Hivatás – mindenáron

Leendő riportalanyomról azt hallottam, nem mindennapi dolgokat művel: úgy helyredögönyözi a gerincsérvvel küszködőket, hogy műtétre már nincs is szükségük. Termetes, erős nőre számítottam, de tévedtem. Törékeny, korát meghazudtolóan fiatalasszony nyitott ajtót, aki – mint később beláttam – igazából lélekben erős.

– Azt hiszem, figyelmet és szeretetet csak az tud adni másoknak, aki hajdan maga is kapott. Nekem szerencsére megadatott ez az ajándék, amelyet a munkámban máig kamatoztatok. Annál is inkább, mivel a páciensek egy részének előbb a lelkét kell helyretenni, mielőtt egy ujjal is hozzájuk érnék.
Mindig szerettem dolgozni. Huszonhét évet töltöttem az ORFI-ban, s naponta jó két órát általában ráhúztam a kötelező munkaidőre. Nem stréberségből, hanem azért, mert nagyon érdekelt, amit csináltam. Szívesen helyettesítettem más osztályokon, ott is tanulhattam valami újat. Közben kilószámra cipeltem haza a könyvtárból a szakkönyveket, hogy mindennek utánanézhessek, amire kíváncsi voltam, vagy nem értettem.

Manuálterápiával 1977-ben kezdtem foglalkozni, amikor idehaza még nem igazán volt elérhető a témához fűződő szakirodalom. Az akkoriban elismert német szakemberek könyveit azonban csak úgy tudtam hasznosítani, ha előbb lefordítottam. Emiatt tanultam németül, majd később angolul. Kevesen beszélnek olyan magyaros kiejtéssel angolul, mint én, de nekem nem ez a lényeg. El tudtam olvasni a könyveket, és meg tudtam magam értetni másokkal. Kilencvenegyben úgy döntöttem, a további szakmai fejlődésem érdekében kimegyek Amerikába. Idehaza hagytam a férjemet, a gyerekeimet telefonon irányítottam nap mint nap. Több állam kórházában is dolgoztam, figyeltem, tanultam. Az ott tapasztaltak és az addigi tudásom alapján rövid idő alatt kidolgoztam a saját módszeremet. Mindent a fizika törvényei alapján közelítek meg, Newton és Pascal nyomán. Létrehoztam egy speciális tesztet, amelynek segítségével a korszerű gépi vizsgálatok pontosságával állapítható meg a probléma gyökere. Nem volt egyszerű a szakmai elfogadtatása, de a hivatalos eredmények mindig igazoltak engem.

Ha volt ára az elsajátított tudásnak, akkor a magánéletemmel fizettem érte. Egyik társam sem viselte el az én hivatásbeli megszállottságomat. Az első férjemet egy doktornő vitte el, a második az amerikai utamat nem tudta megemészteni. Tény, hogy mindent hihetetlen szenvedéllyel és intenzitással műveltem és művelek ma is. Szélsőségesen, ha úgy tetszik – hiszen vagy csinálok valamit, vagy nem. Ha valamit kitűzök magam elé, azt megvalósítom mindenáron. Az egész életemet a hivatásomra tettem fel, mert ezt szeretem. Minden újabb eset izgalmas kihívás, más és más feladat. Jó lenne még továbbadni a tudásomat. A gerincünk problémáit, a derék- és nyaki fájdalmainkat egyrészt a civilizáció, másrészt a helytelen mozgásformák okozzák – tehát sok minden megelőzhető és javítható. Ezért szeretném elkészíteni a helyes testtartást, a hasznos tornagyakorlatokat oktató filmem követező fejezetét.