nlc.hu
Egészség

Instagram vs. valóság: a tökéletesség látszata

Instagram vs. valóság: „Sok olyan nővel találkoztam, akit élőben nem ismertem fel”

Ismert embereket és szakértőket kérdeztünk arról, hogy mennyire ártalmas a közösségi oldalakon látható valóság eltorzítása.

Két héttel ezelőtt szerepelt az RTL Reggeliben Szegedi Ferenc „Fecsó” és a szerelme, Bea, akivel csaknem fél éve alkotnak egy párt. Bea kisgyermekes anyuka, emellett influenszer is, vagyis sokan követik.

A műsorban való szereplésük után mentek neki a követők, hogy megszerkeszti, effekteli a képeit, ezért teljesen másképp néz ki a fotókon, mint a kamerán keresztül. Ennek apropóján olyan ismert embereket kérdeztünk, akik megmutatják a valóságot és a természetesség mellett kampányolnak. 

Megyeri Csilla a bőrhibáit is megmutatta, erőt adva ezzel másoknak

Megyeri Csilla sokáig csak tökéletesen elkészített, retusált fotókat osztott meg az Instagram-oldalán, ám az Ázsia Expressz alatt kapott pozitív visszajelzések miatt megváltozott benne valami. „A műsor után alakult ki bennem, hogy smink nélkül sem áll meg a világ, sok dicséretet kaptam. Ez akkoriban nagyon megerősítette az önbizalmamat, ezért most már bátran posztolok olyan fotókat is, amelyeken vállalom a hibáimat. Nem akarok álszent lenni, én is meg szoktam szerkeszteni a képeimet, de ügyelek arra, hogy úgy nézzek ki, ahogy a valóságban. Mostanában többször osztok meg videókat, éppen azért, mert így nem lehet olyan nagyot csalni: az alakodat és az arcodat videón nem tudod photoshopolni. Azt gondolom, a társadalom elment egy rossz irányba a sok retus miatt: sokan túlzásba esnek, ami rombolja a követőik önbizalmát.Van olyan, hogy én is használok szerkesztő programokat, de felismerem, ha valamit túlzás és azt nem posztolom” – részletezi Csilla. Szerinte azzal sincs baj, ha valaki mindig sminkel, de ezen a téren is van egy határ.

„Az utcán is gyakran sminkelünk, ezért szerintem egyáltalán nem gond, ha valaki minden képén sminkben látható. Ha viszont FaceApp-on (manapság az egyik legnépszerűbb képszerkesztő alkalmazás – a szerk.) a durvább filtereket használják, az már nem természetes. Pár éve még elképzelhetetlennek tartottam, de nemrég én is megmutattam a tökéletlenségeimet. Májfoltok és hegek voltak az arcomon és bizony velem is előfordul, hogy az alakom nem olyan, amilyennek szeretném. Sokan küzdenek hasonló problémákkal és az a célom, hogy a követőim elhiggyék, ez teljesen természetes” – vallja Megyeri Csilla, aki az ilyen posztok után rengeteg elismerő üzenetet kap.

Nagyon pozitívak a visszajelzések, a követőim azonosulni tudnak a problémáimmal. Az a tökéletesség, amit sok influenszer és ismert ember mutat, nem létezik, ráadásul rombolja a fiatalok önbizalmát. Éppen a napokban akadtam ki emiatt: több híresség folyamodik drasztikus megoldásokhoz szülés után, hogy visszanyerjék az alakjukat. Sok kisgyermekes anyuka szeretne úgy kinézni, mint ezek az ismert emberek, de nyilván nem sikerül ilyen hamar lefogyniuk, hiszen nem ugyanazt a módszert alkalmazzák. Velem is előfordul, hogy felszedek pár kilót, erről is szoktam posztolni – fontos hangsúlyozni, hogy én egészséges módszereket választok a fogyáshoz: leginkább valami tartható diétát és edzést. A követőimet is arra buzdítom, ha nem érzik jól magukat a bőrükben, akkor merjenek változtatni, de sosem drasztikus módon!

