Alkoholba fojtják a szorongást a magyar kamaszok

December van: az üzletek már az akciós söröket és whiskey-ket hirdetik, a gáztűzhelyeken rotyognak a jobb esetben házi pálinkából, rosszabb helyzetben ki tudja, miből készülő tojáslikőrök, a hidegre – meg persze a karácsonyi hangulatra – hivatkozva pedig mindenki forralt borral melengeti a tenyerét.

A száraz november emlékét fénysebesen feledteti a rumos tea és a forró grog, a vihar előtti csend után pedig elindulhat az igazi karácsonyi piálás.

Persze ne legyenek illúzióink: nem a száraz novembert ülő szűk (jó eséllyel fiatal értelmiségiekből álló) réteg böjtölése fogja megoldani Magyarországon az alkoholizmus problémáját, ahogyan nem is az ő ünnepi alkoholfogyasztásuk jelenti a legnagyobb gondot. És nincsen baj a tojáslikőrrel, a forralt borral meg a többivel sem, végül is karácsony van, és hát ilyenkor tényleg mindenki megérdemli, hogy lazítson egy kicsit. Mert az ünnepi szeretet (meg a magyar hagyományok) szinte megkövetelik, hogy minden rokonnal igyunk, sőt ilyenkor még a gyerekeknek is ér egy picit belenyalni. Az a kevéske úgysem árthat meg, ugye.

Inni, azt tudunk: így vedelte végig az elmúlt évtizedeket Magyarország

De Magyarország nem az a hely – legalábbis szerintem –, ahol lehet vagy legalábbis érdemes elnéző mosollyal nyugtázni a karácsonyi vedelést, pláne, ha az a fiatalokat is érinti. A WHO idén publikálta 2002–2014 között készült felmérése adatait, melyben 36 ország fiataljainak alkoholfogyasztását vizsgálták. A kutatás eredményei szerint a magyar kamaszfiúk isznak a legtöbbet Európában, a magyar fiatal lányok pedig a harmadik legrészegesebbek a listán. A vizsgálatban azt nézték, a 15 éves fiúknak és lányoknak hány százaléka volt már legalább kétszer részeg életében, szóval elég aggasztó, hogy a hazai kamaszok ilyen impozáns helyre kerültek a listákon. Persze azért annyira nem meglepő.

Ha alkoholizmusról van szó, a magyarok mindig élen járnak

A WHO felmérése szerint 2016-ban fejenként 12,3 liter alkoholt fogyasztottunk, ami 2 literrel az európai átlag felett van, bár magunkhoz képest azért javítottunk, hiszen az 1999-es csúcs óta elvileg csökken az alkoholisták száma az országban. Sajnos ez még így is azt jelenti, hogy a 2017-es évben a KSH (becsült) adatai 379 ezer alkoholistát számoltak.  

Képünk illusztráció (MTI Fotó: Marjai János)

A G7 idei kimutatása bizakodó: felhívják rá a figyelmet, hogy míg 20 éve nagyjából minden tizedik 15 évnél idősebb magyar alkoholfüggő volt, manapság már „csak” minden huszonkettedik felnőtt küzd ilyen problémával. Mégis, talán a szokásos statisztikáknál is nagyobb pofont jelentettek a kamaszokról szóló számok, hiszen mégiscsak olyan fiatalokról van szó, akiknek a törvények szerint egy üveg sört sem kellett volna meginniuk, nemhogy már legalább kétszer részegen fetrengeniük.

Pusztító szorongáscsökkentés

Az egyik legnagyobb problémát épp azok a helyzetek jelentik, amikor együtt iszik a család. Márpedig ha ünnep van, sok magyar család iszik. Petke Zsolt, a Nyírő Gyula kórház addiktológus főorvosa maga is felépülő függő, ezért minden szilveszterkor próbálja felkutatni az olyan lehetőségeket, ahol alkohol és drogok nélkül is lehet bulizni. Idén először járt sikerrel: az első Everness Szilveszter alkohol- és drogmentes buliként hirdeti magát, de ez finoman szólva is ritkaságnak számít.

Petke Zsolt úgy látja, néhány éve Magyarországon is egyre népszerűbb az alkoholfogyasztás a fiatalok körében, ráadásul kifejezetten a kontrollvesztő ivás, amikor gyakorlatilag „hülyére piálják magukat”. A szakértő szerint ha az okokat keressük, elsősorban a magyar néplélekig és társadalmi rendig kell visszafejtenünk a szálakat.

