„A sors visszaküldött a startvonalra, de ma már nem bánom” – egy csodás életmódváltás története

A 32 éves triatlonversenyző, Horváth Norbi élete csöppet sem tipikus. Ő az, akinek már huszonévesen sikerült megvalósítania sok vidéki fiatal nagy álmát: Pécsről a fővárosba költözött, és vállalkozást hozott létre, ami rögtön olyan sikeres lett, hogy kisvártatva a budapesti elitbe emelte őt. Csodás autóban feszített, körülrajongták a szebbnél szebb nők, buliról bulira járt, és természetesen szórta a könnyen megkeresett pénzt. Norbi nem is tagadja, hogy úgy elszállt, mint a győzelmi zászló. Aztán a jól bevált, számára csodás életet biztosító üzleti partnere kivonult az országból, és a fiatalember élete szinte egy csapásra összeomlott.

„Volt, amikor zsömlére sem volt pénzem”

„Ahogy mondják, magasról lehet nagyot zuhanni, és én zuhantam is, egészen a mélypontig – meséli Horváth Norbi. – Mivel alig akadt megtakarításom, és 13 alkalmazott végkielégítését kellett kifizetnem, anyagilag egészen tönkrementem. Ez nem vicc, akadtak napok, amikor konkrétan egy zsömlére sem volt pénzem.  Ráadásul az egészségem is vacakolt: a régóta rendszertelen életmódom miatt addigra fölszedtem több tízkilónyi pluszt, emellett átmenetileg glutén- és laktózérzékeny is lettem. Az már csak a hab volt a tortán, hogy az akkori barátnőm elhagyott, a nem annyira jó barátok eltűntek mellőlem: keserűen rá kellett döbbennem arra, hogy bizony voltak, akik nem engem szerettek, a lényemet, hanem azt az életszínvonalat, amit biztosítani tudtam.

Aztán nem sokkal később jött a legnagyobb tragédia: a mindössze 18 éves, imádott öcsém autóbalesetben meghalt. Akkor fogalmam sem volt, hogy a gödörből, amit részben a sors ásott nekem, részben én magamnak, hogyan fogok kikecmeregni.”

Norbi régen és most

Norbit a helyzetre való tekintettel arra biztatta a családja, hogy amolyan tékozló fiúként térjen vissza Pécsre, és ott építse újra önmagát, ő azonban vállalni akarta a felelősséget a sorsáért, az életéért, a korábban elkövetett hibáiért, így esze ágában sem volt hazakullogni a szülői ház biztonságába. Elhatározta, hogy egyedül fogja újraépíteni a megélhetését és az egészségét is – és miközben lakása magányában egyik motivációs filmet nézte a másik után, el is tervezte, hogyan.

„Úgy kellett kinéznem, mint akinek jól megy”

„Az öcsém halála volt az a fordulópont, ahol átkattant valami a lelkemben. Rájöttem, hogy nem tékozolhatom el az életemet csak materiális dolgok hajkurászására és hazug barátokra. Persze azért szerettem volna visszatérni az üzleti életbe, így majd két éven át nap mint nap jártam üzleti klubokba különböző cégvezetőkkel ismerkedni, tárgyalni, kerestem az új utat, hogy mibe vághatnék bele. Hogy biztosítani tudjam az ehhez szükséges megjelenést, a szép autómat és a svájci karórámat annak ellenére is megtartottam, hogy a helyzetem bőven indokolta volna, hogy eladjam őket. Ahhoz ugyanis, hogy a lehetséges partnerek komolyan vegyenek, úgy kellett kinéznem, mint akinek jól megy” – mondja a fiatalember, majd elárulja: az életében bekövetkezett törés előtt sosem sportolt, habár gyerekkora óta nagy álma volt, hogy egyszer élsportolóvá váljon.