– zárja a szavait Csilla.

Kulcsár Edina: „Teljesen normális, hogy nem nézek ki ugyanúgy, mint 7 éve”

Kulcsár Edina évek óta hirdeti a természetesség fontosságát – óriási felelőssége van, hiszen több mint 600 ezren követik a közösségi oldalán. Mióta édesanya lett, sokkal többször posztol smink nélkül, „natúran”, ami a követőinek is feltűnik: sokan biztatják, de akadnak olyanok, akiknek ez nem tetszik.

„Pár nappal ezelőtt posztoltam egy régebbi fotót édesanyámmal és a mamámmal. Fodrász készítette a frizurámat, gyönyörű sminket viseltem. Záporoztak a kommentek, általában pozitív hozzászólások érkeztek, aztán jött egy üzenet: az írója úgy kezdte, hogy nem bántásból írja – na, ekkor már tudtam mi következik. Szerinte nem kellene ennyire elhanyagolnom magam még a két gyerek mellett sem, mert milyen jól néztem ki anno, most meg már nem. Nos, az elmúlt három évben nem az volt a prioritás az életemben, hogy mindig kifogástalan legyen a külsőm. A gyerekek, az építkezés és a munka mellett alig maradt időm magamra. Pár héttel ezelőtt elhatároztam, hogy összekapom magam: fogytam 12 kilót és elkezdtem tudatosan figyelni a bőrápolásra. Most sem posztolok agyonretusált, filteres fotókat, mert nem érzem, hogy az én vagyok” – kezdte az nlc-nek Kulcsár Edina. Mióta ismert lett és elkezdett nőni a követőtábora, nem győzi hangsúlyozni, milyen fontos, hogy az emberek ne csak a tökéletességet lássák a közösségi médiában.

„Mindig is szószólója voltam a természetességnek, nagyon fontos számomra ez az üzenet. Nekem is vannak fotós által elkészített képeim, ráadásul anyukám is profi fotós, tudnék csak ilyen képeket is posztolni. Néha meg is teszem, de nem akarom csak ezt mutatni. Nagyon sok helyen olvastam, és az én tapasztalatom is az, hogy nagyon káros, mert önbizalomhiányt okozhat másoknak. Sokan követnek, ezért kutya kötelességem, hogy erősítsem az emberekben, én sem vagyok tökéletes. Az ismert emberek is ugyanolyanok, mint bárki más, csak kicsit több figyelmet kapunk. Nekünk is karikás a szemünk reggelente, előfordul, hogy meggyűr az ágy és hormonális változásokkal is küzdünk. Nem akarok becsapni senkit és magamat sem azzal, hogy mindig a jobbik oldalamat mutatom. A férjem, Csuti mindig azt mondja, hogy a különböző filterek és a retus a világ legnagyobb átverős trükkje. Ő szereti, hogy természetes vagyok, sőt, sokkal jobban tetszem neki smink nélkül. Azt tanácsolnám a hölgyeknek, hogy olyan párt válasszanak, aki önmagáért, a lelkéért szereti, és nem azért mert tökéletesen néz ki” – vallja Edina, akit többször megtalálnak azzal, hogy már nem úgy néz ki, ahogy szépségkirálynőként megismertük.

„Sokszor kapok emiatt megjegyzéseket, de nem veszem magamra. Teljesen normális, hogy nem nézek ki ugyanúgy, hiszen eltelt 7 év és született két gyerekem. A szépség szubjektív dolog: számomra az számít szépnek, akinek erős, őszinte és kedves a kisugárzása. Annak idején, a világversenyen nem csak azért lettem második, mert jó formában voltam, hanem mert látták rajtam, hogy megbízható és terhelhető vagyok, valamint jól kommunikálok. Természetesen fontos az is, hogy szépnek lássanak, de inkább a belső értékekre fókuszálnak. A mai fiataloknak olyan példa kell, aki a természetességet, a belső értékeket hirdeti, mert sokan sajnos külsőségek alapján ítélnek, ami nagyon nem jó irány. Nyilván vannak nagyon szép fotókat posztoló lányok az Instagramon, akiket én is megnézek, de tisztában vagyok vele, hogy az nem a valóság és nem fogom rosszul érezni magam amiatt, hogy az én képeimről nem sugárzik a tökéletesség” – zárja szavait a modell.

