Pattanásnak hittük, végül a műtőasztalon kötött ki a hétéves gyerekem

Sosem voltam fertőtlenítő paramami, de azért mindig is kínosan ügyeltem a tisztaságra, az alapvető higiéniára. Influenza ide, cseppfertőző nátha oda, sajnos mindezek ellenére sem lehet az ember elég alapos. Főleg egy olyan örökmozgó gyereknél, aki az iskola után hetente többször az uszodában sportol, utazunk járműveken, találkozunk különböző emberekkel, és szerencsére még hírből sem ismerjük a „karantént”. 

Egyik csütörtök este, fürdés közben vettem észre a lányom belső combján két aprócska pöttyöt. Nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, de bekentem őket gyulladáscsökkentő krémmel. Pénteken már kissé terpeszjárásban ballagtunk haza az iskolából, mert kifejezetten rossz helyen voltak a pöttyök, dörzsölte őket a nadrág, és valamennyire nőni is kezdtek. Még ekkor sem ijedtem meg, hiszen egy sima pattanással nem szokásom ügyeletre rohanni, más tünete pedig nem volt. Aztán jött a hétvége, és vele együtt a két kis pöttyből egészen csúnya, piros udvarú dudor lett, hiába kentem a gyógyszertárban ajánlott krémmel. A hétfőt a bőrgyógyászaton kezdtük, ahol betegség miatt öt napig nem volt rendelés. Este viszont elvittük a lányomat a háziorvoshoz, aki rögtön mondta, hogy ez már bizony sebészeti eset. Aznap éjjel nem aludtam, és a lányom is alig, akinek már bizony jócskán fájt a belső combja.

Másnap délben megműtötték. Egész mélyek voltak a ezek a furunkulusszerű duzzanatok, de szerencsére minden rendben ment. Lelkileg persze nem tűrtük túl jól a megpróbáltatásokat. A váladékot tenyésztésre küldték, ahol kiderült, hogy a gyerekem MRSA-fertőzött. Fogalmam sem volt, hogy mi fán terem ez a „betegség”, de a kórházban minden szükséges tennivalóval, tanáccsal elláttak.

Mi fán terem az MRSA?

Csodadoki a gyermeksebészeten – bemutatjuk dr. Kőnig Róbertet, a „gyermeksuttogót”

„Az MRSA, vagyis methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus egy olyan baktériumfajta, ami rengeteg gyógyszernek ellenáll – mondja dr. Kőnig Róbert, a Szent János Kórház gyermeksebésze. – Egyébként ez a baktérium az emberek 20-25 százalékán megtalálható, és akár a normál bőrflórának is része lehet. Különféle helyzetekben okoz csak bajt, például amikor valaki sokat fekszik kórházban, ha olyan betegséggel küzd, ami miatt gyengült az immunrendszere, vagy műtét után lábadozik, ami amúgy is gyengíti azt. Ez a baktérium a bőrön vagy sebeken keresztül bejuthat a szervezetbe, így fertőzve meg a pácienst. A sebészeten mi is sokszor találkozunk vele.”

Képünk illusztráció – fotó: istock

Az én lányom utoljára egy éve volt beteg, szerencsére kórházba még csak látogatóba sem jártunk az elmúlt időszakban. A fertőzés előtt sem volt lázas, még csak az orra sem folyt. Így a klasszikus módon ő ezt nem kaphatta volna el. Hogy mégis honnan jutott a szervezetébe, az rejtély. Akár az uszodából vagy az iskolából is hazahozhatta.

Antibiotikummal vagy nélküle: mit mond a gyermekorvos, és mit tapasztalnak a szülők?

