Boldogság, ugye hazajössz?

Mikor voltál utoljára boldog? Úgy igazán, felhőtlenül, felismerhetően? Pénzbe került? Kellett hozzá protekció? Mi kellett egyáltalán hozzá? Nekem az, hogy tegyek valamit. Legyen kihívás az életemben, amit sikeresen teljesítettem. Utána rám tör a boldogság. Megcsináltam. Megálltam a helyem. A legboldogabb pillanatokat pihenéskor is átélem – sokat hozzáad egy csillogó víztükör és a szikrázó napfény, miközben élvezem a semmit –, persze annak tudatában, hogy ezt most nagyon megérdemlem. Mostanában sikk lett panaszkodni. Ha egy magyar embert megkérdeznek, hogy van, borítékolható a panaszáradat. Igen, rosszabbul mennek a dolgok, valóban nehezebb sok minden.
De nem érdemes rátennünk még egy lapáttal. A boldogság nem jön haza csak úgy magától. Csíkszentmihályi flow érzése akkor köszönt ránk, ha teszünk érte. Papucsban a tévé előtt napi nyolc órában nem varázsolunk boldogságot. Faludy György írta találóan: „Jelentős segítséget ad a boldogsághoz a fontos vagy fontosnak képzelt tevékenység. Mindegy, akár testi vagy szellemi aktivitásról van szó. Nehéz depressziót érezni, ha az ember a kertjében rózsafákat ültet, vagy éppen verset ír.” Örömmel jelentem, hogy a télnek lassan vége, lehet ültetni azokat a rózsafákat.

A legújabb Nők Lapja Psziché tartalmából:

• Boldogság, gyere haza!
  
• A szülésről őszintén – Csodálatos élmény vagy komoly trauma?
  
• Egy nap a pszichiátrián
• Megnevelhetünk egy férfit?
  
• Ledöntjük a szextabukat! Interjú Lux Elvirával és Mester Dórával
  
• Hogyan legyünk optimisták?