Henry Kettner szerint több a negatív, mint a pozitív példa

Henry Kettner az egyik legnépszerűbb hazai influenszer, akit 215 ezren követnek az Instagramon. Gyönyörű képei vannak, látszik, sok munkát fektet bele, hogy szép legyen a feedje, de csak a fotókat szerkeszti meg, magán nem szokott alakítani.

„Magamat mutatom, szerintem reálisan is, az életem 80-90 százalékát láthatják a követőim. Meghúztam egy határt, van egy privát szférám, amit viszont megtartok magamnak. Sajnos én is látom, hogy sok influenszer rommá photoshopolja a képeit, amivel én nem értek egyet. Az én fotóim egy úgymond szebb világot sugároznak, próbálok mindent a legszebb oldaláról megmutatni. Szeretem ezeket a képeket, szeretek velük dolgozni, szebbé varázsolni őket, de magamat sosem szerkesztem meg, photoshoppal nem nyúlok hozzá. Szerintem azzal nincs gond, ha valakinek igényes, szépen elkészített fotói vannak, de ha valaki leszerkeszt magáról mindent, ami nem tetszik neki, az már nem a valóság” – kezdte Henry, aki a karrierje kezdetén külföldi fotósok, bloggerek munkáiból inspirálódott.

„Szerintem azzal nincs baj, ha inspiráljuk a fiatalokat. Amikor elkezdtem videózni és fotózni, én is más emberektől inspirálódtam. Sosem voltam irigy, csak csodáltam a munkájukat, és ez a mai napig így van, hihetetlen módon motiválnak. Sokan sajnos rossz példát mutatnak, de ha valaki inspiratív személy és többen szeretnének rá hasonlítani, az teljesen természetes”

– mondja. Henry is sok olyan influenszerrel találkozott már különböző rendezvényeken, akik teljesen másképp néztek ki élőben, mint a közösségi oldalaikon. „Nem szabad és felesleges is mást mutatni. Ha valaki nem tudja elfogadni magát úgy, ahogy van, akkor tegyen azért, hogy olyan legyen, amilyen lenni szeretne. Nemcsak a szerkesztés, a photoshop, de a fotózási szög is nagyban befolyásolja, hogy miként festünk a képeken. Sok olyan ismertebb hölggyel találkoztam, akiket megláttam élőben, és alig ismertem meg. Teljesen mást láttam személyesen, mint az Instán, és ez elrettentő. Sajnos több a negatív tapasztalatom e téren, mint a pozitív” – meséli a Youtuber.

Henry sokáig nem volt megelégedve magával. Sokat tesz azért, hogy elérje a céljait és másokat is erre biztat. „Szerencsés vagyok, nagyon jó a genetikám: nem lenne szükségem sportra sem, sőt, ehetnék bármit, de én nem voltam megelégedve magammal, ezért mindennap teszek érte, hogy jobb legyek. Intenzíven edzek, normálisan étkezem, ezzel is próbálok példát mutatni. Rajzolhatnék magamnak kockahasat és nagyobb bicepszet, de az nem én lennék, ráadásul, ha egy-egy követőmmel összefutnék az utcán, meg sem ismernének. Ezzel pedig a hitelemet is elveszíteném” – részletezi Henry Kettner.

