A lusta anyák igenis jól csinálják, sokkal boldogabbak, mint azok, akik görcsösen igyekeznek a tökéletesség elérésére. Képesek az elengedésre, rendszeresen gyakorolják a vállvonogatásnak hívott relaxációs technikát, és ezzel nagyon jót tesznek a gyerekeiknek, mert önállóságra nevelik őket.
A lusta anyák nem állnak vigyázzban a nap 24 órájában, és nem lesik a gyerek minden óhaját.
Nem adják a gyerek szájába a falatot, és nem loholnak utána, hogy minden lépését ellenőrizzék. A lusta anyuka gyereke kénytelen ráébredni, hogy ha nem fogja meg a kenyerét és harap bele, akkor éhes marad, és ha nem foglalja el magát, akkor unatkozni fog, mert anya nem hajlandó szórakoztató komplexumot játszani neki.
A gyerekek pedig fantasztikusan jól fejlődnek, ha nem rakunk mindent a fenekük alá. Nő az önbizalmuk, függetlenebbek lesznek, és megtanulnak felelősséget vállalni a tetteikért. A lusta anyaságot tudatosan kell csinálni, hátralépni egyet, és hagyni, hogy a gyerek megküzdje a saját küzdelmeit, miközben azért kifeszítjük neki a biztonsági hálót. Megtanulja a gyerek, hogy sokkal többre képes, mint amennyit gondol magáról. Márpedig ez az egyik legfontosabb lecke, amit anya taníthat neki az életről.
Ha az anyuka nem elég lusta, és folyton beleavatkozik a gyerek ügyeibe, főleg, amikor kihívásokkal néz szembe a gyermek, akkor csak azt az üzenetet közvetíti neki, hogy nem képes egyedül megoldani a problémákat. „Anya azért siet segíteni, mert én nem tudom megcsinálni” – ha pedig ez a hit beépül a gyerek lelkébe, akkor felnőttkorában már nagyon nehezen fog kitörni belőle.
Például egy általános iskolás gyerek már elég idős ahhoz, hogy egyedül pakolja be az iskolatáskáját, és elvárható tőle, hogy figyeljen oda a testneveléscuccára. A lusta anyuka nem ellenőrzi le a táskát, nem szól reggel, hogy figyelmeztesse a testnevelés-felszerelésre, hanem hagyja, hogy a saját hibájából tanuljon a gyerek, ha otthon felejtett valamit. Egy idő után biztos, hogy sokkal körültekintőbben fog bepakolni egyedül, mert nem akar fekete pontokat kapni az iskolában.
A lusta anyaság azt jelenti, hogy átállítjuk az agyunkban a „meg kell oldanom mindent a gyereknek” hozzáállást arra, hogy „egy lépést hátra kell lépnem, és megfigyelni, mire képes egyedül a gyerekem”. Sokkal nagyobb káosszal jár, persze, de megéri, hiszen a fő célt szolgálja ez a nevelési irányzat: talpraesett felnőttet nevelni a gyerekünkből.