Kekulé álmában táncolni látta a molekulákat, amelyek közül némelyik kígyó alakot öltött. Az egyik kígyó a saját farkába harapott. Ez az ötlet volt a hiányzó láncszem ahhoz, hogy a tudós felfedezze a benzolmolekula gyűrűs szerkezetét. Maga a zseniális vegyész így kommentálta az esetet: Tanuljunk meg álmodni, uraim, mert akkor talán rábukkanunk az igazságra.
Ismétlődő fázisok
Az alvás során öt fázis váltja egymást: az átmenet ébrenlétből az alvásba, a felületes alvás, a kétféle mély alvás és az álomlátó, gyors szemmozgással (Rapid Eye Movement) jellemezhető REM-szakasz. Ezek a fázisok egy átlagos éjjeli alváskor másfél óránként, általában négyszer-ötször ismétlődnek, és tizenöt-negyvenöt percig tartanak.
Bár vannak, akik azt állítják, sohasem álmodnak, ma már tudjuk, ez nem igaz, legfeljebb nem emlékeznek rá. Az álmodás képessége nélkül elveszne a lelki-szellemi egyensúlyunk. Hiszen az álomban az agyunk mint egy kifinomult számítógép rendszerez: új ismereteket épít be, friss élményeket dolgoz fel, megoldatlan konfliktusokat boncolgat.
Egy csecsemő idejének túlnyomó részét alvással, ennek mintegy a felét az álomlátásos szakaszban tölti. Ez az arány idővel csökken: az ötven-hatvan évesek már csak a nap kétötöd részét alusszák át, az álomszakasz pedig ezen belül mindössze tizennégy-tizennyolc százalékot tesz ki.
Vágyak álruhában
Christopher Evans brit pszichológus és számítógépes szakember szerint, ha az agyat egy számítógéphez hasonlítjuk, akkor az álmodás olyan, mint az offline üzemmód. Ilyenkor adatfeldolgozás folyik, amely nem tudatosan zajlik. Az álmok természetét lassan egy évszázada kutatják, azóta tudni vélik: az álom kapu a tudatos és a tudattalan énünk között. Agyunk alvás közben helyre teszi a feldolgozatlan élményeket, problémák megoldásán dolgozik.
Ami az álmok üzenetét illeti, a megfejtés mindig izgatta az embert. Sigmund Freud 1900-ban jelentette meg korszakalkotó művét, az Álomfejtést, amelyben a pszichoanalízis rendszerét is kifejti. Ebben kijelenti: az álom teljes érvényű pszichikai jelenség, éspedig egy álcázott vágy beteljesítése. Freud és követői szerint az álom a tudattalan megnyilvánulása álruhában. Ezt az elméletét a gyógyításban is felhasználta.
A pszichoanalízis másik nagy alakja, Carl Gustave Jung az álmot már nem csupán egy vágy megjelenítéseként fogta fel: úgy gondolta, az álom sokrétűbb jelenség. Szerinte az álom az álmodó belső környezetét ecseteli, azt, aminek igaz és valós voltát a tudat egyáltalán nem ismeri el, vagy csak berzenkedve.
Álmainkban azonban nem csupán tudattalanunk sötét titkai jelennek meg, hanem vágyaink és reményeink is. Az álomtörténeteket felébredéskor gyakran irreálisnak látjuk, bár lazán kötődnek valamilyen logikai szálhoz. A sztori általában kapcsolódik ahhoz, ami éppen foglalkoztat bennünket, de ez nem jelenti azt, hogy pusztán az ébrenlét folytatásáról volna szó, csukott szemmel. A lényeg éppen az, hogy olyan dolgok kerülhetnek felszínre az álomban, amelyekről addig nem vettünk tudomást.