Dr. Petke Zsolt (fotó: Révai Sára)

„Kopp Mária és Buda Béla kutatásaiból tudjuk, hogy erősen individualista nemzet vagyunk, sokat titkolózunk, nem beszélünk az érzéseinkről, hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat, megfelelési kényszertől szenvedünk. Azt gondolom, ezek mind olyan tulajdonságok, amik kedveznek a függőségek kialakulásának” – mondja a szakember.

Petke Zsolt szerint az egyik legnagyobb probléma az alkoholfogyasztás kulturális beágyazottsága, ami miatt egyrészt a fiatalok is azt látják, hogy a szülők nyugodt szívvel nyúlnak egy üveg bor után egy stresszes nap végén, másrészt a szülők sem igazán foglalkoznak vele, ha a gyerek részegen jön haza. Persze nem is önmagában az alkoholfogyasztással van baj, Petke szerint akkor van baj, ha az alkohol a fiatalok számára eszközzé válik: gátlásaik és a stressz oldására használják azt.

A mi országunkban erény bent tartani az érzéseinket, és gyengeség beszélni róluk. Ennek kell megváltoznia.

Kollektív alacsony önértékelésben tobzódunk, nem merünk megnyílni, ez azonban fokozza a szorongást. A rengeteg szorongás kezelésére pedig kézenfekvő megoldás lehet az alkohol. Ez a legkönnyebben hozzáférhető szorongáscsökkentő az országban, és még nem is haragszik érte senki. Ha egy gyerek 16-17 évesen dolgozik, már egészen természetes, hogy megiszik valamit a fiúkkal, hiszen le kell öblítenie a fárasztó napot.”

„Álmomban se gondoltam volna, hogy 25 évesen alkoholista leszek”

Ez a kamaszokra nézve azért is nagyon kockázatos, mert köztudottan ez az időszak a leginkább szorongásokkal terhelt életszakasz, amiben sok fiatal szenved hangulatzavaroktól vagy úgy egyáltalán a kamaszkor nyűgeitől. Nem arról van szó, hogy heti egy-két, alkohollal megspékelt buli miatt már rángatni kell a vészharangot, de arról sem, hogy baj csak akkor lehet, ha a gyerek vodkás üveget rejteget a leckefüzete mellett. Petke Zsolt szerint az alkoholprobléma kialakulása elsősorban nem mennyiség-, hanem személyiségfüggő.

„A szülőnek arra kell odafigyelnie, hogy elszigetelődik-e a gyerek a társas kapcsolatokból, közös programokból. Ha nem megy le ebédelni, elhanyagolja a tanulást, nem számol be arról, hogy mi van vele, ezek mind intő jelek lehetnek.

A zárkózott, befelé forduló gyerekeknél egyébként is nagyobb a függőség kialakulásának kockázata, ezért mindig fontos a gyerek állandó motiválása, támogatása, hogy kiemeljük az erősségeit, és akár ezekből kiindulva kínáljuk őt szabadidős programokkal.

A Tiszta Jövőért Alapítvány bulija a Dürer Kertben

Ugyanez a módszer egyébként akkor is, ha már kialakult az alkoholprobléma. Meg kell mutatni, mennyi jó dolog van a piáláson kívül, alternatívákat kell nyújtani a szerhasználat helyett – ez a serdülők terápiájának legnehezebb része, Petke Zsolt szerint bizonyos kor alatt elképesztően nehéz motiválni azokat a szorongó serdülőket, akiknek óriási (gyakran szinte kizárólagos) pozitív élményei kötődnek a szerhez. De léteznek terápiás programok, ahol sportolni tanítják a gyerekeket, hobbikat adnak nekik, megtanítják őket arra, hogy milyen jó tanulni, közösségben lenni. 

Szintén fokozhatja a kockázatot, ha függő szülő van a családban, illetve ha valaki rossz körülmények között, leszakadt területen él. Nem véletlen, hogy az alkohol és a dizájnerdrogok a szegregátumokban jelentik a legsúlyosabb problémát, ahonnan gyakran már 15-16 éves gyerekek is többéves szerhasználói múlt után jutnak csak segítséghez. Már ha egyáltalán. Az ott burjánzó szerhasználati problémákra nemrégiben a BAGázs által szervezett Dizájnerdrogok a szegregátumokban című konferencián keresték a választ, de az alulról szerveződő – és folyamatosan akadályokba ütköző – civil segítség csak nagyon nehézkesen vagy szinte egyáltalán nem tudja áttörni a szegénység, a társadalmi kirekesztettség és a kormány által épített (fiktív/valós) falakat. Petke Zsolt szerint a családon belüli bensőséges viszony, az érzések megosztására invitáló biztonságos otthoni légkör lehetne a legjobb megelőzés, de a hazai prevenció erre egyáltalán nem fektet hangsúlyt.

