Mary Montague a saját gyerekein kísérletezett

Persze nemcsak a tudománytörténet ignorálta a nők teljesítményeit, a művészettörténeti kánon is pont ugyanezt tette jó pár női alkotóval. Gondoljunk csak a preraffaelita művészekre vagy akár a szürrealista fotós, Lee Millerre, akit sokáig csak úgy emlegettek, mint Picasso múzsája, miközben tehetséges és elhivatott fotós volt. Így annyira nem meglepő az sem, hogy Mary Wortley Montagu is csak háromszáz évvel később került méltó helyre a történelemben. Ma már úgy emlegetik, mint a 18. századi tudós és korai feministák úttörőjét, aki megtette az első bátor lépést a vakcinakészítés felé.

„Ha nem oltotta volna be a saját lányát, akkor végül nem találtuk volna meg a himlő ellenszerét” –mondta Jo Willett, a The Pioneering Life of Mary Wortley Montagu című könyv szerzője, hozzátéve, hogy nagy valószínűséggel, azért nem lett elismert Montagu, mert nőnek született.

A török fürdőkben jött az “Aha” érzés

Mary teljesen véletlenül, Törökországban ismerte meg az oltás gyakorlatát, ahol férje brit nagykövetként dolgozott. Amikor odakerült, török fürdőkbe kezdett járni, és ott olyan nőket látott, akiknek a bőrén nem voltak himlőfoltok. Ez elgondolkodtatta, majd kérdezősködni kezdett.

Így tudta meg, hogy akkoriban, Törökországban az oltás általános népi gyakorlatnak számított, amelyet jellemzően írástudatlan öreg görög és örmény asszonyok végeztek. Mary kifaggatta őket az eljárásról, és úgy döntött, hogy megéri a kockázatot. Végül az elmondottak alapján, sikeresen beoltotta a fiát, amíg Törökországban voltak, a lánya akkor még túl fiatal volt. A család ezután visszatért Angliába, ahol Wortley Montagu oltás iránti lelkesedése erős ellenállásba ütközött az egészségügyi intézmények részéről. 1721-ben olyan súlyos járvány tört ki, ekkor úgy gondolta, cselekednie kell.

A kis Maryn betegsége végül nagyon enyhe lefolyású lett.  A sikeres oltás után Mary meghívott magához nagy tekintélyű orvosokat és előkelő hölgyeket, hogy tanúi legyenek a kislány gyors gyógyulásának. Az egyik orvost, aki meglátogatta, annyira meggyőzte az, amit látott, hogy úgy döntött, beoltja a saját fiát is. Az ifjú Mary munkájának híre eljutott egészen Caroline hercegnőhöz, aki akkoriban Wales hercegnője volt.  Felkarolta az ügyet, és végül a királyi gyermekeket is beoltották. 

Mary Wortley Montagu (Fotó: Archive Photos/Getty Images)

Azonban, ahogy az ilyenkor lenni szokott, megjelentek a fanyalgók is, sőt, egy ponton komoly politikai kérdéssé vált a női tudós munkája: míg a Whigek az oltás mellett voltak, addig a Tory Párt nagyon ellenezte, szerintük az oltással durván beavatkoznak a természetbe.

Akadtak halálesetek is a beoltottak között, akkoriban még nem tudhatták, hogy nem létezik olyan vakcina, ami 100 százalékosan, minden beoltottat megvéd. Ráadásul míg Törökországban az emberek tudták, hogy az oltás után egy ideig önizolálásra van szükség, addig Angliában, ahol”, a beoltott, azaz még fertőző embereket közösségbe mentek, így akaratlanul is terjesztették a betegséget. A folyamatot rosszul tájékozott orvosok “medikalizálták, vagyis az oltás során értelmetlenül tisztogatták és véreztették a betegeiket.

Közutálat tárgya lett az, aki emberéleteket mentett

Ahogy a viták fokozódtak, Wortley Montagu hírneve csorbát szenvedett, és érvelését – miszerint az oltási folyamatot nem lenne szabad medikalizálni – elutasították. Az egyik neves orvos, William Wagstaffe  azt fájlalta például, hogy egy “tudatlan nő” által végzett gyakorlatot a királyi palotában is elfogadtak. Alexander Pope pedig mérges verseket írt Wortley Montaguról, és “himlőhelyesnek” nevezte őt. A himlő szó használatával pedig arra célzott, hogy szifilisze volt. Ez sem építette a nő hírnevét.

Mary törekvéseit gyorsan letörték, pedig, amit feltalált, az igenis megnyitotta a kaput, további kutatásoknak.  Edward Jenner, amikor 1796-ban feltalálta a himlő elleni vakcinát, azt bizony Wortley Montagu felfedezésére építette. Vagyis a nő gyógymódját fejlesztette tovább azzá, amit ma oltásnak nevezünk.

Edward Jenner beoltja a saját fiát. (Hulton Archive/Getty Images)

Ő Mary-vel ellentétben tehénhimlőt használt, mivel megfigyelte, hogy a tehenészlányok nem lesznek himlősök. Úgy döntött, megfigyelését teszteli és egy, a tudomány iránt vállalkozó kedvű, James Phipps nevű fiúnak napokig adagolta a Blossom (virág) nevű tehén himlőhólyagjaiból származó váladékot, azaz tehénhimlővel fertőzte meg a fiút, aki sikeresen átesett a betegségen. Később a himlővel megfertőzve, nem lett beteg. 

Felfedezéséről, Wortley Montagu-val ellentétben, mint tanult férfi, tudományos cikkeket publikálhatott, és őt komolyan is vették…

(via és via)