| A pasim húga megjegyezte, hogy pont olyan vagyok, mint az exfelesége. Nemcsak külsőre, de belsőre is hasonlítok rá. Például ugyanolyan rendmániás vagyok, és feszes órarend szerint élek. Valamiért nem hagy nyugodni ez az egész – írja egy NLC-olvasó a Megsúgom oldalon. |
Vagy a saját bőrén tapasztalta, vagy mások példáján keresztül, de biztosan mindenki látott már olyat, hogy szakítás után valaki egy olyan társat választ magának, aki – külsőre vagy/és belsőre – olyan, mint az ex. Például egy pont olyan barna, hosszú hajú, alacsony termetű, szétszórt, nagydumás csajt keres magának, mint amilyen az előző barátnő volt. Míg sokan úgy hiszik, hogy ez zsáner kérdése, vagyis az illető egy adott típushoz vonzódik, addig én azt mondom, hogy ez szamárság, ilyen nincs. Ez tipikusan a csöbörből vödörbe esete.
Legyél te is jó tündér! Kattints, és teljesítsd egy nehéz sorsú gyermek álmát! |
Ahhoz, hogy a volt partnertől teljesen különböző emberre leljünk, sok munkára, energiára és bátorságra van szükség; mélyre kell menni, analizálni, hogy mik azok a hibák, amiket egy párkapcsolaton belül elkövetünk. Meg kell(ene) tudni fogalmazni, hogy mi volt a baj, hol ment félre a dolog, mert ennek hiányában a hibákat egészen addig magunkkal cipeljük, amíg végre meg nem oldjuk. Szomorú, de sajnos a legtöbb ember erre nem képes, nincs meg a szókincse, nem tudja leírni, megfogalmazni, hogy mi volt a buktató. Helyette a sebeit nyalogatja, és azzal van elfoglalva, hogy mit cseszett el a másik.
Aki nem meri elengedni a régi sémát, az egy rém bizonytalan ember, aki tele van félelemmel, s pont emiatt a régi – biztosan rossz – forgatókönyvnél marad, vagyis megkeresi az ex alteregóját, majd újra és újra elköveti azokat a hibákat, amiket az előző és az azt megelőző kapcsolatokban is elrontott. Ahogy a hozzászólásból is kiderült, a választott fél is hamar rájöhet arra, hogy ő tulajdonképpen „csak” az ex hasonmása. Egy másolat.