Nevetséges megelőzés

A Drogriporter idén nyáron végzett kutatásában azt mérte fel, milyen iskolai drogprevenciós programon vettek részt a magyar középiskolások az elmúlt 5 évben, és hogy hogyan értékelik ők ezek eredményességét. Belekezdeni sem könnyű a problémák taglalásába, de próbáljuk meg talán ott, hogy eleve nincs mindenhol prevenciós foglalkozás. Ahol van, ott többnyire rendőr tartja, ami, legyünk reálisak, nem túl ideális választás, hiszen sok fiatal számára már eleve hiteltelennek számít bármi, ami egy ilyen, a kamaszok szemében ellenséges figura száján kijöhet. A szöveges értékelésekben a 14–25 év közötti válaszadók siralmas állapotokról számoltak be: 

„Előadás volt, több eladó kíséretében. Természetesen arról beszéltek végig, hogy milyen rossz az összes drog, miközben a napi koffeinadagjukat itták kávé formájában.” 
„Elmondták, hogy minden rossz, csak a suli meg a pénz nem. A fű is, pedig nem is ismerik.” 

Vagy az eredményességet talán legpontosabban példázó:

Csak pörgette a tipik diákat, pedig körbeadhatott volna egy spanglit is, akkor több embert érdekelt volna a dolog.

A Tiszta Jövőért Alapítvány foglalkozása a Szigeten

Még ennél is aggasztóbb, hogy az ilyen foglalkozásokon, melyeknek az egyik legfontosabb feladata lenne, hogy a Magyarországon a legtöbb problémát okozó legális tudatmódosítóról beszéljenek (szemben mondjuk a fiatalok számára többnyire megfizethetetlen kokainnal), alig esik szó az alkoholról. Egy válaszadó fiatal ezt ki is emelte:

„Az előadó minden drogról egyben beszélt, de természetesen kihagyta az alkoholt.”

Egy másik pedig azt írta:

Bemutatják, hogy mi lesz ha teljesen lecsúszol a herointól, de nem beszélnek arról, mi van, ha ez alkohollal esik meg.

Nem, mintha olyan sokat számítana, ha a kommentekben vázolt hangnemben papolnának az alkoholról is, hiszen erről a minden észérv nélkül tiltó narratíváról már kutatások is rég bebizonyították, hogy hatástalan.

Nyíri Noémi addiktológiai konzultáns, szerhasználó serdülőkkel foglalkozó szakember szerint a hatékony prevencióhoz többféle módszer együttes használatára lenne szükség: „Azt gondolom, hogy elsősorban információátadásra van szükség, olyanra, ami hiteles, és nem ellenkezik az ő tapasztalataikkal. Hiszen ha arról beszélünk nekik, hogy az alkohol rossz, viszont otthon azt látják, hogy a szülők milyen vidámak vagy éppen nyugodtak lesznek tőle, továbbá saját élményeik is ezt támasztják alá, akkor ezzel nem érünk el eredményt. Beszéljünk inkább arról, ami a realitás, vagyis hogy a kontrollált, mértékletes fogyasztással nincs semmi baj, ha azt megfelelő helyen, időben és életkorban teszik.”

Létezik felelős alkoholfogyasztás is

Tudomásul kell tehát venni, hogy a serdülők nagy valószínűséggel inni fognak, és inkább arról kell gondoskodni, hogy felelősen tegyék ezt: „Ez a megközelítés az ártalomcsökkentő szemlélet: amikor nem tudunk egy magatartást megszüntetni, akkor törekedjünk a járulékos károk enyhítésére, megelőzésére. Mindenekelőtt talán azt mondanám, tanítsuk meg őket gondolkodni és mérlegelni, hogy jól választhassanak az identitáskeresésük közben, egy kortársnyomással teli életszakaszban.

Tegyük képessé őket arra, hogy ismerjék a saját határaikat, ne igyanak annyit, hogy alkoholmérgezés legyen a vége, arra, hogy nem ciki óránként meginni 2-3 dl vizet alkoholfogyasztás közben, vagy éppen arra, hogy mindig figyeljenek egymásra, és ha valaki rosszul van, tudják, mit csináljanak, vagy merjenek segítséget kérni.

De hiába esik át szinte minden kamasz az első berúgáson, a szülők mégis sokkal inkább aggódnak a kevésbé általánosnak (bár hasonlóan súlyos problémának) számító dizájnerdrogok és egyáltalán a drogok miatt, mint hogy „néhány sörön” izguljanak. Ez persze elsősorban azért van, mert legális szerről van szó, amely ráadásul vonzó sörreklámokon és óriásplakátokra nyomott, gyöngyöző felespoharakon tör be az életünkbe.

Nyíri Noémi (Fotó: Balogh Róbert/zuglo.hu)

„Az alkoholfogyasztás probléma, mert nincsenek ellensúlyok, nincsen alkoholstratégia, és nincs érdemi diskurzus arról, miért és hogyan alakul ki a függőség. Pedig az egyik nagy gond, hogy a függőség mintakövetés talaján is kialakulhat, vagyis ha a környezetemben ezt látom mint megküzdési stratégiát, akkor én is nagy eséllyel ezt fogom választani” – magyarázza Nyíri Noémi. A szakértő felhívja a figyelmet a rohamivás, vagyis a binge drinking veszélyeire is, ami kimondottan a fiatalokra jellemző, és ami szerinte visszaszorítható lenne, ha a fiatalok riogatása helyett inkább érzelmi nevelésükre helyeznénk a hangsúlyt. „A kamaszkor egy erősen kockázatkereső és határfeszegető időszak, számos dologtól nem tudjuk megóvni a fiatalokat, de felkészíteni fel tudjuk őket, és hasznos tanácsokat is tudunk nekik adni, amellett, hogy őszinte és hiteles személyként vagy segítőként jelenünk meg mellettük ebben a témában.”

Az izlandi modell

Külföldön már számos prevenciós módszer működik sikerrel. Izlandon 1998 és 2016 között 42 százalékról mindössze 5 százalékra esett azoknak a 15–16 éveseknek a száma, akik azt vallották, hogy az előző hónapban voltak már részegek. Az azóta híressé vált „izlandi modell” Harvey Milkman amerikai pszichológus nevéhez fűződik, aki a hetvenes években amfetamin- és heroinfüggőket vizsgálva arra jutott, hogy a szerhasználat az egyének stresszkezelési stratégiáihoz köthető: míg a heroinisták szerették volna eltompítani magukat, addig az amfetaminfüggők inkább az aktív konfrontációt választották. Kutatásaiban arra is szeretett volna választ kapni, miért kezdenek el különféle tudatmódosítókat használni az emberek, miért állnak le, és miért esnek vissza? Milkman arra jutott, hogy a szerhasználók nem is a szerektől, hanem az azok hatására bekövetkező kémiai változásoktól váltak függővé – épp ezért arra gondolt, a drogozás „természetes flashsel” is helyettesíthető lenne.

Az egyik legkézenfekvőbb megoldásnak – bármennyire banálisan is hangzik – a sportolás tűnt. Milkman Izlandon bevezetett módszerének lényege, hogy a fiatalokat iskola után egy rakás, kamaszok számára is izgalmas foglalkozással kötik le, például kosarazhatnak, táncolni tanítják őket, képzőművészeti vagy harcművészeti kurzusokat indítanak nekik. A program másik fontos eleme, hogy átfogó, minden intézményre kiterjedő keretrendszert biztosítson, ezért létrejöttek szülői szervezetek, ahol a családban töltött minőségi idő fontosságát hangsúlyozták, és bevezettek néhány praktikus intézkedést is, például betiltották a dohányáru és alkohol reklámozását. Azóta már számos európai országban, például Olaszországban, Portugáliában vagy Romániában is bevezették, de Magyarországon ilyesmire egyelőre nincs túl sok esély.

Nyíri Noémi szerint elsősorban azért, mert az addiktológiai problémákkal nem igazán foglalkoznak nálunk, bár szerinte semmilyen modelltől sem várhatunk önmagában instant csodát. Ő inkább a szisztematikus nevelést tartja célravezetőnek: kommunikációra, érzelemkifejezésre és önismeretre tanítaná a gyerekeket, a heti 5 tesiórából pedig legalább 1-et a relaxáció oktatására szánna.

„Mivel a függőségek egy sérült személyiség és egy veszélyeztető tényezőkkel teli környezet talaján tudnak kialakulni, én elsősorban ezeket a területeket fejleszteném. Minden életkorban megvan, hogy milyen módszerekkel, miről és hogyan érdemes beszélni, de minderre időt kell szánni. Érdemi párbeszédekre és komoly szemléletformálásra van szükség.”