Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Életmód

Szakításra gyógyír lehet a csoportterápia

Ha fáj a lelked, nehezen dolgozol fel egy traumát, egy speciális csoport védőburkot adhat, amíg megerősödsz. Ez hosszú és néha fájdalmas, de állítják: segít a gyógyulásban.

Szakításra gyógyír lehet a csoportterápiaA csoportterápiáról leggyakrabban a pszichés problémákat gyógyító pszichoterápia jut eszünkbe, pedig az eszköztárával találkozhatunk a személyiség-, az egészségfejlesztés és a tréningek világában is. A csoport-pszichoterápiás módszerek a 20. század elején kaptak intézményes keretet az Egyesült Államokban, az eljárás kidolgozása pedig a pszichodrámát is kifejlesztő Jacob Levi Moreno nevéhez fűződik. A csoport-pszichoterápiát a második világháború után már széles körben alkalmazták, hiszen nagyon jól működött a háborúban traumatizáltakon, azaz a poszttraumás stresszben szenvedőkön.

Az ötvenes években alakultak a Carl R. Rogers nevével fémjelzett személyközpontú csoportok, amelyekben a pszichoanalízistől eltérően a vezetőknek kevésbé aktív, egyfajta kísérő szerepük van. Léteznek továbbá verbális és nem verbális eszközöket is alkalmazó csoportterápiák. Utóbbiba tartoznak a különféle művészeti módszerek (tánc-, képzőművészeti, színház-, zeneterápia). Több nonverbális eljárást integrálnak az úgynevezett szomato- vagy testorientált terápiák, amelyek során a test „emlékezni” kezd, és a különböző mozgásos, improvizációs gyakorlatok vagy légzéstechnikák révén akár a legkorábbi elfojtott emlékeink válhatnak elbeszélhetővé és feldolgozhatóvá. A terápiás csoportok működésébe Miklós Barbara klinikai szakpszichológus, a Lélekkel az Egészségért Alapítvány munkatársa avatott be minket.

„Béla vagyok, alkoholista”

A filmekben gyakran találkozhatunk önsegítő csoportokkal, amelyek alulról szerveződnek, és egységes szabályrendszer mentén működnek, nincs mögöttük intézmény (pl. Anonim Alkoholisták). Ezek a csoportok az egyén felelősségét hangsúlyozzák, lényegük a problémák megosztása, nem pedig az, hogy egy bizonyos módszer mentén gyógyuljanak a résztvevők.
„A filmek és a reklámok gyakran karikírozzák ezen csoportok rituálérendszerét, és természetesen közel sem tudják megjeleníteni a valóságot, hiszen az élmények és a folyamatok csak a csoporton belül jelennek meg, ezeket kizárólag személyesen lehet megtapasztalni. Éppen ezért nem mindig csinálnak pozitív reklámot ennek a módszernek, holott a segítségkérés ezen formájától így is sokakat visszatartanak az előítéletek, a félelem, hogy megcímkézik őket. Amerikában jóval elfogadottabb terápiás támogatást kérni, itthon nehezebben születik meg az elhatározás. Ez főleg a férfiakra igaz, akiket úgy szocializáltak, hogy kerekedjenek felül a problémákon, találják meg egyedül a megoldást” – említi meg szakértőnk.

 Tévhitek a csoportterápiákról
„Az ilyen helyeken mindenki sír, és nagy érzelmeket tanúsít.”
A csoporttagoknak megvan a szabadságuk, mindenki annyit oszt meg a többiekkel, amennyit gondol. Viszont az is igaz, hogy amennyit beleadunk, annyit vehetünk ki belőle. És sírni sem kötelező!
„A csoportterápián mindenki borzalmasan érzi magát.”
Való igaz, hogy komoly dolgokon dolgoznak a résztvevők, de nagyon szép katartikus és sokszor vidám élményekkel is gazdagodnak közben.
„Én leszek a legproblémásabb eset a csoportban.”
A csoport fontos eleme, hogy rájöjjünk, nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. A csoportban megerősítéseket kaphatunk. Előfordulhat, hogy amit mi gondolunk a problémánkról, az sokkal jobb színben tűnik fel a másik szemében. Emellett a csoport tapasztalati segítséget is ad, hiszen miközben különféle megküzdési stratégiákat tanulhatunk, rájövünk, hogy mi is képesek vagyunk másoknak segíteni.
„Nem leszek képes megnyílni mások előtt, vagy csak hebegek-habogok majd.”
Ha a csoport biztonságos, elfogadó légkörű, akkor meglepően gyorsan oldódnak a gátlások, hiszen rádöbbenünk, hogy a többi ember is hozzánk hasonló félelmekkel, vágyakkal, indulatokkal érkezett ide, mindenki esendő, mindenki hibázhat.
A félelmeink komoly gátjai a boldogságunknak, ha legalább néhánytól sikerül megszabadulnunk, és ezáltal túllépni vélt korlátainkon, akkor már megérte elmenni egy csoportterápiára, ahol még ennél sokkal többet is kaphatunk.


Tehetek önmagamért!