A szakértő:  Mindannyiunkban ott él a vágy, hogy szépnek, vonzónak lássanak minket

Ugyan nagyon jól tudjuk, hogy ahogyan régen a magazinokban látott fotóknak, úgy most a közösségi oldalra feltöltött képek nagy részének nincs köze a valósághoz, mégis komoly hatással lehetnek a saját én- és testképünkre. Miért lehet ez? Miért tudunk a mai napig annyira megdöbbenni azon, ha látjuk, hogy egy híresség digitális és valódi énje köszönő viszonyban sincs egymással? Hogyan tudunk tenni ez ellen? Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó, Digitális Szorongató podcastünk állandó szakértője szerint a magyarázat az, hogy nem vagyunk teljesen tudatában az illúziónak.

„A közösségi oldalakon, pláne az Instagramon, ami a vizuális tartalmakra van kihegyezve csúcsélményeket, a legjobb, legszebb emlékeket, történéseket gyűjtjük napról napra. Ebben van egy evolúciós gyökerű verseny is tudattalanul, hiszen a legvonzóbb, legszebb az több figyelmet és pozitív visszajelzést kap a többiektől. Emellett hat ránk az úgynevezett holdudvar-hatás is, ami azt jelenti, hogy egy pozitív információ vagy tulajdonság alapján több, hasonló pozitív jellemzőt, összefüggést feltételezünk, például aki szép, az gazdag is, aki ezekkel rendelkezik az okos is, aki pedig ilyen, az jószívű, kedves, udvarias és így tovább. Aztán meglepődünk, hogy a sztárok/influenszerek sem tökéletesek. De ebben a médiának is szerepe van, hiszen példaképként, jó példaként vannak nagyon sokszor beállítva ezek az emberek és persze ők is arra törekednek, hogy a jót, a szépet nagyon is láthatóvá tegyék – ezért is okoz törést, ha valami felborítja ezt az amúgy illuzórikus és hamis képet.”

Instagram vs. valóság: a tökéletesség látszata

Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó

És hogy szigorúan a pszichológiai hatásokat nézve, van-e egy jól definiálható határvonal, aközött, hogy milyen mértékű retusálás az, ami elfogadható és mi az, ami már túlzásnak számít?

„A retusálás minden esetben felveti azt, hogy ami van az nem elég jó, szép, vállalható, elfogadott. A határvonal pedig ott húzódik, amikor a retusált, manipulált digitális Énem túl sok figyelmet kap és félre söpri vagy rossz fényben tünteti fel a valós Énem.” 

Ami a filtereket illeti, Villányi Gergő szerint nem jó irány az, hogy ma már tényleg csak pár kattintással bárki megváltoztathatja a külsejét, míg azért régebben kellett hozzá egy kis erőfeszítés. „Emellett az online világban nagyon sok káros szokás normalizálódik, hiszen »mindenki« ezt csinálja, ha pedig én nem teszek így, lemaradok, vagy mértékrendekkel rosszabbul nézek ki. Egy tini számára, akinek nagyon fontos a kortárs visszajelzés és az odatartozás, nem kérdés, hogy melyik a helyes út. Egy bizonytalan, megfelelési kényszeres, narcisztikus, alacsony önértékelésű embernek is ott vannak az eszközök, amikkel jobban érvényesülhet – az árát a valóságban fizeti meg csak, ha egyáltalán sor kerül ilyesmire” – tette hozzá. 

A filterek ellen persze már több frontos harc folyik, Nagy-Britanniában például a reklámügyi hatóság olyan rendelkezést hozott, melynek értelmében az influenszereknek fel kell tüntetniük, ha szépítőfiltereket használnak egy olyan posztnál, amiben kozmetikai termékeket hirdetnek, de Villányi Gergő szerint az sem lenne járható út igazán, ha valamilyen módon minden képnél fel lenne tüntetve ez, mert ez egy kétélű fegyver. Hiszen amellett, hogy felhívná a figyelmet arra, hogy ez nem a valóság, de receptet is adna, hogy aki így akar kinézni, annak mit kell letöltenie, használnia.

