Ápolónők: “Anya, nekünk hányadikára esik szenteste?”

Első, és talán legfontosabb szempont: ne dolgozzunk, szabadnaposak legyünk szenteste, mert hát… csak főzni kellene valami ünnepit. Második, nem elhanyagolható: elkezdődjön a téli szünet. Mert milyen az, hogy hazaesik este gyermekünk a suliból, és kopogtat az angyalka? Erre készülni kell, lelkileg. A harmadik szintén döntő: párunk is lehetőleg időben érjen haza a munkából, mert karácsony előtt csak 24-e munkaszüneti nap. De őt napokkal előtte beavatjuk, lehetőleg az év végi túlóráit ne arra a napra összpontosítsa. A mamák, papák összeköltöztetése nem gond, úgyis nyugdíjasok – jó esetben persze.

Így gyakran előfordul, hogy már 22-én ünnepi ruhába öltözik a lelkünk. Csilingel a kis csengő, égnek a gyertyák, gőzölög a töltött káposzta, a halászlé, és természetesen csábít a mami bejglije az asztalon. Élvezzük a nyugtató csendet “szenteste”, egymás közelségét, a békét szívünkben.

A folytatásért kattints az Ápolónő caféblogra!