A munkahelyi pletyka – bolhából elefánt?

Napjainkra a pletykálkodás munkahelyi rehabilitációja elérte csúcspontját. Brit karrierkutatók szerint a pletykálkodás jobb teljesítményre ösztönözheti a dolgozókat: javítja a közérzetet, és segíthet fokozni a kreativitást. A közös sutyorgások, az értesülések megosztása, azt az érzést erősítik, hogy tagjai vagyunk a kollektívának, összetartozunk, közösek az érdekeink. A jó pletykálkodás már-már művészet (főleg a mai semmire sem ráérő világban); alaposságot követel, teljes embert kíván, érettséget, nagyfokú empátiát, kiváló kommunikációs készséget. Ezt a vélekedést erősíti Szvetelszky Zsuzsanna a Pletyka című összefoglaló jellegű monográfiájában, amelyben a szerző a pletykát egyenesen társadalom- és kultúraformáló tevékenységnek tartja, sőt, az egyik legősibb viselkedésformának, mintegy a társas lény alapvetően közösségformáló ösztönének, biológiai funkciónak tételezi.


A mobbing és a munkahelyi pletyka elhatárolása

Sokan összetévesztik a pletykát a



munkahelyeken tapasztalható módszeres kicsinálással, a mobbing-al. Pedig a kettő nem ugyanaz. Amíg a mobbing a pszichikai nyomásgyakorlás egyik eszköze, és így a rágalomhoz áll közel, a pletyka nem feltétlenül jelent rágalmazást. Tipikus munkahelyi mobbing például a hírbe hozott alkalmazott túlórára kényszerítése – a határidős feladatok késői kiosztásával, a nem-teljesítés esetére szóló kemény szankciók kilátásba helyezésével. A profi mobbingolók egyik alfaja a mosolygó gyilkos, aki a nyílt lelki nyomásgyakorlást élvezettel kapcsolja össze a pajtáskodó, viccelődő stílussal. A pletyka és a mobbing közötti fő különbség, hogy “a pletyka valamit fenn akar tartani, a mobbing valamit meg akar semmisíteni.” – írja Szvetelszky Zsuzsanna. A mobbing tehát olyan munkahelyi vagy egyéb intézményi – például iskolai – konfliktusokból létrejövő és tovább burjánzó pszichoterror, amelyből tudatos vagy nem tudatos jogsértések származhatnak.


A pletykafészek

Minden vállalatnál vannak “pletykakirályok”, akiknek különös tehetségük van “megbízható” információk terjesztéséhez. Státusuk szilárdságának mértéke mindig attól függ, hogy híreiknek van-e, vagy mekkora az igazságtartalma. „A jó pletykafészek bizonyos szempontból majdnem olyan, mintha napjaink álláshirdetéseinek szövege formálta volna egyéniségét” – írja Szvetelszky Zsuzsanna. “Ha fellapoz az ember egy újságot, és beleolvas, milyen beosztottakat keres a cégek többsége, láthatja, hogy a leggyakoribb általános elvárások az alábbiak: az illető legyen kreatív, dinamikus, rugalmas és kommunikatív.”  A pletykafészeknek ma már néha jogosítványa is van, és szövegszerkesztő programot is tud kezelni. Ha a fenti szavak bizniszretorikai értelmében megfelelne az elvárásoknak, már nem is pletykafészek volna, hanem termékmenedzser, képviseletvezető vagy egyenesen ügyvezető igazgató.

A pletykafészket a külső és belső jutalom élteti. A frissen elhangzott pletyka jutalma (a pletykafészek “gázsija”): a meglepődés nyílt vagy leplezni próbált kifejeződése a hallgatóság körében. Figyeljük csak meg, hogy milyen elégedettség terül el gyakran a közlő arcán, ha azt könyvelheti el, hogy sikerült “újat mondania”! Jutalomnak számít az az érzés is, hogy egy kicsit változtatok a világ folyásán, ha csak annyival is, hogy valakinek a tudomására hozok valamit, aminek az ismerete befolyásolhatja az életét.


Az irányított pletyka előnyei és hátrányai

A pletykálkodás további előnye, hogy bizonyos, szakmai szempontból fontos értesülések a hivatalos utat megelőzően juthatnak el hozzánk, ezzel sokszor helyzeti előnyhöz juttatva minket. Időben megtudhatjuk, kit léptetnek elő, lesznek-e leépítések, távollétünkben hogyan nyilatkoznak feletteseink a munkánkról stb.

A pletykák tanulmányozása és a belőlük leszűrhető tanulságok az adott vállalatra vonatkozóan azonban csak egyik részét képezik a pletykológiának. A másik, nem kevésbé fontos, az irányított pletyka tudományos megalapozása. Ez utóbbi természetesen fentről indul és valamilyen vállalati cél megvalósításának szolgálatában áll, de, mint ahogy erre felhívják a figyelmet a téma tudorai, óvatosan kell vele bánni, mert visszafelé sülhet el.

Már-már klasszikus példává vált az az eset, amikor egy vállalatot meg akartak szüntetni és elterjesztették, hogy a tulajdonosoknak van még másik két, azonos profilú cége, amely átveszi az alkalmazottakat. Így akartak “megkönnyebbülési hatást” elérni. Amikor azonban kiderült, hogy a híresztelésnek nem volt semmi alapja, a vállalati kommunikáció – enyhén szólva – elvesztette hitelét.