Menopauza és a női munkavállalók

„Bármilyen apró hibát vétettem, megkaptam, hogy biztosan a változó kor miatt van. Egyszer egyik tréner odajött hozzám, azt mondta, aggódik, mert a negyvenes éveimben járok, és így nem tudok majd éjjeli műszakot vinni. Visszakérdeztem, hogy miért, és azt válaszolta, hogy a menopauza miatt majd nem tudok aludni, és folyton fáradt leszek” – mesélt a Guardiannek tapasztalatairól a most 51 éves Sukie Stratton, és van, akinek még nála is rosszabb élményei voltak. „Gyereknek éreztem magam, mindig leszidtak. Ugye nem fogod tartani a határidőt, még egy bekezdést sem írtál bele ebbe a dokumentumba, mondogatták…Egyáltalán nem volt önbizalmam. Haszontalannak éreztem magam” – idézi fel ezt a nehéz időszakot Mara, aki egy nőgyógyászati műtét miatt korai menopauza lépett fel. 

„Keményebben kell dolgoznom, hogy bizonyítsam, nekem is van itt helyem” – endometriózissal a munka világában

Addig, amíg valaki meg nem tapasztalja, talán nem is sejti, hogy a menopauza vagy változókor hatásai milyen sok területre gyűrűznek át, hogy külön kihívások elé állítja a nőket a munka világában. Ehhez nyilván köze van annak is, hogy erről nem beszélünk, maguk az érintettek sem, így pedig nem könnyű felmérni, hogy pontosan milyen következményei lehetnek egy olyan folyamatnak, ami bizony része a női életnek, de azért az elmúlt években már készült néhány felmérés ezzel kapcsolatban.

Az egyik nagy telekommunikációs cég öt országból több mint ötezer nőt kérdezett meg arról, hogyan élik meg a változókort a munkahelyükön: három országban a nők egyharmada próbálja eltitkolni a menopauza tüneteit, mert félnek a megbélyegzéstől, és minél korábban jelentkeznek a tünetek, annál jobban vonakodnak attól, hogy segítséget, támogatást kérjenek: Nagy-Britanniában például a 44 éves kor alatti, de már menopauzás szimptómákkal küzdő válaszadók 63 százaléka próbálta elkerülni, hogy a munkahelyükön beszéljenek a problémájukról, kortól függetlenül, minden érintettet nézve viszont ez az arány 43 százalékra csökkent.

Talán ennél is megdöbbentőbb a kutatás, amit egy brit egészségbiztosító és egy HR-menedzsmenttel foglalkozó cég készített, felmérésük szerint a változó korban lévő, 45-55 év közötti dolgozó nők 59 százaléka számolt be arról, hogy a menopauza negatívan befolyásolja a munkájukat, és úgy becsülik, Nagy-Britanniában eddig 900 ezer nő hagyta ott a munkahelyét a klimaxos tünetek miatt. Ugyancsak 2019-ben Newson Health Menopauza és Jóléti Központ is publikálta saját felmérésének eredményeit: náluk a válaszadók több mint 90%-a úgy érezte, hogy a klimaxos vagy perimenopauzás tünetek befolyásolják a munkahelyi teljesítményét, és a nők egyharmada fontolgatta, hogy emiatt csökkenti a munkaidejét vagy akár otthagyja a munkahelyét. 

„Nem kényszerítettek arra, hogy hagyjam ott a munkahelyem, de úgy éreztem, nincs más választásom…Nem akartam eljutni arra a pontra, hogy valaki szóljon, hogy nem végzem rendesen a  dolgom. Úgy éreztem, nem vagyok képes ugyanolyan szinten végezni a munkámat, mint előtte” – ezt már a 46 éves Cara meséli, aki 2020 novemberében hagyta ott felsőoktatási állását a perimenopauza miatt. És, hogy miért nem kért segítséget? Azért, mert ő is szégyellte magát. Történik mindez úgy, hogy soha nem volt annyi 45 év feletti nő a munkaerőpiacon, a hét legiparosodottabb országban (G7) a nők ebben a korcsoportban a munkaerő 11 százalékát teszik ki, és az elmúlt három évtizedben folyamatosan nőtt a számuk. Magyarországon is érzékelhető a növekedés, és a menopauza hazánkban a középkorú női munkavállalók 60 százalékát érinti valamilyen formában.

Fotó: Getty Images

A klimax egy hosszú, akár tíz évig is eltartó folyamat, mely a petefészek hormonális változásai miatt az egész szervezetre hatással van. A menzesz elmaradása 45 és 55 év között tekinthető normálisnak, de genetikai okokból, betegségek, dohányzás, vagy bizonyos orvosi eljárások hatására előfordulhat, hogy már 40 éves kor előtt jelentkezik a változó kor, ezt korai menopauzának nevezzük. A változókorú nők 75 százalékát érintik a menopauza tünetei, melyek lehetnek enyhék, középsúlyosak és súlyosak, utóbbiakat az érintett nők körülbelül egyharmada tapasztalja meg.

A beszámolók szerint az ezzel az állapottal együtt járó tünetek közül a dolgozó nőket leginkább koncentráló képesség csökkenése, a fáradtság, a kialvatlanság, a memóriazavar, a hangulatingadozás, a depresszió, a hőhullámok, fokozott izzadás zavarja a leginkább, a munkahelyi környezet pedig fokozhatja a diszkomfortot – nehezebb megbirkózni a hőhullámmal, az izzadással rosszul szellőző, meleg helyiségekben, főleg, ha nem olyan könnyű elszabadulni hűtőzni, inni egy kicsit, a munkahelyi nagy zajszint miatt nehezebb koncentrálni, és zavaró és kínos helyzeteket okozhat, ha nem megfelelőek a higiéniás lehetőségek, mondjuk nincs elég mosdó, a sort tovább lehetne sajnos folytatni. Nem könnyíti meg a dolgot, hogy nemcsak a kívülállók, sokszor maguk az érintettek sincsenek tisztában ennek az életszakasznak a velejáróival, ami még nehezebbé teszi az ezzel való megküzdést, mert fokozza a szégyenérzetet. „Tapasztalatink szerint sok nő senkivel nem beszél a tünetekről. Azt hiszik, megőrültek, vagy valamilyen komoly baj van velük” – mesélt észrevételeiről Rachel Weiss, a Menopause Cafe alapítója.

Mit lehet tenni?

Az első és legfontosabb nyilván az lenne, ha minél szélesebb körben, társadalmilag leszámolnánk a változókort övező stigmákkal, ha ezt is lehúzhatnánk a tabuként kezelt témák, jelenségek listájáról, ha nem egyéni “problémaként” kezelnénk, és ez nyilván magával hozna sok pozitív változást, mind döntéshozói, mind más szinteken. Ha csak a menopauza karrierre gyakorolt hatását nézzük, akkor természetesen a munkaadóknak is felelősségteljesen kell viselkedniük, olyan vállalati környezetet kell teremteniük, amelyek igazodnak a változókorban lévő nők igényeihez is. „Egyetlen nőnek sem szabadna reményvesztettnek, tehetetlennek, elutasítottnak vagy láthatatlannak éreznie magát, amikor egy teljesen természetes életszakasszal néz szembe” – nyilatkozta a Forbesnak Marie Teevan, aki maga is a változókor miatt kényszerült karrierváltásra.

Egyes szakemberek szerint persze ahhoz, hogy a dolgok érdemben változzanak, nemcsak a változókorban lévő nőkkel szembeni előítéletekkel kell leszámolni a munkahelyeken, hanem úgy általában a kor alapú diszkriminációval, előítéletekkel, mert ez is ugyanúgy akadályozza azt, hogy érdembeli változások történjenek. „Az idősebb nők a perifériára szorulnak, feláldozhatónak tartjuk őket, így nem lep meg, hogy bármi, ami hatással lehet rájuk, arra nemhogy egyfajta kellemetlenségként gondolnak, hanem az egy nem létező probléma mások számára” – véli Chris Bobel, a UMass Boston gendertudományokkal foglalkozó oktatója. Miközben a 45 év feletti nők nagyon is értékes munkaerők tudnak lenni, a cég és a társadalom is tud profitálni abból, ha nem engedik el a kezüket, ha megbecsülik őket, és különösen fontos ez, ha az üvegplafont valóban át akarjuk törni, hiszen a menopauza időszaka egybeesik egy fontos karrierszakasszal, általában ebben a korban kerülnek a nők vezetői, felsővezetői pozícióba.

De mit lehet tenni a mindennapokban? Arra szinte minden témával foglalkozó cikkben felhívják a figyelmet, hogy nem feltétlenül kell nagy dolgokra gondolni, néhány, viszonylag egyszerű intézkedés is elég ahhoz, hogy a változókorban lévő munkavállalók komfortosabban érezzék magukat. „Például biztosítani lehet az ivóvízhez való hozzáférést, az egyenruhák lehetnek többrétegűek, és rugalmas munkaidő-beosztással meg lehet könnyíteni az esetleges orvosi vizsgálatokon való megjelenést” – írja egyik tájékoztató anyagában az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA). De más “apró gesztusok” is vannak, a rugalmas munkaidő mellett a távmunka biztosítása is segíthet, de az is, ha vannak olyan helyiségek, ahova el lehet vonulni pihenni, vagy olyan helyen dolgozhatnak, ahol jó a szellőzés, akár asztali ventilátort is a rendelkezésükre bocsátanak.

És rengeteg olyan jógyakorlat beiktatható a vállalti folyamatokba, ami megkönnyítheti a változókorú női munkatársak mindennapjait, támogatja a munkavégzésüket. Nagyon fontos a tájékoztatás, a megfelelő kommunikáció, a párbeszéd, az érzékenyítés, ezzel az életszakasszal kapcsolatban ugyanis rengeteg a téves információ, és ha nemcsak maguk az érintettek, hanem kollégáik is birtokában vannak a fontosabb ismereteknek, akkor valószínűleg a változókorban lévő munkavállalók is azt érzik majd, nyugodtan beszélhetnek erről, hogy sem a vezetőség, sem a HR-, sem a kollégák részéről nem fognak süket fülekre találni, vagy nem kell félniük az előítéletektől. A vállalati kultúra szempontjából nyilván fontos az, hogy a vezetőség is példát mutasson, ha mondjuk van, aki maga is érintett, megpróbálhatja elfogadottá tenni ennek az életszakasznak kihívásait, hogy más nők is felhatalmazva érezhessék magukat, hogy a jövőben beszéljenek problémáikról.

Több példa is van arra, hogy cégek saját programot hoztak létre, a Tescónak is van egy ilyen kezdeményezése, 2020. október 18-án, a menopauza világnap alkalmából indították el ezt itthon. „Sajnos sokszor hallok negatív reakciókról, amikor a nők megnyílnak arról, min mennek keresztül változókorban mind a magánéletben, mind a munkahelyen. Fontos lenne elfogadni, hogy a menopauza nem magánügy, a család, a barátok vagy a kollégák egyaránt érintettek, ezért érdemes tisztában lenni a folyamatokkal, és támogatni ebben az életszakaszban a nőket” – nyilatkozta Iványi Orsolya menopauza aktivista, aki vállalta, hogy együttműködik a céggel ennek a programnak a keretében.  

A Bloomberg cikke szerint annak felismerésében, hogy valamit tenni kell, Japán  egyike volt az elsőknek, de más források szerint Nagy-Britanniában is történtek előrelépések, London polgármestere, Sadiq Khan nemrégiben bejelentette, hogy az önkormányzatban szeretne olyan irányelveket bevezetni, amelyek segítik majd a változókorban lévő munkatársakat, illetve már több vállalat – többek között a Channel Four televíziós csatorna – vezetett be a fentiekhez hasonló intézkedéseket, és vannak elérhető ajánlások, segédletek, sőt, olyan szervezetek, amelyek szívesen tartanak céges tréningeket a témában. „Amikor megszerveztük az első konferenciákat, sokan azt gondolták, bolondok vagyunk, viszont néhány nagyobb munkaadó döbbenten kérdezte, hogy erről eddig miért nem tudtak. Így indultunk el” – mesélte Deborah Garlick, aki az egyik ilyen szervezetnél dolgozik.

A briteknél politikusok is felismerték az ügy fontosságát, júliusban az alsóház női és esélyegyenlőségi bizottsága vizsgálatot indított a menopauza és a munkahely témájában. „Ezek a nők életük teljében vannak, a negyvenes, ötvenes éveik végén járnak, és vezető beosztásban kellene lenniük … Ők azok, akiknek úttörőnek és példaképnek kellene lenniük a fiatalabbak számára a munkahelyen” – mondta a bizottság elnöke, Caroline Nokes. Többek szerint, ami nagy előrelépés lenne, az a törvényi szabályozás megváltoztatása, munkajogi szempontból a változókorban lévő nők nem számítanak védett munkavállalónak, mint mondjuk a várandós nők, igaz. nincsenek teljesen magukra hagyva, a kor, nem és egészségügyi állapot alapján való megkülönböztetés tilos. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne történének visszaélések, a briteknél az utóbbi években megnőtt azoknak a munkaügyi pereknek a száma, ami változókorral, pontosabban az emiatt elszenvedett hátrányos megkülönböztetéssel hozható összefüggésbe. A növekvő szám oka nem feltétlenül az, hogy több ilyen eset van, hanem inkább az, hogy a nők jobban ki mernek állni a jogaikért, és ha ugyan még hosszú út is áll előttünk, a szégyenérzet, ami sokaknak együtt jár a menopauzával, kezd elhalványodni.

Járványügyek

Felmerülhet a kérdés, milyen hatással volt a járvány a változókorban lévő nőkre, azoknak, akiknek lehetősége volt otthon dolgozni, könnyebbséget jelentett-e az, hogy nem kellett bejárniuk, és milyen nehézségekkel kell szembenéznie azoknak a társaiknak, akik pedig az elmúlt másfél évben elveszítették az állásukat. Egy brit felmérés szerint, amiben közel 2000 nő vett részt, a menopauzában lévő nők 47 százaléka azt állította, hogy a pandémia miatt a lelki tünetek felerősödtek, egyharmaduk pedig arról számolt be, hogy a fizikai tünetek súlyosbodtak, emellett több mint negyven százalék mondta azt, hogy kevesebb támaszuk volt ebben az időszakban, ami segített volna megküzdeni a tünetekkel, és valószínűleg csak fokozta az elszigeteltség érzését, amit szinte mindenki megélt az elmúlt bő másfél évben.

Egy, a járvány első hónapjaiban megjelent cikk még azt feltételezte, hogy a home office-nak lehetnek azért pozitív hatásai, otthon valószínűleg sokkal több lehetőség adott arra, hogy a menopauzával járó tünetekkel meg lehessen birkózni, már csak amiatt is, mert elvileg rugalmasabb időbeosztást teszt lehetővé, sokkal inkább a magunk urai vagyunk, könnyebb lepihenni, félrevonulni és így tovább. Emellett viszont ott van az, hogy a munka és magánélet között elmosódott a határ, és a láthatatlan munka nagy része továbbra is a nők vállát nyomta, és ennek az anyagnak a szerzője is megjegyzi, hogy a személyes interakció visszaszorulása, illetve az is problémát jelenthet, hogy csökkenhet a hozzáférés az olyan szolgáltatásokhoz, amelyek segíthetnek megbirkózni az esetleges problémákkal.

És ez fokozottan igaz, azokra, akik elveszítették az állásukat, és sajnos egyes források szerint ez jobban sújtotta a nőket, ugyanis felülreprezentáltak azokban a szektorokban, amelyeket a pandémia okozta gazdasági hatások különösen hátrányosan érintenek. Saadiya Zahidi, a Világgazdasági Fórum végrehajtó bizottságának tagja szerint a járvány alapvető hatással volt a férfiak és a nők közötti egyenlőségre a munkahelyeken és a családokban egyaránt:

Nők a munka világában:

• „Mintha büntetnének a munkahelyek azért, mert gyereket szültél” – Megmutatjuk, miért jó munkaerő az anya
• Sporttal a siker útján: ez a magyar női vezetők egyik titka
• A nők a munkahelyen is rengeteg láthatatlan munkát végeznek