Fél tonna szemetet veszünk minden évben

Kis zacskó a nagy zacskóban, egyszer használatos műanyag tégelyek, fémdobozok, műanyag palackok – csomagolóanyagok kilószámra telítik meg naponta a kukás zsákokat. Nem beszélve a romlott ételekről, fölöslegesen vásárolt termékek hosszú soráról, amikkel teljesen szükségtelenül szemetelünk. Mégis ragaszkodunk a „halmozáshoz”, folyamatosan csábulunk el a fogyasztásra, vagyis inkább vásárlásra ösztönző reklámoktól, szeretjük, ha minden boltban, ha lehet minden egyes termékhez külön csomagolást kapunk, s közben ragaszkodunk ahhoz is, hogy mindenből legyen nekünk is egy saját.  

Észrevétlenül ontjuk a szemetet

Reggel beugrunk a pékhez, külön zacskóba kerül a szendvics, mellé flakonban a kis kakaó, a munkahelyünkről kiugrunk a kifőzdébe, ahol műanyag tányérban, műanyag evőeszközökkel megebédelünk, vagy egyszer használatos kis dobozkában visszük be az ételt, aztán minden a szemétkosárban végzi. Eldobható pohárkában az automata kávé, vagy a palackozott üdítő, majd kora este indul a bevásárlás: még ha tudatosan is lépünk be a boltba, ott reklámok tömege visz a kísértésbe, majd a végletekig megpakolt zacskókkal érünk haza. Egy klasszikus munkanap. Belegondoltunk egyszer is, csak egy ilyen átlagos rutinban mennyi szemetet termelünk?  

Komoly pénzeket spórolhatnánk a környezettudatossággal

Az uniós felmérések szerint az emberek hatvan százalékában fel sem merül, hogy háztartási hulladéka túl sok lenne, az adatok szerint viszont fejenként átlagosan több mint fél tonna szemetet termelünk minden évben. Arra sem mindenki figyel oda, mennyi ételt pocsékol el hiábavalóan. A hulladék nagy része ugyanis olyan, amit többször is használhatunk, vagy újrahasznosítható, az ételtől és kertészeti szeméttől elkezdve a régi mobiltelefonokig. Ha hatékonyan használjuk ki az ezekben rejlő lehetőségeket, még pénzt is megtakaríthatunk. Egy háztartás akár százötvenezer forintot is megspórolhatna évente csak azzal, ha kevesebb ételt dobnának ki.

Zacskómánia-a körítésből a legtöbb szemét

„A csomagolási hulladék az, amivel a legtöbb szemetet termeljük. Közben minden egyes forintunkkal, amit a boltokban hagyunk, szavazunk egy termékre: vagyis mi már a döntésünkkel is hozzátehetnénk a változtatáshoz” – mondja Rátz Judit, a Humusz munkacsoport programvezetője, aki szerint már apró lépésekkel is el lehetne indítani egyfajta váltást. Például ha tartós dobozban vinnénk munkahelyünkre az ebédet, bevásárlólistával mennénk a boltba, hogy ne engedjünk a csábításnak, inkább a nagyobb kiszerelésű termékeket választanánk, a hűtőből nem előrecsomagolt, vákuumozott felvágottat vennénk, hanem kimérve vennénk, üveges csomagolást választanánk a konzervdobozok helyett, vászonszatyrot, vagy kosarat az eldobható zacskókkal szemben. Persze van, aki már most is így csinálja, másrészt meg kell találni a megfelelő boltokat. Érthetetlen például, hogy miért nincs mindenből utántöltő verzió, minek megvenni minden alkalommal a mosogatószer vagy az öblítő flakonját, hogy aztán teljesen épen, ahogy vettük, úgy menjen a szemétbe? A “zacskózásmánia” sem feltétlen rajtunk múlik: ha kell, ha nem ránk tukmálják. Egy gyógyszertárban például mi a csudának kell nejlonba tenni az amúgy is dobozba csomagolt gyógyszert (amit pesze a dobozon belül még műanyagba is becsomagolnak)? A péknél miért kell a két szem sósat is elkülöníteni a két szem sóstól? Tudjuk, mert külön kell mérni – ezt azért meg lehetne oldani…

„Magyarországon nemcsak erre nem figyelünk, de még mindig erősen él mindenkiben, hogy azonosulunk azzal, amink van. Szinte elképzelhetetlen a közös használat, ami más országokban nagyon is működik. Például egy társasházban nem ötven mosógép van, hanem mondjuk öt, az alagsorban, ott mosnak a lakók, de megszokott a mosószalonok használata is. Fogyasztói társadalmunkra jellemző az is, hogy egyre inkább összekeverjük a szükségleteket az azokat kielégítő eszközökkel. Kényelmünk megteremtéséhez, szórakozásunkhoz, a kommunikációhoz, a mindennapi léthez egyre több tárgyra van szükségünk, mert azt hisszük, hogy ezek nélkül a fenti igényeink már nem is elégíthetők ki. Kreativitásunk is fokozatosan elsorvad, hiszen egyre több mindent készen vehetünk meg”- teszi hozzá a környezetvédő.

Minden hulladék jó lenne még valamire

Jóllehet, ma már a kreativitásnak, ötleteknek nincs határa. A legapróbb divattermékek, kiegészítők, mindennapi használati tárgyak mellett más termékek sora mutatja, miként lehet a „kidobottat” újra felhasználni. A Cellux fiatalokból alakult munkacsoport, akik minden apró, elhasználódott használati tárgyat, ruhadarabot „újragondolnak”, szinte már saját divatirányzatot is teremtve ezzel.

„Én a bevásárlásnál mindig hordok magammal textilszatyrot, amit én varrtam, ezt sokan megtehetik már nem használt ruhákból, farmerből például. Sokkal strapabíróbb, kicsire össze lehet hajtogatni, nem foglal sok helyet egy női táskában. A lappal is spórolok, írok/rajzolok az esetleg elrontott fénymásolat, vagy kinyomtatott szöveg hátoldalára, gyakran készítek kiegészítőket megmaradt alapanyagokból, bőrből, műanyagdarabokból” – mondja a csoport divattervező tagja, Dobos Emese, akinek környezettudatos bőr ékszerkollekciója is van. 

Kifogyhatatlanok a lehetőségek a kidobott műanyagból

A műanyagflakonok, pet palackok szintén elárasztják otthonunkat. Ha ezeket szelektíven gyűjtjük, a tejfölös pohárból, samponos flakonból újra műanyag születhet. Például a fűnyírónk borítása, a szekrényünkben lógó vállfa, a lábtörlőnk, a műanyag virágcserép, a kedvenc DVD-nk tokja. Ma már kerti bútorok, kerítések is születnek újrahasznosított anyagból, ezek szinte törhetetlenek, s külső látszatra megtévesztésig hasonlítanak a fára. Magyar találmány a geofil habkavics, amihez  olyan üveghulladékot dolgoznak fel  (például üveggyapot, orvosi üvegek, fényszórók),  ami eddig másutt nem volt hasznosítható. A habkavics a betonhoz hozzákeverve jelentősen könnyíti a szerkezetet, szigetelő rétegként, vagy díszítőelemként kiválóan használható.