Laura Dawson hónapokon át puffadással és kimerültséggel küzdött, de kezdetben azt hitte, a tüneteket a hormonális változások, a perimenopauza okozza. Csak akkor került kórházba, amikor a fájdalom már annyira elviselhetetlenné vált, hogy mozdulni sem tudott. Ott eltávolították a bélrendszerében lévő elzáródást, és a szövettani vizsgálat megerősítette a daganat jelenlétét.
Bár a kemoterápia után, 2024 augusztusában úgy tűnt, a kezelések sikeresek voltak, alig egy hónappal később kiderült, hogy a rák tovább terjedt – írta a People.
Szeptemberben közölték velünk, hogy a betegség visszatért és átterjedt más szervekre is. Az szívszorító pillanat volt
– mondta férje, Ben Dawson.
Ahogy Laura állapota romlott, 2025 májusában úgy döntött, abbahagyja a kezelést, és inkább a szeretteivel tölti hátralévő idejét. Halála előtt nem sokkal hospice ellátásba került.
Betegsége során Laura nyíltan beszélt arról, hogyan változtatta meg haldoklása a halálról alkotott képét:
„Életem legboldogabb napjai közé tartoznak az utóbbi hetek. A társadalom kerüli a halál témáját, így csak megerősítjük a félelmet körülötte. Pedig a halál nem feltétlenül fájdalmas vagy traumatikus” – mondta.
Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meg fogunk halni. A rák erre kényszerített, és azóta teljesebben éltem, mint valaha – ez ajándék volt számomra.
Laura és férje két fiút neveltek: a 17 éves Jacobot és a 15 éves Theót. Ben elmondása szerint mindig őszintén beszéltek gyermekeikkel az állapot súlyosságáról, hogy fel tudják dolgozni, ami történhet.
„Mindig elmondtuk nekik, mire számíthatnak, hogy bízhassanak bennünk. Ez sokat segített nekünk is az egész folyamatban” – mondta. Feleségét így jellemezte: „Laura sosem engedte, hogy a betegség elvegye tőle az élet örömét, és ezt a szemléletet másokkal is meg akarta osztani.”
