Megelõzés

Magas kockázatot jelent a WHO (Egészségügyi Világszervezet) definíciója szerint, ha a csecsemő egyik szülője és egy idősebb testvére igazoltan allergiás. Ez minden harmadik újszülöttre érvényes kockázatot jelent. Számos megfigyelés igazolja, hogy abban az esetben, ha mindkét szülő asztmás, a leszármazottaknak akár hetven százalékában várható azonos kórkép. Viszont kisebb kockázatot jelent, ha több, idősebb testvére van.

Allergia (atópia) azonban nemcsak a magas kockázatú csoportban várható. A családi érintettség (hajlam) mellett az allergénben gazdag környezet, az elkerülhető, érzékenységet fokozó ártalmak (triggerek) okozzák a betegséget. Az allergén-szegény környezet megteremtésével segíthetünk elkerülni a korai bajokat. Ennek legfontosabb eleme az anyatejes táplálás.

Másodikként a lakást kell említeni, ahol a megelőzés az atka, a csótány, a hobbiállatok (macska, hörcsög, kutya, papagáj), a penészgomba allergének szintjének alacsonyan tartását jelenti. Kültéren az agresszív pollenek kerülése fontos, hiszen azok a csecsemők, akik azokban a hónapokban születtek, amikor allergizáló virágporok szállnak a levegőben, nagyobb valószínűséggel szenvednek később légúti túlérzékenységben. De legalább ilyen fontos, hogy kisgyerek közelében senki se dohányozzon – ez az anya várandósságának idejére is érvényes –, hiszen a megelőzés már az anyaméhben kezdődik. Ugyancsak összefüggés van a korán elszenvedett légúti, elsősorban vírusfertőzések és a későbbi asztma kialakulása között. A másodlagos megelőzés azt jelenti, hogy a már túlérzékennyé vált, de még tünetmentes gyermek vagy felnőtt el tudja kerülni azokat a tényezőket, amelyek a betegség megjelenését elősegítik.





A későbbi életkorokban az elsődleges megelőzés szerepe csökken, hiszen kisgyermekként már megtörtént a találkozás a legfontosabb allergénekkel. Újabb veszélyeket a lakóhely vagy a táplálkozási szokások megváltozása jelenthet.

Felnőttkorban az allergének elsősorban a tünetek erősségét befolyásolják. Súlyosbító tényezők a környezeti szennyező anyagok: az ózon, a koromszemcsék, a közlekedésből, az energiatermelésből, a fűtésből származó kén és nitrogén-oxid. A megelőzést szolgálja az életmódunkból adódó kockázatok kerülése. Napjaink jelentős részét zárt térben töltjük, ahol a poratka életfeltételeinek rontásával (alacsonyabb hőmérséklettel és páratartalommal, atkát távoltartó ágyneművel, alapos, nedves takarítással) teremthetünk allergénmentes környezetet.
Kültéren állami-önkormányzati feladatként, civil szervezetek közreműködésével teremthető meg az egészségesebb környezet. De legalább ilyen fontos az ismeretterjesztés, az egészségtudatos magatartás, ami mindenkinek az érdekét szolgálná. A felvilágosítás segítene olyan táplálkozáshoz köthető légúti és bőrtünetek, ritkábban anafilaxiák megelőzésében, mint a pollen-élelmiszer keresztreakciókon alapuló tünetegyüttesek. Nélkülözhetetlen a fogyasztók jobb tájékoztatása, hogy az arra érzékenyek a kritikus vegyi anyagot – beleértve az illat- és tartósítószereket is – bármilyen formájában azonosítani tudják.