Modern fogamzásgátló módszerek

Annak idején, fiatalkorunkban egyértelmű volt, hogy amikor „itt az idő”, akkor elmegyünk a nőgyógyászhoz, aki majd felír fogamzásgátló tablettát. Édesanyánk, nővérünk is így tett, mi pedig követtük a példájukat. Később aztán egyre többet tanultunk saját testünk működéséről, és egyre több volt az elérhető tudományos információ is. Megértettük, hogy a hormonok micsoda fontos szerepet játszanak szinte minden működésünkben, és azt is tapasztalhattuk, hogy időnként gondot is okozhatnak, ha zavar támad ebben a csodálatos szabályozó rendszerben.

21. századi megoldások

Ami egykor olyan egyszerűnek tűnt – csak bekapunk naponta egy pirulát, és megoldottuk a védekezést a nem kívánt terhesség ellen – annak már átláttuk a hátterét is. Olvastunk arról, hogy ilyenkor tulajdonképpen mesterségesen adagolunk hormont magunknak, aminek persze megvannak az előnyei (biztonság, kiszámíthatóság), ám mindenképp beavatkozás a szervezet rendjébe. Így sokan örültünk annak, amikor arról hallottunk, hogy a fogamzásgátlók hormontartalma csökken, és még inkább annak, amikor megjelentek az első minipillek, amelyek kevesebb fajta ilyen anyagot tartalmaznak. Nevezetesen: nincs bennük ösztrogén, csak progeszteron – máris kevesebb a hormonterhelés.

Fotó: Getty

Ez nagyszerű, de mi lesz akkor a biztonsággal? Mihez kellett az ösztrogén, és ha nincs, nem fog hiányozni?
Hogy ezt megértsük, kicsit nézzük át, melyik hormon miért is került a fogamzásgátló tablettáinkba!

Egy kis biológia

Annak, hogy egy terhesség létrejöjjön, alapfeltétele, hogy a petefészekben megérjen egy petesejt, kilökődjön, hogy aztán meg tudjon termékenyülni, majd beágyazódni a méh nyálkahártyájába. Ezt segíti az is, ha a méhnyaknál található váladék megfelelő állagú, amiben a spermiumok hatékonyan mozoghatnak, és a méhfal elég vastag.

Ebből következik mindennek az ellenkezője: ha nincs petesejt, akkor nem tud mi megtermékenyülni, vagyis kizárt, hogy teherbe essünk. De a peteérésen kívül a folyamat egyéb elemeinek gátlása is ezt szolgálja: ha a méh nyálkahártyája nem elég vastag, akkor hiába érkezik petesejt, nem feltétlen tud beágyazódni, illetve ha a méhnyak nyákja nem megfelelő, akkor a spermiumok nehezen jutnak el a céljukhoz.

Mindezeket a tényezőket a hormonszabályozásnak köszönhetjük. Ezeket a mikroanyagokat úgy képzelhetjük el, mint üzenethordozókat, amelyek kiadják az utasítást, hogy mi történjen a petefészekben vagy a méhben. Képesek kedvezővé vagy épp kedvezőtlenné alakítani a feltételeket egy esetleges várandóssághoz. Amióta a tudomány képes kívülről is hormont adagolni, azóta „kicselezheti” a szervezetet. A megfelelő anyag megfelelő időben és mennyiségben történő adásával megakadályozhatjuk, hogy a terhesség létrejöjjön. Ehhez jól kell ismerni a hormonok működését.

Ma már jól tudjuk, hogy a folyamat kétféle női hormon, a tüszőhormon (ösztrogén) és a sárgatesthormon (progeszteron) szabályozása alatt áll, illetve annak a két agyi hormonnak (FSH és LH) a hatása alatt, amelyek ezeket a női hormonokat „utasítják”.