A probléma gyökere onnan ered, hogy ezek a filterek léteznek és igény van rájuk. Mindannyiunkban ott él a vágy, hogy szépnek, vonzónak lássanak minket, hiszen a külső az, amivel először találkozunk és ami képek alapján is könnyen átadható. A közösségi oldalak és az influenszerkultúra azonban maximalizálja és egyre inkább kötelező jellegűvé faragja mindezt, véglet irányába viszi és ez sajnos a fiatalabb generációknak is útmutató hatású.

Miközben nagyon sok szó esik arról, hogy a digitális tökéletesség milyen hatással van az átlagos felhasználókra, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a hírességek és az influenszerek sincsenek könnyű helyzetben, még akkor sem, ha maguk választották ezt az utat. „Testképzavarokkal, teljesítményszorongással, kiégéssel ugyanúgy találkozhatnak, mint azzal, hogy az életük szinte minden szegmense ennek a munkának van alárendelve. Nincs felszabadultság, nem engedheti el magát igazán, mert minden tartalom, vagy potenciális tartalom. A koktél nem azért van ott, mert finom, hanem mert jól néz ki a fotón, a gyönyörű helyszínt nem lehet élvezni, mert a beállításokkal kell foglalkozni. Utána pedig fel kell dolgozni a tartalmat, posztolni kell és állandóan azt lesni, hogy hogyan alakul a fogadtatása, hol tartanak a versenytársak. Ebben nagyon sok téren el lehet veszni,

maga az élet eltűnik, mert minden munka vagy verseny vagy muszáj.

A siker pedig nem csak azért veszélyes, mert mindig többet és többet kell elérni, hanem azért is, mert felerősíti a narcisztikus tendenciákat és emellett a lelki problémákat hajlamosak vagyunk kompenzációval elnyomni. Az átlagember a tartalmak fogyasztásával is belecsavarodhat ebbe a világba, vágyhat rá vagy elindulhat az úton, az Álhíres című dokumentumfilm nagyon tanulságosan bemutatja ezt a folyamatot is” – nyilatkozta az nlc-nek a szakértő.

És mi a helyzet azokkal  az influenszerekkel, akik nemcsak különböző szépészeti termékeket hirdetnek a közösségi média oldalain, hanem nyomon lehet követni azt is, milyen kozmetikai vagy plasztikai beavatkozásokon estek át. „Ez alapvetően legalább kétféle üzenetet hordoz. Egyrészt, ha sikeresnek, menőnek akarsz látszódni, akkor ez neked is kell. Másrészt, ha ezt használod, csinálod, akkor te is így fogsz kinézni. Sajnos tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nincs mindenkinek jól álló ruha, mindenkinek jóleső étel vagy tetsző műalkotás. Az ilyen beavatkozások a lehetőség illúzióját keltik, vágyat ébresztenek a követőkben és a presztízs ígérete mellett életszínvonalat, életérzést közvetítenek. Az életünk azonban sokkal komplexebb ennél, mégis vágyunk az egyszerű megoldásokra és arra is, hogy minél kisebb erőfeszítéssel érjünk el minél nagyobb eredményt. Ezt a hozzáállást normalizálja az influenszerkultúra nagy része, miközben elhiteti velünk azt a hazugságot is, hogy ez bárkinek elérhető, könnyű és csak rajtunk múlik.”

Mindeközben egyre több internetes híresség dönt úgy, hogy beáll a testpozitív mozgalom mögé, hogy a természetességet fogja hirdetni, felvállalja, hogy ő sem tökéletes. Felmerülhet a kérdés, hogy ez mennyivel jár nagyobb felelősséggel, és melyik lehet a jobb irány ha teljes mértékben beleáll ebbe, mindent kendőzetlenül mutat meg,  vagy ha csak néha engedi, hogy bepillanthassunk a kulisszák mögé? Villányi Gergő szerint az a kérdés, hogy van-e annyi szabadsága, hogy ezt megtehesse, nem lesz képmutatás az, ha valaki váltogatja természetes, testpozitív és tökéletesre manipulált tartalmakat. „Az influenszerek üzeneteinek – bármi is legyen – komoly hatása van és ezzel együtt kellene, hogy a felelősségük is tudatossá váljon.

