Oszteoporózis – ez a latin megfelelője a csontritkulásnak. A csontrikulás lényege, hogy a csontok mésztartalma és a tömege csökken, a csontok szerkezete lazul, ezáltal törékenyebbé válnak: azaz egy esésnél jóval nagyobb az esély a törésre, sőt a spontán törés sem kizárt.
A csontok tömege az életkorral együtt változik, köszönhetően a test csontképzési és csontbontási folyamatainak. Körülbelül 30-35 éves korig az előbbi, később az utóbbi folyamat válik hangsúlyossá, azaz a csontok 30-35 éves kor felett gyengülni kezdenek. Ha súlyosan a bontás felé dől a mérleg, kialakuklhat a csontritkulás, ezért kell időnként megmérni a csontsűrűséget.
Népbetegség
Magyarország lakosságának közel a 10 százalékát érinti a csontrikulás, a csontritkulással diagnosztizáltak közt majd négyszer annyi a nő, mint a férfi. A csontritkulással diagnosztizált emberek száma globális tekintetben konstans növekedésben van, köszönhetően annak, hogy átlagéletkor is kitolódott. De kik az igazán veszélyeztetettek? A Házipatika így fogalmazott: A maximálisan elérhető csonttömeget 80 százalékban genetikai tényezők szabják meg. A sovány, törékeny testalkatú, különösen az 50 kg alatti emberek csonttömege fiatal koruktól kezdve eleve kisebb… Az egyenes ági rokonok között idős korban előforduló csontritkulás figyelmeztető jel lehet. Öröklött rizikótényező a tejfehérje- vagy tejcukor-érzékenység (a tej a legfontosabb kalciumforrás)… A veszélyeztetettséget növeli a D3-vitamin hiánya, amely nélkülözhetetlen a kalcium felszívódásához, hasznosulásához. A helytelen és túlzott, egyoldalú fogyókúrák sem kedveznek a csontoknak, ügyelni kell a kiegyensúlyozott nyomelem és vitaminbevitelre. A csontritkulásért felelős lehet az ülő, rendszeres testmozgás nélküli életmód.
Hogy derülhet ki?
Két eset van: eltörik egy csont, vagy egy szűrővizsgálat során, még idejében észreveszik, hogy baj van. Utóbbi jóval kellemesebb, mivel nem jár fájdalommal, előbbi viszont kegyetlen, mert a csontritkulásban szenvedők általában nem épülnek fel teljesen egy törésből. Tehát érdemes szűrésre menni, mivel fájdalommentesen megmérik a csontsűrűség csökkenésének mértékét.
Menjen mindenki méretni
Csontsűrűségmérés nemcsak a csontritkulásban szenvedő betegeknek, hanem úgy általában véve, nőknek és férfiaknak egyaránt javallott, de azoknak a nőknek különösen, akiknek a felmenői közt voltak, vannak csontritkulásban szenvedők. Nőknél 40 felett 5 évente javasolt a vizsgálat, hajlam esetén 55 éves kor felett akár 2-3 évente. (50 éves korban a férfiaknak sem árt elkezdeni.) A következő tényezők viszont, mondhatni kötelezővé teszik a vizsgálatot:
- genetikai hajlandóság,
- magas, vékony testalkat,
- csontritkulást okozó gyógyszerek szedése,
- 1. típusú cukorbetegségb, máj- vagy vesebetegség,
- pajzsmirigy-túlműködés.
A csontsűrűségmérés (oszteodenzitometriás mérés) fájdalommentes, a mérés során a csontritkulásnak köszönhetően a legtörékenyebb területeken (combnyak, csukló, ágyék környéki csigolyák) mérik a csont tömegét. Így, egyszerűen:
A módszer lényege, hogy minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban elnyeli a sugárzást, a ritkább, kis tömegű csont pedig kevesebb energiát nyel el. Ezt az eredményt igazítják testtömeghez és életkorhoz, következtetnek az esetleg előző vizsgálati adatokból, és kész a diagnózis.
A csontritkulás kezelhető gyógyszerekkel, vitaminpótlással, fizikoterápiával. Diagnózis esetén minden olyan tényezőt abba kell hagyni (például a dohányzást), ami gátolja a kalcium csontokba történő beépülését.