Teremtsd meg a pozitív éned!

Jól ismert összefüggés az egészséglélektanban, hogy az optimizmus és az egészségi állapot között szorosabb az együtt járás, mint a dohányzás és a tüdőrák között! A pesszimizmus ugyanis reményszegény állapot, a jövőtől és a bizonytalantól való félelem jellemzi, a tervek óvatosak vagy nincsenek, az élet minőséget rágódás és aggodalmaskodás rontja le. A depressziós embernek legyengül az immunrendszere, ezért könnyebben megbetegszik. Laura King pszichológus ezért fontosnak tartja az optimizmus gyakorlását, és azt kéri, írjunk egy levelet magunknak, amelynek címe: A lehető legjobb jövőbeli énem. Ebben úgy nyilatkozzunk magunkról, mint aki a távlati céljait már sikeresen megvalósította, majd a levelet gyakran olvassuk el. Tápláljuk magunkban a bizakodást, a reménységet, mert ezek a testi-lelki vitális erőket felfokozzák.

Tanulható optimizmus
Jó tudni, hogy az optimizmus és a pesszimizmus nem velünk született temperamentumvonások, hanem a bevésődésnek, a szociálisan eltanult minták hatásának köszönhetők. Aki pesszimista, annak legalább az egyik szülője ilyen volt, ő pedig ezt eltanulta. Ahogyan azonban megtanultuk, úgy ki is nevelhetjük magunkat a bajokon rágódó viselkedésből. Ha aggódni kezdünk, csináljunk úgynevezett gondolatstopot, vagyis mondjuk azt magunkban: nem! Büntetésképpen pedig egy perselybe dobjunk be egy megegyezés szerinti összeget. Legyen szerződés a családtagok (esetleg a munkatársak) között, hogy figyelmeztetjük egymást, és leállítjuk a rágódó közléseket, a felesleges aggodalmakat. Amint leróttuk a büntetést, változtassunk nézőpontot, és a negatív történésnek próbáljuk a pozitív oldalát megkeresni. Belehajtott valaki az autódba, és ezen dühöngsz? Mi volna, ha eszedbe jutna, hogy nem sérültél meg, sőt van biztosításod, így megúsztad ép bőrrel, relatíve kisebb veszteséggel? Elvesztetted egy fontos tárgyadat? Ez a tárgy nem az életed – az megvan. Ami pótolható, azon ne keseregj, elegendő, ha a visszafordíthatatlan veszteségek szomorítanak. Még ez esetben is próbálj a helyzetedből kitekinteni: mire tanít, mit üzen az adott veszteség, miben változol általa?

„Aki pesszimista, annak legalább az egyik szülője ilyen volt, ő pedig ezt eltanulta. De kinevelhetjük magunkat a bajokon rágódó viselkedésből.”

Nyissunk szelepet a feszültségnek!
A problémák megosztása jelentős lelki segítséget ad az elviseléshez, de a megoldáshoz is. Ne hordozzuk a lelkünkben a fájdalmakat, sérelmeket – mondjuk el ezeket egymásnak, mert ha hallgatunk, a testbe maró feszültségek betegségek előidézőivé válhatnak. Kínjainkkal azonban mégse borítsuk el szeretteinket. Erre a helyzetre dolgozta ki a segítő kapcsolati pszichológia a kölcsönös konzultáció módszerét. Keressünk egy jó barátot, akivel heti rendszerességgel egy órát arra fordítunk, hogy fél órán át az egyikünk mondja el összes súlyos panaszát, fél órán át a másikunk. Ez a beszélgetés valójában kölcsönös meghallgatás, tilos a közbeszólás, félbeszakítás, megjegyzés. Tilos a tanácsadás – úgysem használ, mindenki csak a saját fejével gondolkodhat, bizonyítható, hogy nincs értelme. Ez a fél-fél óra legyen a megszentelt figyelem és az együtt érző meghallgatás ideje. Az benne a csoda, hogy amikor valaki csak ránk figyelve meghallgat minket, akkor mi magunk is elkezdünk „hallani, meghallani”. Életünknek e meghitt órái egészséggondozó erőkké válhatnak, és olyan kapcsolati energiákat mozgósíthatnak, amikre másként nincs lehetőségünk a mindennapokban.

Nevetés: a hangulati olajozószer
Az optimista ember bizakodó, derűs, barátságos, gyakran nevet. A kacagás zsigeri kocogás, megmasszírozza a beleket, segíti az emésztést. Egészséges mértékben felpezsdíti a vérkeringést, fokozza az örömhormon-termelést, aktivizálja az immunrendszert. Antidepresszáns hatású, mert kedélyjavító hormonműködést indít el, így a humoristákat civil lélekgyógyászoknak is tekinthetjük. A bohócdoktorok segítsége a beteg gyermekek megnevettetésében kettős misszió: a gyermekek vidámak lesznek, miközben a gyógyulásért felelős immunrendszeri működéseik is javulnak. Az örömhormonok pedig csökkentik a fájdalomérzetet. Az ember általában „valamin” nevet, és a legritkábban egyedül. A nevetés igazi társas élmény, közös hangulati olajozószer. Minél nehezebb és beszorultabb helyzetben élünk, annál több vicc születik. Nyomasztó politikai időszakban ez különösen jól megfigyelhető. A poén szinte kisüti a feszültségeket, így szociálpozitív pofon, mivel agressziót ürít ártalmatlanul, tompítja a dolgok élét. A humor végzetszerű, megoldhatatlan, katasztrofális emberi helyzeteket fordít át képtelen, ezáltal nevetséges szituációkká. Nem sért senkit, inkább a szorongás eloszlatására, a derű fényének a sötétségbe világítására alkalmas. Ki tudunk szabadulni vele végzetes helyzetekből a „felülemelkedés” hatalmával. Mivel a nevetés testi működéseinkre is jó hatással van, fiatalságunk megőrzésének kulcsa is. Fontos tehát, hogy folyamatosan életben tartsuk humorérzékünket és optimizmusunkat.

Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:

• Boldogság, gyere haza!
  
• Egy nap a pszichiátrián
  
• A szülésről őszintén
  
• Megnevelhetünk-e egy férfit?
  
• Hogyan legyünk optimisták?
  
• Szextabuk nyomában

  Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt és most megteheted.