Életmód

A fiam mindjárt harminc – Mikor áll a saját lábára?

Mit tehet a szülő, ha harminc felé járó gyermeke még mindig nem tud önálló életet élni? Hogyan segíthetünk neki abban, hogy végre talpra álljon? Dr. C. Molnár Emma egy kétségbeesett anya levelére válaszol.

Kedves Emma!
A fiam felnőtt, 28 éves, elköltözött pár éve tőlünk, de napi szinten beugrik hazafelé, elég szoros a kapcsolatunk. A támogatásunkkal ugyanúgy él, mintha itthon lakna. Bár már dolgozik, hónap végén ritkán van pénze, ilyenkor kér tőlem pár ezret. Az apját nem pumpolja, mert ő leülteti, és félórás beszédet tart az önállóságról. Én meg mindig adok neki pénzt, legfeljebb kicsit leszidom. Félek, hogy így sosem fog a saját lábára állni. Ráadásul kitalálta, hogy a lakását eladná, hogy nagyobbat vegyen, de ehhez csakis úgy juthat hozzá, ha a mi otthonunk a fedezet.
Tartok tőle, mi lesz, ha nem tudja fizetni a hitelt. Most fogadkozik, hogy összeszedi magát. Továbbra is támogassam anyagilag? Vagy az ő érdekében hagyjam, hogy egyedül boldoguljon?
Üdvözlettel: Annamari

A fiam mindjárt 30 - Mikor áll a saját lábára?Kedves Annamari!
Sok szülő teszi fel ezt a kérdést: meddig és milyen határok között támogassam felnőtt gyermekemet? A kérdés ilyenkor pusztán anyagi jellegű, de közben a szülő elfelejti, hogy mennyire élvezi azt a szoros és meleg kapcsolatot, melyet átél a gyermekével. A támogatás vagy van, vagy nincs. Nemigen lehet kettős erkölcs szerint élni: megkövetelni, hogy érzelmileg szorosan és őszintén kötődjön a gyerek, miközben anyagilag legyen önálló, felelős felnőtt. A kettős erkölcsi szorításban a szülőhöz kötődni vágyó – általában még saját család híján élő – felnőtt gyermek hamis fogadkozásokat tesz: „megjavulok”, „összeszedem magam”, miközben mindketten tudják, hogy ezek üres ígéretek. Azaz pont ez a „játszma” (sokszor lefutó győztes-vesztes párbeszéd) tartja a már felnőtt korú fiatalt az infantilis erkölcsi értékrendben.
Tisztább lenne megegyezni egy támogatási keretről, hiszen köztudott, hogy bizonyos szakterületeken a kezdő fiatal aránytalanul kis fizetést kap – sok esetben később is megalázó bérért dolgozik, miközben az előrejutáshoz szükséges életfeltételek megteremtése jelentős kiadásokkal járhat.
És ekkor még nem is érintettük a szórakozás, a párkapcsolat kialakításának és fenntartásának költségeit, melyek nem tartoznak a luxus vagy a pénzszórás kategóriájába. Elnézést, ha ezek a feltételezések nem érintik a te 28 éves fiadat. Akkor is tudnod kellene, mi az oka annak, hogy minden hó végén szüksége van egy kis pénzmagra – melyek azok a kiadásai, amelyek miatt megszorul. Inkább a konkrétumokat kellene végigelemezni, és nem „hegyi beszédet” tartani. Az csak megalázó számára, és a fogadkozása úgyis hamis lesz, hiszen sok esetben betarthatatlan. Emellett rögzül bennetek az „én a jó szülő, te a rossz, tehetetlen és telhetetlen kisgyerek” infantilizáló kapcsolati forma. Ezzel árthatsz neki igazán, nem azzal, hogy odaadod neki a reális mennyiségű pénzt – ha tényleg szükséges.

Leveledből az sem derül ki, miért kellene egy még agglegényéletet élő fiatalembernek egy legénylakásnál nagyobb élettér. Ez számodra miért érthető? Miért jelzálogosítanád emiatt az otthonotokat? Gyermekeddel ki kellene alakítanod egy felnőtt-felnőtt reális viszonyt is.

Íme a javaslataim:
• A szülőnek a gyermekével együtt – annak érettségi szintjén – fejlődnie kell.
• A gyermek felnőttsége, felelőssége anyagi szinten nehezen mérhető.
• A szülőnek „képben kell maradnia” a fiatal aktuális élethelyzetét illetően, és segítenie kell a reális célok kialakítását.
• Fontos, hogy ne tartsuk infantilis szinten, még fogadkozások árán sem, a fiatal felnőttet.
• A reális célokat és azok kiadási terheit reális szinten kell vele megbeszélni.
• A szülő támogassa a gyermekét abban is, hogy az életkorának megfelelő kapcsolatokat ápoljon, és azokban önállóan oldja meg a konfliktusokat.
• A szülő a gyermeke számára élete végéig a szülője marad. Nem a leválás, hanem az önálló kapcsolati rendszerekben való működés megtanítása a szülői feladat ebben az életszakaszban.

Ha te is kérdeznél Emmától, ide írhatsz neki: psziche@sanomamedia.hu

A fiam mindjárt harminc - Mikor áll a saját lábára?A fenti levélváltás nyomtatásban a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.

A tartalomból:

  • Kudarc az ágyban – A szexről őszintén
  • Féltékenység – Mikortól beteges?
  • Vekerdy Tamás – Gyereklélek váláskor
  • Nyelvtanulás felnőttkorban – Csak legenda, hogy nehezebb?
  • Modern fóbiáink – Szorongás a parkolástól,  elhízástól, szállodáktól, nevektől, egyedülléttől 

Előfizetnél a magazinra? Katt ide!

 

nlc.hírlevél

Iratkozz fel az nlc hírlevelére, és olvasd elsőként a legizgalmasabb híreket!

FELIRATKOZOM

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése