Bioenergetika

Csodás gyógyulások

A két világháború alatt olyan katonáknál, akik több sebből véreztek, és láthatóan a halálukon voltak, hirtelen elállt a vérzés, az elfehéredett testbe kezdett visszatérni az élet, és biztosan reménytelennek ítélt esetekben igen gyors gyógyulást lehetett megfigyelni. A gyógyulások váratlansága és sebessége lepte meg a front mindkét oldalán dolgozó orvosokat, ezért kerültek ezek az esetek a folyóiratokba. Azzal viszont már nem foglalkoztak, hogy vajon miért, miben különböztek ezek az emberek azoktól a millióktól, akik viszont meghaltak?

Bioenergetikai öngyógyítás

Ma ezt a jelenséget mentális, vagy bioenergetikai öngyógyításnak neveznénk. Ez a bioenergetika egyik területe. Néhány született tehetség “magától” is rájön, hogyan tudja önmagát meggyógyítani, és ezek az emberek energiaátadással másokat is képesek gyógyítani.

A bioenergia legfőbb területe

A bioenergetika segítségével korunk egyik népbetegségét, a krónikus fáradtságot, kimerültséget lehet a legegyszerűbben gyógyítani, melynek meglehetősen szerteágazó a kórképe. Ez ugyanis teljesen egyénre jellemző, és sok-sok olyan tünetegyüttest eredményezhet, amely a szokásos diagnosztikai módszerekkel nem mutatható ki betegségként.

A gyógyító módszere

A bioenergetikus általában a kezével mintegy “letapogatja” a beteg auráját, észleli az energiasűrűség kóros elváltozásait. Vitatott kérdés, hogy amikor a gyógyító igyekszik javítani az energiahiányos részeket, akkor vajon saját energiáját adja-e át, avagy “kozmikus” energiát. A vitalitásmérővel végzett mérések azt sugallják, hogy nem lehet tetszőleges számú embert gyógyítani, s a gyógyítónak feltétlenül ügyelnie kell saját fizikai, testi frissességére. Tehát saját energiáját is használja.

Hogyan növeljük egyszerűen a bioenergia szintjét?

Egyértelműen ki lehetett mutatni több tucat esetben, hogy a relaxáció, a kellemes zene jelentős mértékben erősítheti a mérhető vitalitás vagy bioenergia értékét. Ennek ellenkezője is igaz: a stressz, a hirtelen jött feszültség szinte pillanatok alatt lecsökkentheti a testből kiáramló energia mennyiségét. Az alvás mennyisége és megkezdésének időpontja, a relaxációs gyakorlatok, rendszeres testmozgás – mind mérhetően javítja a szintet.

Kinek van magas szintje?

Több ezer emberen elvégzett kísérleteink azt mutatják, hogy körülbelül minden századik embernek van magas, az átlag négyszeresét elérő szintje, az ezt meghaladó energiaszintű emberek aránya még alacsonyabb. Középiskolások nagy létszámú csoportjain végzett mérés azt mutatta, hogy a “vezérürü” típusú, izgő-mozgó, állandóan szervezkedő diákoknak az átlagos energiaszint kétszerese háromszorosa volt mérhető. Egy másik mérésben több százas mintából válogatva a legszebb és legcsúnyább lányokat mértük meg. A szebbeknek magasabb értékeik voltak, talán azért, mert gyakori sikerélmények érhették őket.

Az energia átvitele

A vitalitásmérővel egyértelműen kimutatható, hogy az energia átvihető az egyik emberből a másikba – érintés nélkül, akár 1-2 méter távolságból is. Ehhez még az sem szükséges, hogy a “beteg” abban a pillanatban tudjon róla, hogy kapja-e az energiát, vagy elveszik tőle.

Súlyos eseteknél ne alkalmazzuk

A bioenergetikáról szóló kézikönyvek elég részletesen leírják, hogy mely esetekben ajánlott és mikor ellenjavallt a bioenergetikai kezelés. Súlyos, krónikus betegségeknél nem érdemes, sőt nem is szabad bioenergetikai kezelést végezni. Itt is az az általános szabály, hogy először mindent meg kell tenni a hagyományos nyugati gyógyászat segítségével azért, hogy a beteg állapota javuljon. A gyógyulás folyamatát azután már lehet segíteni bioenergetikai kezeléssel.