Életmód

Fogantatásom megélése és a döntéseim

Időutazás Somával. Ezen a héten saját megfoganását írja le nekünk.
Fogantatásom megélése és a döntéseim „Szétmentünk, mert nem lehetett gyerekünk”

Ismét tanulok. Már kinéztem egy ideje magamnak a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézetet, éreztem, ahogy vonz, hív magához. Beigazolódott a megérzésem, már most rengeteget kaptam. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű a technika, csak lélek-ezni kell, és egész rövid idő alatt a mélyben van az ember. Elmesélem, hogy éltem meg a napokban a saját megfoganásomat.

Néhány perces folyamatos (vivation) légzés után már jött is Edinától (ő volt a csoportban a párom) az első mondat:

– Most egy olyan térben vagy, ami a mostani életed előtti állapot.
(Szünet, további megállás nélküli felszínes légzés, hol szájon, hol orron keresztül.)
– Most közelebb vagy. Figyeld meg, mit csinálsz, milyen állapotban, milyen formában vagy!
– Már kiszakadtam valami hatalmas egészből, ami ott van mögöttem. Valami hatalmas energia, ami nem a nap. Már nem tartozom szervesen oda, vagyis már nem mehetek vissza, mert kiszakadtam, és kezdek eltávolodni. De tudom, hogy belőle származom, vele vagyok, voltam egy, ahogy a többiekkel is. Velem együtt többen is vannak a térben, akikkel egyszerre vagy majdnem egyszerre indultam. Ilyen amőbaszerű, mozgó energiahalmaznak érzékelem magam. Az a hatalmas valami a hátam mögött egyre messzebb van tőlem, és a többiek is egyre távolabb kerülnek.

– Mit érzel most? Egyedül vagy, vagy foglalkozik veled valaki? Vannak magasabb szintű szellemek körülötted?
– Egyedül vagyok, de mégsem vagyok egyedül. Egyszerűen csak vagyok. Érzem, hogy amiből kiszakadtam, már távol van, mégis mélységes biztonságot érzek. Eléggé üres állapot ez.
– Egy hónappal vagy a fogantatásod előtt. Most hogy érzed magad? Úszol vagy repülsz?
– Olyan, mintha a kettő közötti állapotban lennék, és érzek némi nyugtalanságot magamban. Kicsit izgatott vagyok.
– Két héttel vagy a fogantatásod előtt. Most mit érzel?
– Egyre feszültebb vagyok.
– Mit érzel, hova kell menned és miért? Milyen családba?
– Nem tudom, egyre izgatottabb vagyok.
– Milyen választási lehetőségeid vannak? Több család közül is választhatsz?
– Igen, és több földrészen. Lehetnék fekete is, és akár fiú is.
(És itt elkezdtem a választási lehetőséget ugyanazzal az attitűddel megélni, mint az életben.

Fogantatásom megélése és a döntéseimFelismertem, hogy ez ugyanaz az érzés, mint amikor jelenleg is több dolog közül választhatok. Alig várom, hogy végre eldőljön, hogy legyen. Tudom, hogy eljön az a pillanat, amikor dönteni kell, de addig nyom az egész. Azzal biztatom magam, hogy egyszer úgyis olyan közel lesz a dolog, hogy muszáj dönteni.)
– Oké, eldöntöttem, nem leszek színes bőrű, és fiú sem.
– Nagyszerű, akkor szűkülnek a lehetőségek.
– Igen, lány leszek és fehér bőrű.
– Több családhoz is mehetnél?
– Igen, de én a mag népét választom. Ott pedig csak egy család vár.
– Mért ebbe a családba kell születned?
– Hogy megtapasztaljam rajtuk keresztül és általuk a szorongást. Hogy aztán saját magamat gyógyítva oldjam mások szorongását is. Igen, ez a feladatom, ezért választottam őket. Nemcsak a tetteimen vagy a munkámon keresztül, de a puszta lényem, jelenlétem által is oldódni fog mások szorongása. Ehhez nagyon jó az ő különbözőségük. Az egyensúlyban levést is tanulhatom általuk.

– Már csak egy heted van hátra a megfoganásodig. Mit érzel?
– Most, hogy tudom, mért jövök le hozzájuk, már készen állok arra, hogy becsusszanjak a létbe. Bátrabb, erősebb lettem, de azért érzek egy erős izgatottságot.
– Most fogantatásban vagy. Hogy érzed magad?
– Csak szemlélődöm. Új az egész.
– Hogyan látod a kristályt?
(Előző nap egy kristálypiramissal dolgoztunk, úgyhogy már ismerős volt.)
– Lentről kell fölemelnem. Csak mozdítom a bal karom, és az akaratom által elkezd emelkedni. Most nagyon erős szúró érzést érzek a bal combomban.
– Jó. Lélegezzünk bele ebbe a fájdalomba. Van valaki, akit megkérdezhetünk, mit üzen ez a fájdalom? Van valaki, akitől segítséget kérhetünk? Esetleg a szellemi vezetőd?
– Igen. Már meg is jelent. Jé, de fura! Ugyanaz a keleti, fából faragott maszk, ami az ayahuasca szertartásomon is megjelent, csak akkor az ördöggel azonosítottam, és kinevettem. Ahogy megjelent, el is múlt a fájdalom, helyette egy nyomásfélét érzek a vállaimban. Olyan, mintha hatalmas erővel taszítanának hátrafelé.
– Ki vagy mi taszít?
– Egy egész tömeg van velem szemben. Ők azok, akik utálnak, irigyelnek, akik rosszakat mondanak, gondolnak, éreznek rólam. Ők nyomnak vissza.
(És ekkor belül egy pillanatra beugrott Krisztus, amint a kereszten azt mondja az egyik latornak: „Nem tudják mit cselekszenek.” És ebben a pillanatban megfordultak az erőviszonyok, én kezdtem el tolni őket.)

– Most én tolom őket, de ez sem jó így.
– Mit kellene velük csinálni?
– Valahogy be kéne őket rakni a kristálypiramis belsejébe.
– Milyen színűek, formájúak?
– Méregzöld, kb. ekkora (közepes párnaméret), és nehéz. Megpróbálom áttranszformálni az egészet a kristályba. Bent van.
– És mi történik vele?
– De érdekes! Az egész kezd felolvadni, elpárologni, és mint csillogó pára jön ki a kristályból. Hú, most ezt az egészet be tudom szippantani egyetlen levegővétellel.
– Jó, szippantsd be a kristályillatot és -párát.

És ahogy beszippantottam, azt éreztem, hogy nem is a tüdőmbe, hanem a szívembe ment az egész, és kitört belőlem egy gurgulázó nevetés. (Vologya azt tanítja, a nevetés már maga az integrálás.) És csak nevettem jóízűen, és éreztem, hogy tele vagyok erővel, boldog vagyok, szabad, a jelenben.
Annyira szeretném, ha minél többen oldódnának, és tanulnának meg magukon segíteni! (Ugyanis ezt otthon is lehet csinálni, egyedül.)

Úgyhogy ajánlok is egy könyvet: Dr. Komin Vlagyimir – Transzperszonális pszichológia és energialégzés.
Azóta határozottan érzem, hogy könnyebben döntök.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top