Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője volt; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat flammeum viselt. A vörössel az erő-, a tűz- és hatalom-jelképként is gyakran találkozhatunk. A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe. Az Újszövetségben a bűnt, az engesztelést, a vezeklést és az áldozatot jelképezi.
Negatív asszociációk “ördögi” testi szenvedélyekhez kapcsolják. A “nagy babiloni parázna” színe is a skarlátvörös, és a bordélyok lámpáinak színeként is a “könnyű erkölcsökre” utal.
A vörös hatása a szervezetre
Az erő embere
A piros szín rajongójának energiája, ereje kimeríthetetlennek tűnik. Környezete általában erős egyéniségként ismeri, aki két lábbal áll a földön. Mint extrovertált ember, mindig a megnyilatkozás kényszerét érzi.
Legtöbbször a társaság középpontjában érzi jól magát, és ahová csak belép, igyekszik megtölteni a teret. Spontaneitásával szeret másokat elkápráztatni, vagy a szokott kerékvágásukból kizökkenteni. Megnyilatkozásaiban következetes és őszinte.
Szokásaiban, öltözködésében, gondolkodásában mindig előrébb jár társainál. Elképzelései, amelyeket nagy vehemenciával igyekszik is magvalósítani, sokszor extrémek. Sztárokat és prominens személyiségeket ismerni számára a világ legtermészetesebb dolga.
Családalapítás csak abban az esetben jöhet nála szóba, ha a partner elvállalja az otthonülő szerepét, ő ugyanis erre képtelen. Társként kizárólag olyan emberek jöhetnek szóba, akik hajlandóak alárendelni magukat, és képesek az önálló életre. A “piros ember” párkapcsolataiban nagy szerepe van az őszinteségnek és az érzékenységnek.
Ő az, aki nem tud beletörődni abba, ha vesztett. Ha megtréfálják, az azonnali következményeket von maga után. Adott esetben kegyetlenül következetes tud lenni. Csak magához és értékeihez hű.
Leggyakrabban vezetői állást tölt be vagy önállóan dolgozik. Az esetek többségében nehezen vagy egyáltalán nem tudja alárendelni magát másoknak.