Így lesz nyugodt az álmod!

Lassan egy éve, hogy elvesztettem egy jóbarátot, aki ráadásul velem egykorú volt. Akkor pont 33 voltam, és egy csapásra elmúlt az a fiatalos bizonyosságérzet: hogy, mivel csak harmincas vagyok, van még néhány évem. Mostanra már csak abban vagyok biztos, hogy az elkövetkező 5 percben feltehetőleg még élni fogok, és nagyon igyekszem ezért kiélvezni azt az 5 percet. Magyarán szólva elkezdtem teljes életet élni.

Meglepő, hogy a mély szomorúság mellett megjelent (talán először életemben) az élet igazi öröme és szeretete. Azóta, hogy tudom: nem mindenkinek adatik meg a hosszú élet. Még akkor sem, ha a családban sokáig szokás élni.

Azóta gyökeresen másként élek, pedig nem csinálok mást, mint eddig. Csak másként: lassan, élvezettel eszem. Örülök, ha süt a nap. Sőt, annak is örülök, ha esik az eső. Látom a színeket és megállok, ha egy szép színű esernyőt látok valakinél. (Apropó, ideje beszerezni  a világ legszínesebb esernyőjét!) Többet nevetek és kevesebbet bosszankodom. Nem csalok a jógán (na jó, kevesebbet csalok) és nem bánom, ha elfáradok nap végére. Örülök, ha elfáradok, mert az azt jelenti: beleadtam a melóba apait-anyait.

Azóta jobban is alszom. Az aktivitásnak ugyanis a pihenés, az alvás az ellenpólusa: minél aktívabb vagy és minél intenzívebben élsz, annál biztosabb, hogy jobban alszol. Figyelem: az intenzitás nem túlhajszoltságot jelent! Intenzíven dolgozol, aktívan pihensz – és fuccs az álmatlanságnak. Ilyen egyszerű a recept.

A teljes blogbejegyzést a Caféblogon olvashatod el.