A pszichológus hangsúlyozza: a csoportterápián sokféle tükröt kapunk, tulajdonképpen a tagok egymás „terapeutái” is egyben. Ezt támasztják alá Flóra személyes élményei is: „Ugyanazok a rossz dolgok ismétlődtek az életemben. Megint otthagyott a pasim, fájt a gyomrom, nem tudtam elaludni, ingerült voltam mindenkivel. A barátnőm javasolta, hogy keressek fel egy szomatoterápiás csoportot. Először nem hittem, hogy ez segíthet. A kezdő interjún a csoportot vezető pszichológusnő megnyugtató, de nem sajnálkozó hangvétele azonban meggyőzött. Biztonságot adott azzal is, hogy egyszerűen, érthetően fogalmazott, nem orvosi szakkifejezéseket használt. Azt mondta, nekem kell eldöntenem, megteszem-e magamért. Belevágtam! Jó volt látni, hogy a csoportban nem én vagyok a legrosszabbul, és az is kiderült, hogy másokkal összevetve néhány dolgot egészen jól csinálok. Ettől már kicsit jobban éreztem magam, még tanácsokat is osztogattam, persze inkább a szünetekben. A csoportban különböző mozgás- és relaxációs gyakorlatokat végeztünk. Először nem nagyon értettem, mi köze lehet ezeknek a párkapcsolatomhoz, de belejöttem. Meglepett, hogy egy-egy helyzetben egész máshogyan reagált a testem, mint ahogy azt a józan eszemmel gondoltam volna. Például indulatok törtek fel belőlem egy olyan szituációban, amikor »jó kislányként« kellett volna viselkednem. A terápiás ülések végére a fájdalmam enyhült, hiszen nem figyeltem rá, annyira lekötöttek a feladatok. Néhány gyakorlat nagyon mély érzelmeket és emlékeket hozott elő, és szép lassan sikerült megértenem, mit csinálok rosszul. Megismerkedtem néhány hasonló cipőben járó emberrel, akikkel azóta is tartjuk
a kapcsolatot. Visszanyertem az életkedvemet is, hiszen rájöttem, sok dolgot képes vagyok megtenni önmagamért. Nem kell mindent elviselnem, van erőm tenni, nemet mondani!”

Miklós Barbara - klinikai szakpszichológus
Miklós Barbara, klinikai szakpszichológus

Keretek között
Minden csoportnak megvan a saját szabályrendszere. „Talán a legfontosabb a csoporttitok; vagyis ami a terápiás térben történik, annak ott is kell maradnia – avat be a csoportterápia működésébe Miklós Barbara. – Gyakran a hiányzás megengedhető mennyisége is meghatározott, mert kezdetekkor az egész folyamatra el kell köteleződni. Hogy rögzüljön a vállalás, a hiányzások alkalmait is ki kell fizetni. Erre azért van szükség, mert a terápia során sok ellenállás törhet fel, hiszen a résztvevők nem csak jó dolgokkal szembesülnek. Fontos szabály még, hogy családtagok, házastársak nem lehetnek egy csoportban, hiszen a személyes viszony megzavarhatja a terápiás kapcsolatot. Szintén lényeges, hogy nyitott vagy zárt-e a csoport. Előbbihez bármikor lehet csatlakozni, az utóbbi viszont nem vesz fel menet közben új tagot. A terápiák időtartama – módszertől függően – általában fél-egy év, ennyi idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy meginduljon valamiféle változás. A csoporttagok között eközben intenzív – negatív vagy pozitív – érzelmek is ébredhetnek, de egy jó csoportvezető tudja kezelni
az ilyen helyzeteket.”
Különösen azoknak ajánlott ez a terápiás forma, akiknek nem okoz gondot, hogy mások előtt beszéljenek a problémáikról, de úgy érzik, egyedül nem tudnak megküzdeni pszichés tüneteikkel, szorongásaikkal, fóbiáikkal, elhúzódó konfliktusaikkal, pániktüneteikkel vagy hangulatingadozásaikkal.

A csoportszív együtt dobog
A terápia általában egy nyitókörrel veszi kezdetét, ahol mindenki beszámol aktuális érzéseiről. „Fontos, hogy a terápiás folyamatban eljussunk valahová, és sikerüljön beépíteni az átélt élményeket. A csoporttagok egymástól is tanácsokat kaphatnak, és reményt ad, ha látják, mások hogyan birkóznak meg a problémájukkal. Ahogy rájönnek, hogy ők is képesek segíteni másoknak, a kezdeti rossz érzések megszűnnek. Sokat tanulhatnak a szociális készségekről, a konfliktusok megoldásáról. A csoportbeli működésük jóvoltából a külvilágban is pozitív irányba változnak a kapcsolataik, hiszen jobban megértik saját működésüket, addig »automatikusan« alkalmazott és akár destruktív kapcsolati mintáikat. Megtanulják, hogyan fejezzék ki magukat őszintén, fejlődik a bizalomra és megértésre való képességük, a tagok elfogadó magatartása pedig javítja önértékelésüket” – zárja szavait szakértőnk.

Szakításra gyógyír lehet a csoportterápiaA cikk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
Már kapható a magazin legfrissebb száma.
A tartalomból:

  • Kudarc az ágyban – A szexről őszintén
  • Féltékenység – Mikortól beteges?
  • Vekerdy Tamás – Gyereklélek váláskor
  • Nyelvtanulás felnőttkorban – Csak legenda, hogy nehezebb?
  • Modern fóbiáink – Szorongás a parkolástól, elhízástól, szállodáktól, nevektől, egyedülléttől 

Előfizetnél a magazinra? Katt ide!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top