Nem bírok leszokni a cigiről, vállalom, gyenge vagyok

Ezt teszi a magzat a méhben, ha az anyja dohányzik – képek

Én voltam az, aki középiskolában is csak negyedikben gyújtott rá, inkább a vagánysági faktor miatt, aztán igazi, hősies dohányos már egyetem alatt lettem. Ott is eleinte csak a bulikban gyújtottam rá, akkor még ugye bárhol lehetett, aztán szép lassan fényes nappal is elkezdtem cigizni. Aztán, amikor ott tartottam, hogy vizsgaidőszak alatt majdnem két doboz cigit elszívtam, akkor egyik reggel úgy ébredtem, hogy oké, mától nem dohányzom.

És tényleg nem gyújtottam rá több évig, egyszerűen nem érdekelt többé. Még csak nem is álmodtam róla. Azt hiszem, Darvas Iván mondta, hogy leszokni a dohányzásról: az első év elviselhetetlen, az első 15 szörnyű, és az első 40 kibírhatatlan. Szóval a második munkahelyemen történt az, hogy néztem a teraszra kijáró dohányzó kollégákat, és megkívántam a cigizést. Néhány napos gondolkodás után fogtam magam, kimentem a teraszra, és kértem egy cigit. Sajnos oltári jólesett.

És kezdődött az egész cigikálváriám elölről: néha a teraszon a kollégákkal, aztán már bulikban is, és aztán szépen lassan megvettem magamnak az első doboz cigimet. Az mindig egy mérföldkő: amikor már nincs pofád mástól kérni, de tudod, ha megveszed azt a doboz cigarettát, bizony, az út a pokolba.

Aztán leszoktam újra újabb két évre, megint egyszerűen megundorodtam az egésztől, szóval nem volt kínlódás, semmi, egy csettintésre megbeszéltem magammal, és exdohányoshoz illően oltárira zavarni kezdett másik cigifüstje. Aztán jött pár hónap külföld, ahol a legnagyobb észérvek ellenére… egy doboz cigi rettenetes drága volt, és mivel skandináv országról volt szó, ott már a 2000-es évek végén is nagyon, de nagyon ciki volt az utcán cigizni. Szóval volt benne valami nagy hülye lázadás, hogy visszaszoktam, az osztálytársaimmal együtt mentünk a házak mögé elbújva dohányozni.

 Aztán megint leszoktam újabb pár évre, legalább háromra, és most ott tartok, hogy ha napközben nem is, de esténként muszáj elszívnom pár szál cigit. Persze, tudom, nem lenne muszáj. Pedig reggel mindig olyan elszánt vagyok, és megbeszélem magammal, hogy:

• a dohányzástól hamarabb lógni fog a mellem
• ráncos és csúnya lesz a bőröm a cigizéstől
• meg a tüdőmet is rombolja a dohányzás, de nagyon.

És jól megfogadom reggelente, hogy este, amikor rágyújtanék, majd ezekre fogok gondolni, és jól elrettentem magam. Hogy én majd nem leszek olyan hülye, mint a dohányosok, meg büdös sem akarok lenni, meg minek ez az egész… Szóval várom az estét, hogy majd nemet mondjak magamnak. Hátha ma este sikerül…