Aki megtette az első lépést
A szexuális zaklatás tilalmát kimondó irányelv gondolatát Anna Diamantopolou, az EU foglalkoztatási és szociális biztosa vetette fel a tavaly nyáron New Yorkban tartott nemzetközi nőkonferencián. Diamantopolou maga is munkahelyi zaklatás áldozata volt: 19 évesen szexuális zaklatás miatt hagyta ott munkahelyét. Az irányelvet megelőző intézkedésnek szánja, hogy “csírájában fojthassák el a jelenséget”.
Mi meríti ki a szexuális zaklatás fogalmát?
Az irányelv értelmében szexuális zaklatásnak minősül minden olyan fizikai és szóbeli cselekedet, amely nem kívánt szexuális jellegű kapcsolattal jár. A megalázó fenékre verés, a durva, obszcén megjegyzések minden bizonnyal ilyennek minősülnek. De mi helyzet a kolléga udvarlásával, a pajzán viccekkel, a kedves bókokkal? Vajon a jövőben ezeket is száműznünk kell a munkahelyekről?
A szexuális zaklatás megítélése országonként és kultúránként különbözik. Az Egyesült Államokban például európai szemmel szokatlanul tágan értelmezik a szexuális zaklatás fogalmát.
Hol a határ?
Az amerikai gyakorlat
Egy hatéves kisfiút például azért tiltottak el az Egyesült Államokban egy napra az iskolalátogatástól, mert megpuszilta (azaz szexuálisan zaklatta) egyik osztálytársnőjét. Ami nálunk egyszerű bóknak minősül – például ha egy kolléganőnek megdicsérik az öltözékét -, azért Amerikában már könnyen pert akaszthatnak az illető nyakába.
 |
Egyesült Államok kormányának felmérése szerint 1994-ben a nők 44 százaléka tapasztalta már a nemkívánatos szexuális figyelem valamilyen formáját munkahelyén.
A felmérés szerint a nők háromszor-négyszer gyakrabban szenvednek el ilyen atrocitásokat és kilencszer gyakrabban hagyják el munkahelyüket szexuális zaklatás miatt, mint a férfiak.
Az ilyenfajta kártérítési pereknek nagy bírói gyakorlata alakult ki, elképesztő kártérítési összegekkel. A rekordot egy ügyvédi iroda alkalmazottja tartja, akinek hétmillió dolláros kártérítést ítélt meg a bíróság azért, mert főnöke megdicsérte a kebleit.
 |