„Nincs lehetetlen, pusztán a tudatunk szorít bennünket korlátok közé” (Fotó: Hernád Géza)

Elhatározta, hogy élete újraépítésében az edzés és az életmódváltás is fontos szerepet kap. „Először kidobtam az étrendemből a cukrot, a gyorsan felszívódó szénhidrátokat és a gyorskaját, aztán amikor beindult a fogyás, elmentem edzőterembe – meséli. – Miután már elég bevételt hozott az új, árnyékolástechnikai vállalkozásom, személyi edzőt is fogadtam, olyat is, aki megtanított úszni, merthogy azt sem tudtam. Néhány hónappal később már átúsztam a Balatont. Igaz, hogy a mamikák a buggyos úszósapkában simán lehagytak, miközben megbeszéltek a főzést, de ez is csak motivált, hogy még jobb legyek.

Sokkoló videóval harcolnak az elhízás ellen

A sikeres Balaton-átúszás után nem sokkal beneveztem Pulában egy hosszútávú úszóversenyre a tengerben. Durva, viharos, szeles versenynapra ébredtünk, és az edzőm könyörgött, hogy ne induljak el, mert meg fogok halni, engem mégsem lehetett leállítani. Jól el is tévedtem a vízben, mert a hullámoktól semmit sem láttam, és már halálfélelmem volt, amikor a szervezők rám találtak, mégsem másztam föl a hajóra, mert egyedül akartam kiúszni. Kiúsztam, és azóta is keresem a hasonló lehetetlen kihívásokat, épp azért, hogy újra és újra bebizonyítsam önmagamnak: valójában egyik sem az, pusztán a tudatunk szorít bennünket korlátok közé.”

„Az a célom, hogy másokat is motiváljak”

Horváth Norbi mára a hosszútávúszásnak, a futásnak és biciklizésnek köszönhetően elérte a versenysúlyát, ami nagy öröm számára, de nem csak azért, mert jobban néz ki, mint amikor 114 kiló volt. Mint mondja, a sport a jellemén is sokat formált: megtanította céltudatosan küzdeni, nem kiborulni a kudarcokon, hanem menni tovább, és keresni az újabb lehetőségeket a boldogulásra. Ez az új attitűd pedig kihatással van a munkájára és a magánéletére egyaránt.

Fotó: Hernád Géza

„Talán különösen hangzik, de ma már örülök annak, hogy amikor elszálltam magamtól, a saját teljesítményemtől, és a teljes létezésemet az egóm irányította, a sors fogta magát, és mint amikor szerencsétlenül dobunk a társasjátékban, visszaküldött a startvonalra – mondja Norbi. – Ma már nem a külsőségek fontosak számomra, és az, hogy mások lássák, nekem milyen jól megy, hanem az, hogy minőségi emberi kapcsolataim legyenek, és képes legyek tudatosan tervezni a jövőmet. Soha többé nem engedem, hogy az anyagi világ átvegye fölöttem az uralmat, és ebben a küldetésben az én legfőbb segítőtársam a sport.”

Hogyan ne halj bele abba, hogy egész nap ülsz?

A triatlonversenyekre való felkészülés során Norbi nagyon sokat van egyedül. Gyakran megesik, hogy nyolc órát úszik, fut vagy teker egyszerre, miközben az motiválja, hogy egy-egy táv esetében az edzés végén egyre kevesebb időt mutasson a stopper. „Ráadásul a tréningek alatt relaxált tudatállapotba kerülök, futás közben például még csak zenét sem hallgatok, mert gondolatban nagyon jól elbeszélgetek önmagammal. Ilyenkor jönnek a legjobb ötleteim” – mondja Norbi, majd hozzáteszi: a mostani munkakörülményeit tudatosan úgy alakította ki, hogy a sportolásra annyi ideje jusson, amennyit csak szeretne. Mint mondja, mostanában minden értelemben jól érzi magát az életében, még a magánélete is rendbe jött. A célja az, hogy élsportolóként egyre szebb eredményeket érhessen el, és hogy nem mindennapi teljesítményével másokat is motiváljon.

„A sport megtanított céltudatosan küzdeni.” (Fotó: Hernád Géza)

„Az én történetem szerintem jó példa arra, hogy sosem késő elkezdeni sportolni. Én, aki kiskoromban a lázgörcseim miatt örök felmentett voltam testnevelésből, most élsportoló vagyok – ez is bizonyíték arra, hogy semmi sem lehetetlen” – búcsúzik mosolyogva Horváth Norbi.