Sajnos a valóság azt mutatja, hogy a nagyon sikeres influenszereknek szinte bármit szabad, büntetést is alig kapnak, ez pedig ismét csak üzenetet küld: ha elértél egy szintet, akkor már nincs kontroll, nincs felelősség.

Nem könnyű egyensúlyt találni a termék és az igazság vagy valóság között, hiszen a megbízónak elvárásai vannak, a szerződésnek pedig betartandó, előírt feltételei.”

Nagyon sokszor lehetett már olvasni vagy hallani, hogy egyre nagyobb az igény arra, hogy hiteles, önazonos tartalmakat lássunk a közösségi oldalakon, és ugyan azt gondolnánk, mi sem egyszerűbb annál, mint hogy magunkat adjuk, a helyzet ennél azért bonyolultabb. „Az énazonos, hiteles jelenlét nem csak a termékek és az üzenet tekintetében fontos, hanem tisztában kell lenni azzal, hogy az érzelmeink, a belső dinamikáink, a magunkkal hozott »csomagok« is befolyásolják, de a környezetünk, a követők, barátok, család, vetélytársak is hatnak ránk, pláne egy olyan online környezetben, ahol pillanatok alatt lájkok ezreivel vagy egy gyűlölethullámmal találhatjuk szembe magunkat.”

A fotós: Az emberek egyszerűen elfelejtették, hogy néznek ki

Régen úgy volt, hogy az ember elment a fotóshoz, az beültette az ernyők közé, elbújt a hatalmas gépe mögé és elkészítette A Szép Képet. Most úgy van, hogy jön a fotós, beülteti az embert az ernyők közé, elbújunk a hatalmas gépe mögé… és elkészíti a „csúnya” képet. Pont tíz éve vagyok fotós (értsd: ekkor kaptam először pénzt fotóért), azaz volt alkalmam szó szerint testközelből végignézni, hogyan épül le és torzul el szinte az összes embertársam saját testével ápolt (vagy nem ápolt) viszonya, legalábbis azoké, akik használtak valaha szelfikamerát vagy Insta-filtert. Nagyon-nagyon sokszor megkaptam már egy-egy fotózás után, hogy „atyaég, hogy nézek ki?!”, rosszabb esetben azzal, hogy „ezeket most azonnal töröld ki”, jobb esetben azzal, hogy „mármint nem beszólni akarok, a fotó jó, csak én vagyok borzalmas”. És nagyon sok időbe telt, mire elhittem, hogy nem velem és a fotós tudásommal van a baj, sőt, annak, hogy sikerült-e megmutatnom az embert, ahogy én látom (ez lenne ugye a portré lényege), és annak, hogy ő is látja-e a saját szépségét, semmi köze egymáshoz.

Az emberek nagy része egyszerűen elfelejtette, hogy néz ki. Egyszerűen azért, mert a szelfiken sokkal „szebben” (értsd: egy nem létező ideálhoz hasonlóbban) néz ki, mint a profi (értsd: nem hazug) fotókon.

Szeretjük szidni a szépségipart, az Insta-modelleket és a fitneszgurukat azért, mert a tökéletességet hajkurásszák és ezzel irreális elvárásokat tukmálnak az emberre a saját testükkel kapcsolatban, így el is felejtettük azt, hogy a telefonok szelfifunkcióinál és a filtereknél többet senki és semmi nem ártott ezen a téren.

A szelfi vicces, szórakoztató eszközből gonosz bodyshaming-generátor lett az évek során, a FaceApp-pal és a hasonló filterkészletekkel kiegészülve pedig végképp rettenetes pusztítást végzett.

