagy biztonsággal és korai állapotában beazonosítható ez az agyi rendellenesség. Új távaltokat nyit a betegek számára az is, hogy befogadás előtt állnak olyan innovatív készítmények, úgynevezett okosgyógyszerek, amelyek segítségével a jövőben még hatékonyabban és kíméletesebben kezelhető az epilepszia. 

Mivel gyógyszerekkel a tünetek az esetek többségében teljesen megszüntethetők, fontos, hogy időben észrevegyük azokat a jelzéseket, amik epilepsziára utalhatnak. Különösen igaz ez a gyermekeknél, hiszen ha sikerül a rohamokat megelőzni, kordában tartani, az nagyban segíti a beilleszkedésüket a közösségbe, és elkerülhető, hogy a betegség miatt az epilepsziás gyermek stigmatizálódjon.

Benignus centrotemporális epilepszia

A gyerekeknél jelentkező epilepszia leggyakoribb megjelenési formája egyben a legjobb kimenetelű is, amit idővel a gyermekek egyszerűen kinőnek, akár még gyógyszeres kezelés nélkül is. A benignus centrotemporális epilepszia rendszerint 2-14 éves kor között tűnik fel (leggyakrabban 5-9 éves kor között) általában alvás közben: féloldali száj- és nyelvzsibbadás, nyálfolyás, majd féloldali arc- és karrángás jelentkezik, ami átmehet a görcsös nagyrohamba. A szülők általában már csak ezzel az utolsó állapottal találkoznak vagy a roham utáni helyzettel, amikor a gyermeknél beszédzavar és az egyik oldalon a szájzug lógása tapasztalható. Ez persze nagyon ijesztő lehet, de a baj általában kisebb, mint amilyennek látszik, és gyógyszerrel elkerülhető a következő roham. Az orvosi vizsgálat és a konzultáció természetesen nagyon fontos ilyenkor, ezért nem szabad halogatni, de nem szabad kétségbeesni sem: legtöbbször három év gyógyszeres kúra után fokozatosan elhagyhatók az antiepileptikumok (az epilepszia kezelésére használt gyógyszerek) a gyermek életéből, a betegség pedig elmúlik.

Absence epilepsziák

Néhány másodpercig tartó tudatzavarral, figyelemkieséssel és időnként ritmikus pislogással jár az ilyen epilepsziás roham. Ne essünk azonnal pánikba, ha nagy ritkán elbambul a gyerek, az absence ugyanis naponta akár száz alkalommal is előfordulhat, így csak akkor kell epilepsziára gyanakodnunk, ha a fenti tünetek igen sűrűn jelentkeznek. A modern terápiák ebben az esetben is hatásosak és rohammentessé tehetik a gyermek életét. Az ilyen epilepsziát a kisgyerekek még jellemzően kinövik, azonban ha serdülőkorban kezdődik, akkor legtöbbször egész életen át fennmarad – de fegyelmezetten tartva a gyógyszeres kúrát a rohamok elkerülhetők, és korlátozások nélküli, teljes élet élhető ezzel a fajta epilepsziával.

Juvenilis mioklónus epilepszia

Serdülőkorban 12-16 év között jelentkezik az juvenilis mioklónus epilepszia. Általában reggel, a felkelést követő órákban kisebb végtagrángások tapasztalhatók például fogmosás közben vagy a reggeli közben a beteg kezében kilöttyen a kávé. Az ilyen akaratlan, heves mozdulatokat ne bagatellizáljuk el, mert előjelei lehetnek egy későbbi, gyakran csak több hónap múlva bekövetkező nagyrohamnak. A legjobb, ha minél hamarabb elvisszük orvoshoz a gyermeket, és kivizsgáltatjuk. Ha idejében fény derül az epilepsziára, akkor olyan gyógyszerkezelés állítható be, amivel elkerülhető a nagyroham és a későbbi kisebb rohamok is. Sajnos ez a fajta epilepszia már tartós, és a gyógyszeres kúrát az élete végéig folytatnia kell a gyermeknek. Tanácsos türelmet és időt fordítani arra – vagy akár egy-két beszélgetést is áldozni rá egy pszichiáternél –, hogy megértessük a gyermekkel, miért fontos, hogy megszakítás nélkül, rendszeresen betartsa a gyógyszeres kúrát. Azzal sem árt tisztában lenni, hogy a kamaszoknál az újabb roham jellemzően bulik alatt vagy után jelentkezhet, ahol az alvásmegvonás, az alkoholfogyasztás, az alkohol miatti gyógyszerkihagyás, illetve a diszkók villogó fénye egyszerre szerepelhet, mint provokáló tényező.

West szindróma

Kisbabáknál fordul elő és oxigénhiány, vérzés vagy fejlődési rendellenesség áll a legtöbbször a megjelenése hátterében. A szindróma első tünete, hogy a csecsemő fejlődése 4-8 hónapos kor között leáll. A következő szakaszban görcsös fejbiccentések, vállemelések sorozataként jelentkező rohamok ismétlődnek néhány percen keresztül. Mivel az agyi fejlődés igen aktív szakaszában jelentkezik ez a fajta epilepszia, ezért leggyakrabban lelassítja a fejlődést. Gyógyszerekkel a tünetek enyhíthetők, de előfordul, hogy több év tünetmentesség után a betegség más formában jelentkezik újra. Ilyen lehet például a 2-7 éves kor között fellépő Lennox-Gastaut szindróma, ami során a különféle típusú, egymást váltó rohamok gyógyszerekkel sem nagyon tarthatók kordában.