A tudósok felfedezték, hogy a méhek öregedése nagyon hasonló az emberekéhez. „Már két hét után elhasználódtak a szárnyaik, testükről eltűntek a kis szőrök, ráadásul nehezebbé vált az új ismeretek elsajátítása” – írták a kutatók. Abban az esetben viszont, ha ismét lehetőségük adódott a lárvákról gondoskodni, újból jelentősen javult a tanulási képességük. Tehát pusztán azzal, hogy olyan munkaköröket vállalnak, melyeket általában fiatalabb társaik töltenek be, meggátolhatják akár az agy öregedését is. Amikor a fejlődést mutató méhek agyát összehasonlították azokéval, akik nem haladtak előre, a Prx6 fehérje megváltozására lettek figyelmesek, mely az emberben szintén megtalálható, és megvéd az elbutulás ellen. „Talán a társas helyzet változásai segíthetnek fitten tartani az agyunkat – jegyezte meg Gro Amdam, a kutatás vezetője. – Mivel az emberek esetében tanulmányozott fehérje ugyanaz, mint a méheknél, elképzelhető, hogy reagál bizonyos társas élményekre.” A méhek – ugyanúgy, mint az emberek – társas lények, rosszul tűrik a stresszt, és 7-10 napnál tovább nem élik túl az izolációt. Mivel a méheknek ugyanolyan típusú agysejtjeik vannak, mint az embereknek, az eredményekből arra lehet következtetni: az emberek képesek úgy alakítani a társas életüket, hogy fiatalosan rugalmas maradjon az elméjük. „Korábbi kutatásokból már tudjuk, hogy a lárvákról gondoskodó, kasban maradó méhek a megfigyelt időszakban végig ugyanazon a mentális szinten maradtak” – mondta el Gro Amdam.
