„Örülök, hogy a gyerekeim nem fognak rám emlékezni”

Kim Debling forgalomirányítóként dolgozott az Angol Királyi Légierőnél – itt ismerkedett meg férjével, aki pilóta. Nagyon szerettek volna egy kisbabát, és hosszas próbálkozás után, 2015-ben mesterséges megtermékenyítéssel megfogant Rose. Ekkor diagnosztizálták Kimnél a rákot.

Az orvosok elmondták, hogy egy első stádiumú, ritka non-Hodgkin limfómája van, amelyet viszont, mivel nem volt agresszív, közvetlenül bőrkezeléssel lehetett gyógyítani. 2016-ban megszületett Rose, és Kim a lehető legboldogabb édesanya volt. A szülést követően az édesanya egy 40 alkalmas fényterápiás kezeléssel próbált gyógyulni, úgy tűnt, sikerrel.

Fotó: Kim Debling/Facebook

Az utolsó kezelés után derült ki, hogy ismét terhes, a pozitív teszt után azonban rögtön jött a hideg zuhany. Kim talált egy nyugtalanító duzzanatot az ágyékán. 16 hetes terhes volt, amikor az orvosok közölték vele: a rák visszatért, ezúttal a nyirokcsomóira is átterjedt, és nem gyógyítható. A fiatal nőben fel sem merült, hogy elvetesse a babát, még úgy sem, hogy a terhességi hormonok siettetik a betegség lefolyását. Azonnal elkezdtek egy olyan kemoterápiát, amely terhes nőkön is biztonságosan alkalmazható, és tavaly októberben megszületett Harvey. „Újra anya voltam, és nem csak egy rákos nő” – meséli Kim.

Bár a kezelését nem szakította meg, az orvosok szerint néhány hónapja lehet hátra, ha nem működik az őssejtkezelés; ez az időtartam öt évre tolódik ki, ha működik.

A bátor édesanya létrehozott egy Kestrel Design nevű céget, amely grafikai munkákat készít, és az interneten dokumentálja betegségét. Nemrégiben az arcát felismerhetetlenségig eltorzító vörös kelésekről is megosztott egy képet. „Igazából a rákbetegségem ellenére csupa öröm és boldogság az életem. Sőt, azt hiszem, ezáltal tudok a tényleg jó dolgokra koncentrálni. Örülök, hogy rákos vagyok.”

„Tudom – folytatja –, hogy egy Disney-figura se vált volna hőssé, ha nem veszíti el valamelyik szülőjét, de örülök, hogy a gyerekeim nem fognak rám emlékezni, így nem kell gyászolniuk.”

(via: Mirror)