A helyzet akkor vált végképp kétségbeejtővé, amikor az okostelefon-gyártók már úgy dobták piacra a készülékeiket, hogy a szelfifunkció észrevétlenül filterezte a képet, azaz külön be sem kellett állítanunk, magától „szépített” minket: egy kicsit nagyobb szemek, szimmetrikusabb arc, csücsöribb száj és persze a bőr egyenetlenségeinek kisimítása, amelynek vége a jól ismert viaszos, műanyagszerű hatás. A mai mobilok menüjében sokat kell turkálni, mire megtaláljuk, hol lehet kikapcsolni az automatikus szépítést, ha ugyan ki lehet, és a felhasználók nagy része eleve nem vesződik menükben turkálással.

A profi Insta-modellek egyébként tudják, hogy a filter csak a képlet egyik fele, azok ugyanis akkor a leghatásosabbak, ha az „alapanyag” a lehető legjobb. Ez alatt azokat az optikai és egyéb trükköket értem, amivel el lehet fedni a test tökéletlenségeit. A has behúzását, a comb befeszítését és a fenék finom kitolását mindenki ismeri, aki látott már „ez a modell előtte-utána fotóival mutatja meg, hogy ő sem tökéletes” című cikket, ezekből pedig van éppen elég. Ha influenszer vagy, ma már szinte kötelező megmutatni, hogy neked is vannak hibáid (persze csak finoman, hogy ne veszíts követőket a túlzottan barázdált narancsbőr miatt), és még pár ezer, a „bátorságon” elámult kommentet is bezsebelhetsz. Most inkább a következőkre gondolok:

  • A szelfikamera (és a mobil rendes kamerája is, hacsak nem zoomolunk) nagy látószögű. Ez azt jelenti, hogy aránytalanul megnyújtja és felnagyítja a lencséhez közel eső dolgokat. Ha kicsit is alulról fotózod magad, a tokádon lesz a hangsúly, ha beletolod a lábad, hasad, feneked, akkor az. A legjobb tehát kicsit felülről fotóznod magad (legalábbis soha nem mész szemmagasság alá), úgy legfeljebb a homlokod lesz nagy (plusz a szemed), a többi jótékonyan a háttérben marad.
  • A fotó semmi másról nem szól, csak a fényekről. Nem kell stúdióba vonulnod a tökéletes szelfiért, elég figyelned arra, hogyan éri az arcod és a tested a fény. Napfényben fotózkodás? Vonzónak tűnhet, de felejtsd el! Az árnyékok élesek lesznek, a szemeidből jó eséllyel semmi sem látszik majd (hacsak nem egyenesen a napba nézel – ne nézz!), cserébe felhívja a figyelmed az összes bőrhibára. A legjobb a szórt fény, például a félárnyék, vagy az árnyék, a legeslegjobb pedig az, ha van némi főfény, amely kicsit oldalról és kicsit felülről éri az arcod. Most már csak arra kell figyelned, hogy a háttér is előnyös legyen.
  • Apropó, háttér: talán ez a legnehezebb. A legjobb, ha a háttérre kevesebb fény esik, mint rád, mégis te vagy a lényeg. Ha túl sok fény éri, foltokban vagy teljes egészében fehér lesz, ezt hívják kiégésnek. Legyen ritmusa (hiszen a képnek is van ritmusa, nem csak a zenének), színe, üzenjen valamit.

Minden másra jó a bjutifilter.

A legjobb tanács, amit adhatok, mégis ez:

Készíts vagy készíttess egy képet magadról, filter és egyéb trükközés nélkül, amelyen a lehető legjobban hasonlítasz saját magadra. Ne töröld ki, sőt: nézegesd. Mindennap, naponta egy-két percet. Akkor is, ha utálod, akkor is, ha semmi mást nem látsz, csak a „hibáidat”. Ez vagyok én, így nézek ki – mantrázd mellé. Előbb-utóbb érdekes dologra leszel figyelmes: elkezded elfogadni. Elkezdesz úgy nézni rá, mint egy teljesen normális és alighanem egészen szép emberre, mintha egy barátod szerepelne a képen. Egész más lesz tükörbe nézni egy ilyen önterápia után, meglátod.

És még az is lehet, hogy soha többé nem használsz majd filtert.

Az Instagram becsapós világa: 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése