„Én már nem bírom, ezt már nagyon unom” – énekelte a Pa-Dö-Dö valamikor a kilencvenes években a Fáj a fejem címet viselő dalában. A humoros, könnyed szöveget sokan érezhették magukénak, és az elmúlt közel három évtizedben ugyanolyan fejfájósok maradtunk. Hazánkban körülbelül egymillió embert, elsősorban nőt érint az állandóan vissza és visszatérő fejfájás, a migrén. Időnként egészen fiatal korban kezdődik, és az erőteljesebb esetekben a teljes életminőségre rányomja a bélyegét.
Lillának gimnazista korában kezdődtek az erős fejfájások, nagyjából kéthetente szedett be egyet a hozzá hasonlóan fejfájós édesanyja gyógyszereiből az éjszaka közepén, de néha még így is valamelyik iskolai padon fekve pihent napközben. Felnőtt korára heti két-három alakalomra sűrűsödött a fejfájós napok száma, ilyenkor időnként erős gyógyszerek segítségéve, saját szavaival élve „bedrogozva” kell lennie ahhoz, hogy ellássa a családját. Hasonlóan erőteljes tünetekről számol be Kati. „Volt egy időszak, amikor naponta fájt a fejem, ez akadályozott a munkában, az autóvezetésben. Ilyenkor gyógyszert szedtem be és a homlokomra tett zsebkendővel feküdtem a szobában.” Emma szintén abba a kategóriába esik, akinek időnkét a fejfájáshoz kell igazítani a napi feladatokat. „Néha meg tudom előzni, hogy időben beszedek egy gyógyszert, de ha kialakul, akkor két-két és fél napig nem vagyok topformában, legalább egy nap alvásra, pihenésre, rádióhallgatásra van szükségem. Mostanában már nem csak hétvégére esik egy-egy migrén, hanem bármikor, így aznap dolgozni sem tudok, minden időpontomat le kell mondanom.”
A migrén: túl sok az inger és kórosan tudatosulnak
Ami a beteg(?) számára egy jobb esetben kellemetlen, rosszabb esetben minden felülíró borzalmas jelenség, az az orvos szemében egy jól leírható neurológiai folytam. Dr. Schwab Richárd a migrén kialakulásának okai és a gyomor és bélrendszer közötti kapcsolattal, ezen belül is a bélflóra kóroki jelentőségével foglalkozik. Beszélgetésünket azzal indítja, hogy „a fájdalom egy olyan jelenség, ami az evolúció szempontjából jelentőséggel bír, például a gyulladással összefüggésben figyelmeztet minket, hogy pihentetnünk kell egy végtagot. Fontos ugyanakkor a »kóros« fájdalomszignálokat elkülöníteni a fájdalomérző rostok aktiválódásának olyan formáitól, aminek nincs jelentősége – például, hogy állunk a talpunkon. Ennek a nyomási ingernek nincs a szervezetünkre nézve veszélye, amit el kellene kerülni, tehát nem szabad tudatosulnia, »hogy van«. A fájdalomérzet tudatosulásában nagy szerepe van a talamusz nevű köztiagy-struktúrának. Ide fut be az összes érzőpálya, ami az agykéreg felé fut tovább, ahol a tudatosulás történik. Vagyis úgy működik, mint egy »szabályozó-relé« ami a tudatosulásról dönt. A talp példánál maradva, ha állunk, akkor ötven, hetven vagy még több kiló nehezedik ránk. Ezt a fájdalomérzékelő rostok érzékelik, mégsem tudatosul fájdalomként. Az agyunk képes kiválasztani, mi a fontos és mi nem az. Egy csomó állandósult inger nem jelenik meg fájdalomként, hiszen fontos, hogy az agykéreg ne terhelődjön túl, arra tudjon fókuszálni, aminek jelentősége van.”
A fejfájásnak rengeteg oka lehet (Fotó: Getty Images)
Eddig az agyi idegpályák normál működéséről volt szó. De mi megy végbe a szervezetünkön belül akkor, amikor kialakul a sokaknak ismerős, nehezen elviselhető lüktetés? „Léteznek normál esetben nem tudatosuló krónikus ingerek. Tipikusan ilyen, amikor túl sokat ülünk a számítógép előtt, és ez kényszertartást eredményez. Mivel ez csak fejtartás, nem szabad, hogy fájdalomként tudatosuljon. De ha túl sok inger éri a talamusz központot, akkor ez egy idő után kórosan tudatosul, súlyos öngerjesztő folyamatot eredményez, aktiválódnak a környéki idegdúcok az úgynevezett hipotalamuszban is, ami már a migrén jól ismert tünetegyüttesét, a fénykerülést, hányingert, étvágyváltozást, ásítást és a többit elindíthatja, és ami a migrénes fejfájás egyik formájához vezethet.” A kicsit sem kellemes állapotot jól ismerők számára a gyakorlatban ilyenkor következik a gyógyszer és a pihenés az elsötétített szobában.
Ez a neurológia rész, de maguknak az érintetteknek is van egy (vagy akár több) megfigyeléseken alapuló tapasztalata, valószínűleg nincs olyan migrénes, aki ne tudná bizonyos eseményekhez, jelenségekhez kötni a vissza és visszatérő fájdalmat. Az is egyértelmű, hogy egy minden esetet magyarázó okot senki nem tud említeni, mintha az érintettek a sötétben tapogatóznának, mikor felteszem azt a kérdést, hogy szerintük mi váltja ki a fejfájásukat. „A hormonváltozásoknak is lehet hozzá köze” – véli Anikó. „Nálam együtt kezdődött az öregedés más jeleivel. Talán a gyomorsavam is közrejátszhat, de a stressz a legbiztosabb.” Lilla a lehetséges kiváltó okok még szélesebb spalettáját tárja elénk. „Van egy kialakuló zöld hályogom, a szemüregi nyomás is hatással lehet rá, de pajzsmirigyproblémával is küzdök, ez is közre játszhat. A front mindenképpen befolyásolja, elsősorban a hidegfront és a gyors frontváltozások, ezek teljesen kiütnek.” Emma és Kati szintén több dolgot említ, mint lehetséges kiváltó okot. Előbbi a kevés folyadékbevitelt, a rossz étkezést, a stresszt, a fáradtságot, a kávé hiányát, a túlzott meleget említi. Utóbbi a hormonális folyamatok, a stressz és a túlterheltség számlájára írja a migrént. Egy mondatban összefoglalva: a betegek tapasztalata azt mutatja, hogy a migrént kis túlzással bármi kiválthatja.
Orvos vagy fájdalomcsillapító: ez itt a kérdés
Kérdés, mit tesz a migrénes ember, hogy ne fájjon a feje. Anikó csak bevesz egy gyógyszert és vár. Otthon ezt látta szintén fejfájós édesanyjától és testvérétől, talán ezért, soha nem fordult meg a (meglehetősen gyakran fájó) fejében, hogy orvoshoz forduljon. Kati sem keresett fel egészségügyi szakembert kimondottan a migrén miatt, egy másik probléma kapcsán egyszer beutalták idegorvoshoz, aki csupán Kati elmondása alapján, bármiféle vizsgálat nélkül közölte, hogy van egy érszűkület a fejében, ez okozza a vissza és visszatérő fájdalmat. „Ezt én így nem tudom elfogadni. Már azért sem, mert nem egyfajta fejfájás van, nehéz elhinni, hogy egyetlen okra vezethető vissza.”
Emma és Lilla viszont kifejezetten a migrén miatt mentek orvoshoz, de ez egyikőjüknek sem jelentett gyökeres változást. „Két-három évente elhatározom, hogy muszáj kideríteni az okokat” – meséli Lilla. „Ilyenkor felkeresek a neurológust, fejfájás-klinikát. Mindig ugyanazokat a köröket futom. Kiderül, hogy vashiányos vagyok, nincs rendben a pajzsmirigyem, és szóba jön a zöld hályog. Ezt az utóbbit oknak nevezik, holott már tizenhat évesen is rendszeresen volt migrénem. Kipróbáltam tejtermék- és tojásmentes diétát is, de nem jött be. A végszó pedig mindig az, hogy szedjek fájdalomcsillapítót.”
Emma szintén nem érzi azt, hogy túl messze jutott ilyen módon, pedig a magyar és a holland egészségügyi rendszert is megjárta a problémájával. „A legidegesítőbb ebben, hogy nem tudnak segíteni vagy bagatellizálják. Nem szteroid gyulladásgátlót ajánlottak, a nőgyógyászat minden más megoldást kizárt, hiszen akkor egy másik problémával elhúzódó kezelések alatt álltam. Egyszer kaptam beutalót neurológushoz, tőle kaptam egy triptant, de oda nem lehet rendszeres konzultációra járni. Marad a háziorvos, aki általában nem tud segíteni. Viszont a neurológus javaslatára felírja a triptan származékot, ami legalább ingyen van. Ha kérnék bétablokkolót, akkor azt írna fel, nem igazán ért hozzá, hogy kinek milyen segítség válik be. Kísérleti nyúlnak érzem magam, ezért távol tartom magam attól, hogy háziorvostól tanácsot kérjek.”
Ilyen esetben marad a gyógyszer. Ami egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon jó megoldásnak számít. Maguk ez érintettek is érzik ezt, Anikó például kifejezetten azért hagyta el egy amúgy hatásos fájdalomcsillapító szedését, mert úgy érezte, túlzottan fel van dobva tőle. „Kicsit olyan volt, mint a drog.” Lilla hosszú ideig szedett egy nagyon erős hatóanyagú gyógyszert, a pirulák „erejét” jól prezentálja az a történet, miszerint Lilla egyiptomi származású férje az egyik hazaút előtt figyelmeztette, hogy szedje ki a táskájából a gyógyszert, mert Egyiptomban az drognak számít, és börtönbüntetés jár a birtokolásáért. „Sokszor van, hogy szedek egy fajta fájdalomcsillapítót, aztán azt veszem észre, hogy kivonták a forgalomból. Nem jó belegondolni, hogy mi volt benne, milyen hatással bírt, ha megszüntették az árusítását. És én ezeket szedem évekig.”
A fájdalomcsillapító gyógyszerek hosszú távú, rendszeres szedését az orvos sem javasolja. Dr Schwab Richárd hangsúlyozza, hogy ha már kialakult a nehezen elviselhető fejfájás, akkor természetesen kezelni kell a „rohamot” is, de célszerű a megelőzésre helyezni a hangsúlyt mind az életmód, mind a gyógyszeres kezelés tekintetében. „Az akut fájdalom megszüntetése fontos, a gyógyszeres rohamterápia ugyanakkor nem veszélytelen. Egyes vesebetegségek kialakulása 30-40 százalékban a krónikus fájdalomcsillapító alkalmazásra vezethető vissza.”
A bélflóra baktériumai is közrejátszanak
Elsőre meglepő lehet, de Dr. Schwab Richárd gasztroenterológus orvosként egy fejfájásklinikán neurológusokkal együtt dolgozik és kutat ebben a témában. A migrénes fejfájás ugyanis – a legújabb kutatások tükrében – nem csak és kizárólag az ideggyógyász szakterületéhez tartozik. „Az orvostudomány az emésztőszervi tüneteknek, az émelygésnek, a hányingernek sokáig nem tulajdonított kóroki jelentőséget” – magyarázza Dr. Jarecsny Tamás neurológus. „A bélflóra, a bélrendszerben élő baktériumok kutatása azonban sok neurológiai betegség, gyulladás kialakulási mechanizmusában forradalmian új szemléletet hozott. Igaz ez a a Parkinson és az Alzheimer kórra, és a Sclerosis Multiplexre. Úgy tűnik, hogy a migrénes tünetegyüttes kialakulásában a Talamusz-fáradás tényezői között több olyan is van, ami a belekben kezdődik.”
Fotó: Getty Images
A friss eredmények természetesen nem azt jelentik, hogy a gasztroenterológus át fogja venni a neurológus helyét a fejfájás klinikákon. Sokkal inkább arról van szó, hogy a betegséget eggyel több aspektusból vizsgálják. „A különböző szakorvosok ugyanazt az elefántot látják, mint problémát, csak máshonnan nézik. Az egyik szakorvos hátulról nézi, így a vastag lábait és a farkát vizsgálja. Aki szemből nézi, az pedig a nagy füleit és az ormányát fedezi fel benne.”
Az „elefánt” (vagyis a migrén) megismerése mindenképpen a kialakulás okainak felderítése révén, többszakmás szemlélettel lehetséges. Több önmagában jelentéktelen inger kell ahhoz, hogy az idegrendszer „ne bírja tovább”, és kialakuljon a hasogató érzés az agyban. Dr. Schwab ezt is egy hasonlattal szemlélteti. „Ha valaki vezetés közben kicsúszik az autóval, annak rendszerint sok oka van. Fáradt, kialvatlan volt a sofőr, túl gyorsan hajtott, csúszós volt az út, esetleg ivott, nem volt téli gumi az autón, kopottak a fékek, nem vett fel szemüveget és sok egyéb más tényező állhatott fent. Ezek közül nehéz egyet kiragadni és azt mondani, hogy ez okozta a balesetet.” Mindebből következően a gyógyítás sem egyetlen tényezőre koncentrál. A cél a fájdalomcsillapítók rendszeres szedésének elhagyása, ehhez pedig a beteg addigi életmódját bizonyos szinten meg kell változtatni. „A baleset-megelőzésnél is fontos például, hogy ne igyunk alkoholt, ne vezessünk túl gyorsan, és ne legyünk kialvatlanok. A migrénes beteg esetében is van egy csekklista, amin végigmegyünk, tudatosítjuk a páciensben, hogy az életvitele korrekcióra szorul.” Egyes tényezőkre, mint például a frontátvonulásokra, sem a betegnek sem az orvosnak nincs hatása, de rengeteg apró kis beidegződés alakítható. Például figyelni lehet arra, hogy a vércukor-esést okozó inzulin-rezisztencia megoldódjon, a hisztamin-intolerancia hátterében álló bél-barrier sérülések begyógyuljanak, de a példákat hosszan lehetne sorolni. „Maradjunk a saját szakterületemnél. A mikrobiom, a bélrendszerben élő baktériumflóra sérülése ezek közül több triggert érint, ennek helyreállítása több önmagában nem túl jelentős faktor kiküszöbölését, orvosi szakszóval eliminációját eredményezi, a frontérzékenység megszűnéséhez vezet. Ehhez szisztematikus életmódváltásra van szükség, ami rettenetesen nehéz sok esetben. Viszont ez vezethet ahhoz, hogy a beteg elhagyhassa a gyógyszereket úgy, hogy a továbbiakban ne rombolja az életminőségét a krónikus fejfájás.”