A buddhizmus történeti megalapítója Sziddhártha herceg, aki a Sákják nemzetségében született, ezért Sákjamuninak, a Sákják bölcsének nevezik. Születése csodás körülmények között zajlott. Gazdagságban és jómódban nevelkedett, édesapja megóvta attól, hogy bármiféle szenvedéssel találkozzon.
Egy nap mégis szembesült a földi lét elkerülhetetlen törvényeivel, először egy aggastyán, majd egy beteg és egy halott képében, de végül egy aszkétát is látott. Felfogta az öregség, betegség és halál létezését, elhatározta, hogy aszkétának áll, elhagyta családját és palotáját. Vándorlása során több mesterrel találkozott, mindegyiküktől tanult. Majd szigorú böjtöléssel sanyargatta magát, így próbálván elérni a megvilágosodást. Rájött, hogy ezzel a módszerrel nem ér célt, felhagyott hát vele.
Végül egy fügefa alatt ülve érte el a megszabadulást, miközben mély meditációba merült. Végighaladt az elmélyedés különböző fokain, s közben legyőzte Mára, az ördög kísértéseit. Ráébredt a földi világ illuzórikus voltára, megértette a szenvedés lényegét.
Megvilágosodása után haláláig vándorolt, tanította és segítette a szenvedő lényeket. Egyre több tanítvány gyűlt köré, követte őt és hitét. A buddhizmus három alappillére közül a Buddha az első: a felébredt, aki saját erejéből érte el a Tudást és másoknak is segít az úton. A második a Dharma, a szent tan, a törvények, tanítások rendszere. A harmadik pedig a Szangha, a szerzetesrend, a tanítványok közössége.
Buddha tanításainak alapja a nem-ártás elve: ne bántsunk semmilyen élőlényt, mindenki felé könyörületes szívvel forduljunk. A nemes középutat tartotta ajánlatosnak, vagyis kerülni kell a végleteket, a tobzódást éppúgy, mint az önkínzást. A megvilágosodáshoz a Négy Nemes Igazság felismerése és a Nemes Nyolcágú Ösvény követése vezet. A három visszahúzó erő a vágy, a harag és a tudatlanság. Ez tartja a létforgatagban a lényeket, akik újra és újra megszületnek a karma törvénye szerint, mert tetteink, megnyilvánulásaink valamilyen következményt vonnak maguk után.
A világban minden múlandó, meg kell hát szabadulni a ragaszkodástól. A múlandóság szenvedéssel jár, ez azonban nem ok az elkeseredésre, sőt a buddhizmus kifejezetten a derűt, kiegyensúlyozottságot, lelki békét hirdeti.
A buddhista világi hívőknek öt fogadalmat kell betartaniuk: tartózkodni az élet kioltásától, a lopástól, a paráznaságtól, a hazugságtól és a részegségtől. A szerzetesekre természetesen ennél jóval több szabály vonatkozik. A buddhista erkölcs lényege egyszerű és nemes: “Kerülni mindent, ami rossz, azt cselekedni, ami jó, és megtisztítani saját szívünket: ebből áll a buddhák tanítása.”
A buddhista Kánon a Tripitaka, avagy Hármas Kosár. Tartalamazza a szerzetesi fegyelem, az erkölcsi törvények gyűjteményét, a tanbeszédek gyűjteményét, valamint egyéb elméleti tanításokat. Több buddhista irányzat alakult ki: a hinajána (kis szekér) inkább az egyéni megszabadulásra fekteti a hangsúlyt, a mahájána (nagy szekér) pedig minden lény megváltására. Utóbbiban alakult ki a bódhiszattva ideál.
A bódhiszattva olyan magas szellemi szinten álló lény, aki mérhetetlen könyörületétől vezérelve segít másoknak a megszabadulás nehéz útján. A különböző kultúrákban a buddhizmus kissé módosult: Kínában a csan-, Japánban a zen-buddhizmus jött létre, Tibetben pedig egyedülálló vallási rendszer képződött, a népes istenvilágú, beavatásos jellegű tantrikus buddhizmus.
