A nõideál, meg a valódi

A tekintetéből (ál)önbizalom és egyfajta hűvösség árad. A legvégletesebb a modellek tekintete, amiből semmiféle élet és érzelem nem sugárzik. Mintha lelketlenek lennének. (Valójában a trendi nő külsőségei kapaszkodók, mert legbelül, mélyen, vacog a lelke.) Teljesen természetesnek, logikus következménynek látom azt a nőideált, ami teremtődött.

Miért teremtődött ez a nő-kép, amely a szépségipar kasszásain (és kaszásain) kívül senkinek nem jó?
Nyugi, ez most csak egy átmeneti időszak! Gondoljunk bele! Még egy-két évszázaddal ezelőtt is az volt a közfelfogás, hogy a nőben nem lakik lélek – kivéve Mianyánkat, Szűz Máriát – és a nő nem való másra, mint hogy az anyag mocskán keresztül megszülhesse a férfit.

Később liberalizálódott a helyzet, de még anyáink idejében is igen szűk volt a női minta mezsgyéje (ezek csakis sztereotípiák lehettek). Esélyük sem volt az embereknek, hogy fölnőjenek. Akár a vallást nézzük, akár az előző rendszert, mindkettő abban azonos, hogy helyettünk megmondták, mit kell csinálni, hogy kell gondolkodni, csakis az a jó és helyes, ahogy ők tudják és teszik, és te ne is gondolkodj, és főképpen ne kételkedj! Most viszont eljött az az idő, hogy az alvó gyerek-emberek (ők vannak a legtöbben) elkezdjenek fölébredni.

Így a nő is. Az ezredfordulón (merthogy mégiscsak nem hiába kezdődik 2-vel a személyi számunk) hatalmas pata-cipőkre állva tornyosult a nő férfi fölé, és ledobta rabláncait! Xénák és G.I. Jane-ek mutatták meg, hogy ők is – mi is – vagyunk olyan kemények. (Persze, harcosnők mindig voltak…)
Divatba hoztuk az autonómiát, és az emancipáció olyan végletekig elment, hogy egy kacsintó férfit “elvitethetünk” molesztálásért. És közben mi van? Egyre több szingli – folyamatos téma persze, hogy mikor jön a pasi? És egyre több drága kis hím jött és jön rá, hogy ő inkább a fiúkat szereti.

Én erre mondtam azt, hogy szerintem mindez természetes és logikus következménye mindannak, ami eddig volt. Jelenleg a spirituális felébredés időszaka van, igen kaotikusnak tűnő időszak. Mindannyiunknak előbb-utóbb el kell indulni befele, hogy eljussunk valódi énünkig, isteni önvalónkig. És akkor megláthatjuk egymásban, hogy milyen gazdag, milyen sokféle az Isten!
És akkor gyermetegnek fogjuk látni a trendeket, azokat a kis árva lelkeket, akiknek egy kreált képbe kell kapaszkodniuk, hogy “menőnek”, szerethetőnek élhessék meg magukat. Akiknek folyamatosan tudni kell fegyelmezni magukat, hogy vékonyak, sportosak, erőt és magabiztosságot sugárzóak legyenek, holott lelkünk mélyén mindannyian arra vágyunk leginkább, hogy “meghágjon az odaadás szelleme”!

De most már elindult a folyamat, hogy férfi lélek, női lélek egyaránt önmagára ébredjen, hogy önazonos lelkekként találkozhassanak egymással! Nem a különféle korok, eszmék, szappanoperák és szépségipari manipulációk bábjaiként, hanem lelkekként, aki önmaguk, épp férfi vagy női testben!
Tehát a konklúzió, a régi közhely még mindig áll: légy önmagad! Annál soha, semmi nem lehet szebb!