Ezeknek köszönhetően érik meg a petesejt és lökődik ki, illetve fogamzásgátlóként való alkalmazásuk esetén hatásukra marad el a petesejtérés és kilökődés (ovuláció). Nekik betudható az is, hogy a méhnyak nyákjának konzisztenciája sűrűbb lesz, a méhnyálkahártya (endometrium) pedig alkalmatlan a beágyazódásra, sőt a petevezeték azon funkciója is romlik, ami a petesejt továbbítását végzi. Ezek közül a feladatok közül a progeszteron főként a méhnyak nyákjáért és az endometriumért felel.

Mindenből egy kicsit?

A kombinált fogamzásgátló tablettákat azért nevezik így, mert mindkét hormont tartalmazzák, ám az úgynevezett mini tabletták (minipill) vagy POP-ok (progesztogén only pill) csak sárgatesthormont (progeszteront). Vagyis az ösztrogénmentes mini verzió hatásmódja csak kis részben az, hogy blokkolja az ovulációhoz szükséges petefészek-működést, nagy részben úgy hat, hogy sűrűbbé teszi a méhnyaknyákot a spermiumok nehezebb átjárhatósága érdekében, illetve elvékonyítja a méh nyálkahártyáját, hogy ezzel is nehezítse az esetlegesen megtermékenyített petesejt beágyazódását.

A két tablettatípus hatásmechanizmusa tehát részben eltérő, ugyanakkor a hatékonyságukban nincs különbség; a hormontartalmú fogamzásgátló készítmények nyújtják az egyik legnagyobb védelmet a nem kívánt terhességgel szemben.

Ez a bizonyos egyik legnagyobb védelem pedig a 0,3-0,7 számmal írható le: százból ennyi nő esik teherbe tizenkét hónap alatt, ha így védekezik (vagyis százból még egy sem). Ezt jelenti a Pearl Index, amivel a különféle fogamzásgátló módszerek megbízhatóságát értékelik.
Kérdés persze, hogy mi szükség van bármely készítményhez is ösztrogénre, ha a védekezés nélküle is éppoly biztos, és így kisebb a hormonterhelés?

Nos, van azért olyan dolog, amiben a kombinált változat a jobb, ez pedig a cikluskontroll (úgynevezett vérzésprofil). Ez annyit jelent, hogy a tabletta által kiváltott vérzés hasonlít a természetes menstruációhoz – ebben pedig az ösztrogén jól teljesít (bár a kapható mini tabletták sem egyformák ebből a szempontból.) Persze ez csak akkor előny, ha valakinek fontos, hogy művi szabályozással hasonló legyen a menzesze ahhoz, mint ha nem szedne semmit. Ezen kívül viszont a csak progeszteront tartalmazó tablettáknak számos előnyük van.

Amellett, hogy kisebb hormonterhelést jelentenek, minden olyan mellékhatás, ami az ösztrogénhez kötődik, minimalizálható vagy akár kizárható az esetükben. Ilyen például a kellemetlen folyadékvisszatartás, amit testsúlynövekedésként élhetünk meg, a fokozott trombózisrizikó (az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az ösztrogénmentes mini tabletta szedése mellett nem, vagy csak ugyanolyan minimális mértékben fokozódik a szívinfarktus, a sztrók és a vénás tromboembólia kockázata, mint ha nem szednénk semmilyen hormontartalmú készítményt).

Ezen kívül pedig léteznek olyan egészségi állapotok, helyzetek, életkorok, amelyek mellett eleve csak ösztrogénmentes megoldást szabad alkalmazni. Ilyen faktor például minden, a trombózis esélyét növelő kockázati tényező. A jelentős túlsúly, a harmincöt évnél magasabb kor és dohányzás, illetve az érrendszert károsító betegségek, mint például a régóta fennálló cukorbetegség. De bizonyos migrének esetén sem jó ötlet ösztrogént szedni, hiszen annak alkalmazása során akár rosszabbodhat a fájdalom.

Jó hír, hogy a „minik” szoptatás alatt is alkalmazhatók, mert nem csökkentik az anyatejnek sem a mennyiségét, sem a minőségét. Vagyis ezek a modern verziók sokak számára nagy biztonsággal alkalmazhatók amellett, hogy természetesen védenek a nem kívánt teherbeeséssel szemben – végül is ez a legfontosabb dolog, amit elvárunk tőlük.