Pica – ez egy pszichiátriai kórkép neve. Az evészavar egyik fajtáját okozhatja testi vagy lelki gond, de előfordul a terhesség ideje alatt is. Nem minden esetben extrém módon, de akadnak szép számmal ilyenek is…
A pica olyan evészavar, melyet emészthetetlen dolgok irányában érzett vágy, kielégíthetetlen éhség jellemez. Gyakori például a föld, a homok, a sár, a kréta, a keményítő, a hamu, a haj, a vatta, a papír, a szappan vagy éppen a jég fogyasztása, de tulajdonképpen bármilyen tárgy lehet a picás betegek „éhségének” célpontja. Leggyakoribb a 2–3 év közötti kisgyermekek körében, de bizonyos fejlődési rendellenességek esetén is megfigyelhető. Meglepő módon a várandós anyák között is jó néhányan vannak, akik olyan dolgokat kívánnak, amelyeket nem lehet megemészteni. A pica diagnosztizálásánál lényeges, hogy mióta tart a furcsa dolgok iránti vágy, van-e már megállapított fejlődési rendellenesség vagy egyéb probléma, esetleg hogy milyen kultúrkörből érkezik a beteg. Egyes kultúrákban ugyanis az emészthetetlen anyagok fogyasztása teljesen elfogadott.
„Sokszor előfordul, hogy a terhes nő kívánós. Normális esetben olyan ételeket szeretne enni, amiket addig is fogyasztott, vagy éppen soha nem kívánt, de elvileg fogyaszthatott volna. Azonban előfordul az is, hogy a kismamák különös dolgokat esznek vagy szeretnének megenni. Hajat, földet, vakolatot, vécépapírt, sőt a szakirodalom a fekáliát is említi” – mondja szakértőnk. „Gyerekkorból indul ez az egész, amikor még teljesen normális, hogy a gyerek észlelésének nagy részét az teszi ki, hogy a szájába vesz, megízlel, megkóstol dolgokat. Ha ezt nem növi ki, és a dolog kényszeressé válik, akkor foglalkozni kell vele (a körömrágás vagy a hajrágcsálás is idetartozik). Ha felnőttkorban ez a szokás még mindig megvan, akkor ki kell deríteni, hogy honnan indul, mi áll a hátterében. Az bizony nem normális, ha egy felnőtt szappant rágcsál, vagy a kádvízből iszik” – hoz példát Bartha Tünde. „A terhesség tipikusan olyan hormonrobbanás, amikor az emberrel amúgy is furcsa dolgok történnek… Én például tabasco szószt ittam üvegből. Annyira kívántam, hogy nem tudtam ellenállni neki. Volt betegem, aki vaníliafagylaltot evett szalonnával, más pedig mákos lecsót.
Van, aki vért kíván, annak az ízére vágyik, vagy földet eszegetnek, én ilyenkor megpróbálom egy részletes vérvétellel kideríteni, hogy milyen anyagot kell pótolni a kismama szervezetében, hogy ez a vágy elmúljon. Ehhez persze az kell, hogy megbízzon bennem, hogy elmesélje, mit csinál. Éppen ezért is, de nem csak emiatt fontos, hogy az orvos-beteg viszony bizalmas legyen, hiszen ezt a dolgot nagyon nehéz bevallani, főleg, ha valaki valamilyen extrém dolog után sóvárog. Sokan jeget rágcsálnak, mert csillapítja a hányingert. Az sem ritkaság, hogy valaki koszt, keményítőt, hintőport akar enni. A válasz erre általában egyszerű: a szervezete keményítőt akar, mert vashiánya van, ami nagyon gyakori és normális a terhesség alatt. De vannak veszélyes dolgok is, hiszen a régi festékekben rengeteg ólom volt, és aki faldarabot rágcsál, annak bizony ólommérgezése is lehet, sőt a babának is…
Az amerikai szakirodalomban van szerző, aki a terhességet egy „csodálatos táplálkozási zavarnak” nevezi, amikor az ember szokásai megmagyarázhatatlan változáson mennek keresztül. Rengeteg típusa van: van, aki annyira fél az elhízástól, hogy egyáltalán nem eszik vagy nem eszik eleget, és ez nem jó a babának. Vagy ennek éppen az ellenkezője történik: mindent összeeszik (terhességi bulimia), ez sokkal gyakoribb, mint hinnétek. Vannak olyanok, akik a létező összes terhesvitamint beszedik, amit csak a gyógyszertárakban meg lehet vásárolni, és persze ennek sincs semmi értelme, sőt még káros is lehet. Ha a várandós kismama önmaga és a baba számára megfelelően étkezik és eleget mozog, akkor az pont elegendő.
