A karácsony a lélek tükre

Ez végül is érthető, a drogosok is inkább választják a mámort, mint a szakkönyvek okos fejtegetéseit, és a bungee jumpingosok sem a sportbalesetek statisztikáit bújják, hanem viaduktokról ugrálnak. Pedig a karácsonyológia kutatói nem a karácsony varázsát akarják megtörni, csupán a jelenség objektív elemzői, s tudnak megszívlelendőt mondani.

A karácsonypszichológiai kutatási irány a karácsonyt úgy tekinti, mint valamiféle személyiségpróbát (christmas challenge), amelyben felerősödve, olykor torzítva tükröződik vissza a személyiség. Mondhatni: a karácsony a lélek tükre.

Saját kutatásainkban karácsonytájt sok ember viselkedését megfigyelve s lelki reakcióikat bonyolult kérdőívekkel és mélyinterjúkkal firtatva gyűjtögettük az adatokat, amelyek faktoranalízise érdekes tipológiát adott ki. Remélhetőleg a matematikában kevésbé jártasak is értik, ha azt mondom, két független faktorral tudtuk a karácsonyhoz való viszonyt leírni: az egyiket nevezhetjük karácsonyeszméknek (principles of christmas), míg a másik a karácsonytól valójában független személyiségtípusok. Bár két független faktorról van szó, mégis kölcsönhatásaikban érthetők, hiszen a mákos bejglinél sem szoktuk külön elemezni a tésztát és a tölteléket. Egy család karácsonyeszméjét a hagyományok, a harciasabb házastárs, netán az anyós határozza meg: a család többi tagja meg vagy szenved tőle, vagy lelkes híve.

Kezdjük talán a legismertebb karácsonyideával, a tradicionális modellel. Ez az, ami a „nagykönyvben” meg van írva, ez az, ami mindenki álma vagy rémálma. Szükséges kellékek: naiv, ártatlan gyermekek, pirospozsgás nagymama, egymást szemérmesen szerető, dolgos házaspár, sziporkázó, hatalmas fa, dió, alma, mogyoró, árvalányhaj, Jézuska, csengettyű és az „O Tannenbaum”. Opcionálisan bájos cica/kutya benéz az ablakon. A karácsonyt a gazdaság motorjának tekintő kereskedelem is ezt a képet alkalmazza promóciós céljaira. A tradicionális modellben élők karácsony közeledtével lelkesen kötögetik a zoknikat és sálakat (értéknövelő az át nem aludt éjszaka), sütik a bejglit és a zserbót. Ezt a modellt leginkább a spirituális és a mártírszemélyiségűek imádják. A spirituális a misztériumot látja a karácsonyban (kiegészítő kellék: esti mise, jászol, szent ájulat), a mártír pedig végre jól feláldozhatja magát (járulékos program: fegyelmezett idegösszeomlás). Kedvelik még a narcisztikusok is, ha a szenteste dicsekedhetően szürreálisra sikerül. A modell fenntartása kíván némi erőlködést, a negédes felszín olykor mély konfliktusokat takar. Cseperedő, nyiladozó értelmű gyermekek szkepszisét letörendő, kétségbeesett szülők zsinór nélküli elektromos Jézuska-csengettyűt, esetleg elhullajtott angyalszárnytollat alkalmaznak. A modell hatásosságát jelentősen rontja a szerető rosszul (vagy jól?) időzített SMS-e, a Jézuska-ajándékon felejtett árcédula és a sokadik zokni vagy nyakkendő. Vizsgálatunk idején egy tragikus eset is történt: egy férfi az anyósától kapott tizennyolcadik sálra felakasztotta magát. Búcsúlevelében azt írta, végre megértette, mit vár tőle az anyósa.

A tradicionálisnak talán a racionális karácsony a legjobb ellentétpárja. A racionális modell vagy szétesett, érték nélküli családokra, vagy némi autisztikus vonással is megáldott műszakiakra (mérnök, informatikus) jellemző, akik szerint a gyerekeket nem becsapni kell, hanem felvilágosítani. A racionálisok szerint a karácsony hülyeség. A fa alatt, különös kegyetlenséggel, minden alkalommal elmondják, hogy Jézus nem 25-én született, s kéjesen ízlelgetik, hogy talán nincs is. A karácsony antropológiai kutatások szerint pogány téli napforduló ünnepek „megkeresztelése”. A keresztények csak átnevezték a skandináv villámok istenét, Thort. És különben is – így a racionális –, a karácsony a Cristes mæsse kifejezésből ered, amely őseredetileg a keresztények gyászszertartását jelentette. De ha Jézuska mégis létezne, akkor fénysebességgel kellene közlekednie, és pár óra alatt kb. 300 millió kilogramm ajándékot kellene kihordania. Vagyis – utolsó tőrdöfés következik – 1 kilóval kevesebbet, mert ezt az ajándékot én meg anyátok vettük. A racionális karácsony tehát szükségletkielégítési alkalom. A karácsonyfa fölösleges, mert az csak az erdők irtása, a karácsonyi hangulat nyálas édelgés, az ajándékozás pénzkidobás. Ezért mindenki ilyenkor kapja meg az évi pizsamaadagját, az asszony a szükséges lábasokat, a gyerekek a cipőt vagy a kabátot. Mellette számla, hogy be lehessen cserélni. Csomagolás reciklált papírba. Este „Jézus születése V.” helyett a Die Hard tizedik részét kell megnézni, mert a papa azt szereti. A racionális modellt az autisták, a haszonelvűek, na meg a fantáziátlanok kedvelik.

Volt alkalmunk mélyinterjúk során gyerekeket is kikérdezni. Ebből kiderült, hogy a Mikulást, a Jézuskát, az angyalkákat tagadó racionális családokban a gyerekek titkon ugyanúgy hisznek bennük, csak úgy gondolják, hogy illegalitásba vonultak.

A hedonista karácsonyeszme lényege az élvezetek halmozása. Minden ünnep és gyász csak újabb ürügy a falstaffi embernek, hogy pukkadásig egye és igya magát. A hedonizmus alapjában véve az önző emberek filozófiája, a család és a társaság csak a dőzsölés kulisszája. (L)együnk együtt. A karácsony gondolatára a hedonistának ételek, receptek, világ végéről felhajtott ínyencségek keringenek a fejében. Ajándékozás? Formalitás, essünk túl rajta. A mintapéldány elhízott, magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenved, a lakomákért epegörccsel fizet, de természetesen igaz magyart ilyen csekélységek nem rettentenek vissza a bőség asztalától. A hedonista idea az örömelvűeké, de kedvelik az anyagelvűek („az a tied, amit megeszel”), és persze a mártírok, mert kezdődhet a sütés-főzés. Rettegnek viszont tőle a kishitűek, mert nekik semmi sem sikerül: a leves sótlan, a pulyka kiszáradt, a bejgli szétomlik. Több öngyilkosságot ismerünk, ahol búcsúlevél helyett a megégett pulyka maradt csak hátra.

A birtokló eszme a modern tömegemberé, akinek nincs múltja, nincsenek tradíciói, és a tudattalanja nem más, mint tévéreklámok komplexusokba szerveződött hálózata. Nála a szeretet mércéje, hogy mennyit ad és mennyit kap. Ezért a karácsony nála valamiféle üzleti terv, ki mennyit ér, kire mennyit kell költeni, és mekkora ajándékkal lehet überelni a másikat. A fejében nem ajándékötletek, hanem pénzügyi keretek zsonganak, ajándékai túlzók, fölöslegesek, haszontalanok. De menők. Birtokló családokban nem szeretik, hanem „megveszik” egymást. Ezt a modellt imádják a narcisztikusok, mert a dicsekvést és az erőfitogtatást önzetlen bőkezűségnek lehet álcázni. Szeretik az infantilisek is, mert a „sok” és a „nagy” mágikus hatással van rájuk. Mártírok ugyancsak fürdenek a birtokló karácsonyeszmében, mert szeretnek végzetesen eladósodni, ettől érzik úgy, hogy őket most már muszáj szeretni. A modellt viszont gyűlölik a szentimentális-romantikusok, mert az anyagi tobzódásban a karácsonyeszme meggyalázását látják. A kishitűeknek pedig, pláne, ha kis keresetűek is, ez a modell a rémálmuk: sötét pillanataikban látják magukat, amint reflektorfényben éppen egy gyufásskatulyát adnak át ajándékként egy hifi centerért cserébe.

Persze a típusok sosem jelentkeznek tisztán. A karácsonyeszme egy mém, vagyis egy vírusként terjedő, mutálódó idea. Személyiségfüggő, ki melyikre fogékony, de egyszerre több mutáns karácsonymémtől is megfertőzödhet valaki. Kevésbé elterjedt variáns a lázadó, aki csak azért is mindent a szokásokkal ellentétesen csinál, vagy a puritán, aki tiszteli a karácsonyt, de úgy szeretné ünnepelni, ahogy egy őskeresztény: üres kenyér, egy korty bor, tűz melege, barkácsolt ajándék, odakint pedig a sakálok üvöltenek. Az őrült karácsony a zárt osztályon jellemző, itt egyszerre több Jézus is megengedett, és az Internacionálé eléneklését sem tekintik ünneprontásnak.

Végül, bár a kutató maradjon objektív, a végére hagytam az eklektikus karácsonyt. Ezt elsősorban az érett személyiségek szeretik. Nem az ember szolgálja a karácsonyeszmét, hanem a karácsony jó alkalom a szeretet kifejezésére. Vannak tradíciók, de nem túlhajtottan, van készített ajándék, ha van hozzá kedv és készség, vesznek ajándékokat is, olyat, amilyenre a másik tényleg vágyott, és esznek finomakat is, de nem kötnek ki az intenzív osztályon. A család nem egy eszmét akar demonstrálni, hanem örülni az együttlétnek. Mindenki az lehet, ami, és őt ezért szeretik.


Szendi, G. et al.: Model of Christmas: principles and tipology. A nationwide survey’s preliminary findings. Christmas and Behavior. 2010, 1(1): 1–8.