„Az MRSA-ról is elmondható az, ami a többi baktériumról: szinte bárhol megtalálható, hiszen ahol több ember találkozik, ott több baktérium is találkozik. Mi hordozzuk őket magunkkal. Az MRSA igazi veszélye az, hogy kevés szerrel gátolható meg a szervezeten belüli szaporodása, nagyon sok antibiotikumnak teljesen ellenáll. Ennek pedig az az oka, hogy ezt a multirezisztens fajtát mi, emberek tenyésztettük ki azzal, hogy sokszor teljesen feleslegesen rendeltek el antibiotikum-terápiát, illetve vettek be antibiotikumot az emberek. Ezáltal teret adtunk ennek a rezisztens baktériumnak, miközben feleslegesen megöltük azokat a baktériumokat körülötte, amik nem engednék, hogy kifejlődjön. Húsz évvel ezelőtt nagy divat volt mindenre antibiotikumot felírni, és kérték is a páciensek, de azóta ez jelentősen mérséklődött. Az én generációm már kifejezetten csínján bánik ezekkel a szerekkel, és csak igen indokolt esetben írjuk föl, bár sok betegnek még mindig elvárása, hogy vírusos megbetegedésekre is azt kapjon” – magyarázza dr. Kőnig Róbert.

Laikus szülőként ijesztő volt hallani, hogy miről is szól az MRSA, ahogyan azt is, hogy a kórház elrendelte a lányommal egy háztartásban élők orr- és torokváladék-vételét: szerették volna kizárni, hogy mi, szülők is megfertőződtünk, hiszen a műtét előtt többször is hozzáértünk az akkor még zárt duzzanatokhoz.

Hogyan védekezhetünk az MRSA ellen?

„Az egyetlen, amit tehetünk az MRSA ellen, az az alapvető higiéniai előírások betartása: a rendszeres kézmosás, a környezetünk tisztán tartása, illetve a mi részünkről a kellő elővigyázatosság. Ha tudjuk, hogy fekszik nálunk MRSA-pozitív beteg, őt csak védőköpenyben, gumikesztyűt használva vizsgáljuk vagy kötözzük. Alaposan fertőtlenítjük a sebkörnyéket, magunkat, őt és környezetét. Elkülönítjük a többiektől, ezeket az előírásokat a hozzátartozóknak is megtanítjuk, és el is várjuk a betartásukat, a többi bent fekvőt is védve ezzel. Nincs különösebb titok, de ilyenkor jobban oda kell figyelni, mint egy hétköznapi embernél. Ez a bakteriális fertőzés klasszikus formában jelentkezhet, vagyis lázzal, levertséggel jár, étvágytalansággal, rossz közérzettel párosul. Majd kialakulhatnak gyulladásos területek ott, ahol a baktérium behatolt a szervezetbe. Ez duzzadt, meleg, fájdalmas, gennyesedésbe torkollhat, és ha idejében nem sikerül megfékezni, akkor egészen a szepszisig fajulhat. Fontos még tudni, hogy az MRSA nem ugrik át egyik emberről a másikra, cseppfertőzéssel nem, kizárólag kontaktussal terjed” – hangsúlyozza a gyermeksebész.

Új megoldást találtak a kórházakban pusztító szuperbaktérium ellen

A lányomnak erős antibiotikumot írtak fel, és egy speciális, baktériumölő kenőccsel kellett kenni az orrát. Mindennap baktériumölő készítménnyel gargalizált, ugyanis az MRSA leginkább az orr- és garatváladékban bújik meg. Fertőtlenítő betegfürdetőt használtunk mindannyian, és persze naponta jártunk kötözésre. A készítmények szedése után három nap szünet következett, majd újra tesztelik MRSA-ra. Az iskolából másfél hétig kimaradt, úszni minimum egy hónapig nem mehet. Ez a baktérium nem kis ijedséget okozott nálunk, szülőknél, és nyilván annak sem örültünk, hogy altatják, műtik a gyerekünket. Nem beszélve arról, hogy a sebfertőtlenítések, átmosások igen nagy tortúrát jelentenek egy hétéves kisgyereknek. De még így is azt mondom: ez legyen a legnagyobb bajunk ebben az életben! Amennyire tudom, most már tudatosan elkerülöm ezt a baktériumot is: kézmosást követően ezután fertőtlenítőt használunk, és az sem kizárt, hogy a betegfürdetőtől sem válunk meg, mondjuk az uszodahasználat után. Nem, ezután sem óhajtok mindent minden percben hipóval átnyalni, és nem akarom karanténban nevelni a gyerekeimet, de abban biztos vagyok, hogy mindannyiunk érdeke kicsit komolyabban venni az általános higiéniai szabályokat. Nem is csak az MRSA miatt…