Ha valaki hirtelen Hófehérke fogkrémet akar nagy mennyiségben enni, akkor az biztosan nem oké. És a vécépapír-rágcsálásnak is érdemes utánajárni, mert ezekre a dolgokra nincs szüksége a szervezetnek, tehát valamilyen zavar áll a háttérben. Csöppet sem szégyenletes, viszont utána kell és lehet is járni. „Ha ilyesmi derül ki, akkor én mindig megnyugtatom a betegemet, hogy ne ijedjen meg, kivizsgáljuk az okát, nincs semmi baj.”
Gyakran a kényszeres pótcselekvések is felerősödnek a terhesség alatt, ennek a hátterében általában a félelem áll. Ha ez nem múlik, akkor mindenképpen szólni kell, de az orvosnak is észre kell vennie, ha a páciense megváltozik, szorong. Sokan annyira félnek a szülési fájdalomtól, hogy irreális szorongás lesz úrrá rajtuk, ezt fel kell ismerniük a családtagoknak is, és érdemes erről beszélni. Ez elsősorban alkati kérdés, és az már önmagában bátorságra vall, ha az illető elmondja, megosztja félelmét az orvossal. „Mi, orvosok sem vagyunk egyformán érzékenyek ezekre a rezdülésekre, de sok betegem gyakorlatilag családtagnak tekint, és teljes őszinteséggel beszél meg velem szinte bármit. Ez az ideális, de nem mindig sikerül ezt a helyzetet elérni, nincs meg mindenkivel a kémia” – mondja a doktornő.
Sokszor a szorongás hátterében az áll, hogy a baba nem kívánt terhesség eredménye, és a mama nem is igazán akarja őt. Vagy attól fél, hogy nem lesz jó anya, és egy csomó mindenről le kell mondania. Gyakran a gyermekágyi depresszió előjele a terhesség végén megjelenő irreális félelem, erre nagyon oda kell figyelni! A depresszió általában szülés után jelentkezik, és sokszor öngyilkossági kísérlettel is járhat, de ez a fajta pszichés zavar gyógyítható, csak tudni kell róla, a családtagoknak észre kell venniük, hogy az anya magába fordul, szomorú, nem törődik a kisbabával, sokszor csak fekszik egész nap, gyakran vagy állandóan sír. Ilyen esetekben azonnal segítséget kell kérni. A dolog hátterében ismét a hormonális változás áll: rengeteg oxitocin szabadul fel a szülés során. Ehhez kapcsolódnak azok az elvárások, amit mindenki támaszt a kismamával szemben: legyen jó és gondoskodó anya, meg tudjon mindent oldani, és ezt sokan nehezen élik meg. És közben rászakad az a felelősség is, hogy egész életében gondoskodnia kell ezentúl egy gyerekről, fel kell nevelnie, és ezt pszichésen nehéz megélni.
Én mindig azt szoktam mondani, hogy ha valaki nehezen beszél a problémáiról szemtől szemben, akkor fel lehet engem hívni, le lehet írni e-mailben a kérdéseket, a problémákat, ha úgy könnyebb, és én válaszolni fogok. Ez a dolgom, ezért vagyok orvos” – mondta el dr. Bartha Tünde szülész-nőgyógyász az NLCafénak.